50-betol | betom-ejsza | ejt-farka | farsa-gyala | gyalo-indok | indul-kijot | kikan-leraz | lesti-minde | mindk-orava | orcac-sompo | sora-tekin | tekoz-vegyu | vegze-zuzod
Rész, Fejezet
5015 3 | birkanemzetségre került a tömeges halál sora, Pokolka is engedett az
5016 2 | aztán fordult be az akolba. ~Sorba járta kedvenc birkáit, itt-ott
5017 3 | végét, s beszúrja a földbe sorjába mintegy másfél arasznyi
5018 1, 3| nagyon jól van, hehehe! Te is sorompóba léptél! Miért ne? Ösmerem
5019 3 | miután az anyatermészet jobb sorsra érdemes bőbeszédűséggel
5020 2 | régen, vagy arra, hogy ez a sós bödönbe vájkáló gazdasszonyi
5021 3 | etette, üde fűvel, drága sóval kedvezett neki, úgyhogy
5022 1, 4| képzelje, tizennégy fontot soványodtam egy év alatt. Ha így megy,
5023 1, 1| mágnespatkó vagy a megdörzsölt spanyolviasz messziről felhúzza a tűt
5024 1, 2| Az "István" név Selmecen "Stevó-nak" finomíttatik). Ez a te
5025 4 | fölvett jegyzőkönyv hivatalos stílusa), a harmadikat pedig azért,
5026 3 | Maga a tiszteletes út "student" fia. Tán van valami drótozni
5027 4 | elbeszéled. ~- Hát aztán? - sürgeti Szlimák, nagy kidülledt
5028 1, 2| szép volt ma, amint ott sürgött-forgott kecsteljesen, a sör olyan
5029 1, 2| regényessége. Szemeit szégyenkezve süté le, mintha ő követett volna
5030 2 | nap azután is csak így fog sütni, mint most, s az erdő akkor
5031 4 | Istók késével, aztán ott sütöttétek meg őket a Vrecjar bacsa
5032 2 | ember, s kilenc vármegyében süvegelik, míg él. Tamás hűségesen
5033 2 | meghal, s kilenc vármegyében süvegelnek, ha él, oly piros lett,
5034 3 | elaltassa. A szél kacagva süvített be a hasadékon: Hahaha!
5035 4 | közvetlenül a füle mellett süvítettek el, nem hagyta el bámulatos
5036 3 | mosolyából, a nap aranyos sugaraiból, a csalogány legszebb dalából
5037 1, 3| az ifjú felé, ki az égető sugarak bűvös befolyása alatt lesüté
5038 3 | mélyen rejtett melegség sugárzik ki. Kezével átkarolta nyakát
5039 3 | a csősz. ~Sugár női alak suhan el a bokor mellett: szemei
5040 1, 2| ha a nő rendeltetésének súlypontját a férjhezmenetel eszméjével
5041 1, 4| nehéz összehozni a szükséges súlyt. Jaj, csak igazán összehozná.
5042 2 | serpenyőjébe egy olyan nagy súlyú darabot dobnak, mely még
5043 1 | egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve mindenféle
5044 2 | akkor is oly rejtelmesen fog susogni, mint ma, a fű nőni fog
5045 2 | valamennyinek. ~...Ott az a suta toklyó egyszer eltévedt
5046 1, 2| térdel a lábaihoz, és azt suttogja: "Leányzó, cseréljünk: legyen
5047 2 | szűrén heverész, néha egy-egy suttogó, titokzatos hang zeng végig
5048 1, 1| mert ha már mi ittunk a suvikszos palackból, az adomabeli
5049 3 | legalább ismeri, tudván: a Svarka Mátyás "Viszkocs"-a, vagy
5050 3 | regényes beszéd, nem bírt szabadulni a vágytól, hogy a Lapaj
5051 1, 4| borivóból alakult államtanács szabályoz valamennyire. Az adófizető
5052 2 | meg a "demikatot", maga szabja, varrja Olej fehérneműit
5053 3 | történik. A Lapaj művészetének szabott ára van, melyből nem enged
5054 2 | a nyáj közé, melytől az szaggatott csoportokká riad. ~Érezzék
5055 4 | táblabírót szalasztani bele a szaglálásba ott, ahol a mi orrunk sem
5056 3 | nagyujját hevenyészett sípnak a szájába dugva, olyat sivít utána,
5057 3 | sem bírta volna kiejteni a száján azt a fájdalmas szót most,
5058 2 | tűzhely, aztán nem is értek a szakácsmesterséghez. ~- Ne okoskodj, kópé, ha
5059 1, 2| mindennap fecsegni szokott a szakadékon keresztül, aki miatt most
5060 1, 3| várják, mikor fog rájok szakadni a mennybolt. ~- Ó, Istenem,
5061 2 | éves aggastyán, hosszú, ősz szakállal, tar fejjel, holnap meg
5062 4 | nyírott hajú öreg ember, szakállát, bajszát is borotválja,
5063 1, 1| primitív fölfogásra, egy igazi szakember, míg a fölösleges burnót
5064 3 | A némaságot csak néha szakítja meg kollégáinak szellőszárnyon
5065 3 | minden csínját-bínját érti szakmájának, melyet sokszor úgy kell
5066 1, 3| kényes volt a helyzet, egy szál szövevénnyel több vagy kevesebb,
5067 1, 2| arannyá váljék minden haja szála!" stb. Ez már gyengéje volt,
5068 3 | hirtelenében, hogy ott a gőzmozdony szaladgál. ~- Hohó! Állj meg! Ki vagy?
5069 4 | egy ügyetlen táblabírót szalasztani bele a szaglálásba ott,
5070 3 | nemzedékről nemzedékre száll. Lapaj öregapja számadó "
5071 4 | tud találni, a vendéglői szállására. Milyen gondolat az őfelségétől,
5072 1, 4| Franciscóba, az "Aranyásók szállodájába". Ott fogom keresni. Miklós." ~
5073 2 | most halála után a fiatalra szállott a rengeteg sok uradalom.
5074 4 | csendbiztosnak, iszonyú rémület szállta meg a tolvajokat, rablókat
5075 2 | csodálatos, hernyó alakú állatok szálltak a levegőből arcára, mik
5076 1, 3| kalapács"-nál, hanem a női szalonokban is, mert nem ilyen ügyetlen
5077 2 | őkegyelmességét is, akinek számadással tartozik, akié az egész
5078 1, 1| mégis szekundába pónált sok szamár professorom - a poezisból
5079 1, 1| természete lehetetlenné tett számára a betanultakon kívül bárminemű
5080 2 | nyájához, nem megy hiba számba, benne van az már a vérében
5081 2 | vagyunk hozzá. ~- A lány nem számít, úrfi, annak ha jut valami,
5082 1, 3| megnövesztett körömagancsait, mintha számolna vagy magyarázna segítségökkel
5083 1, 4| Őrizze meg ön szerelmét számomra, önről gondoskodtam... önt
5084 4 | virtus-cselekedetének elsorolásáról. ~Számos bravúr-vallatása forog közszájon
5085 1, 3| padlón, széken, almáriomtetőn szanaszét hevertek a vastag, penészes
5086 4 | csupán, hogy lássam, mennyire szánod s milyen töredelmességgel
5087 1, 3| rád nézve, mint előttem a szanszkrit betű? Valóban egy betű a
5088 3 | gereblye-faragáshoz. ~Unalmas lakás, szaporátlan munka! Ember ritkán fordul
5089 3 | élhetetlen krumpli csimbókos szárat tol ki saját vesztére. ~
5090 3 | bánatának, örömének lennie. Nagy szárazság idején keble fölrepedezik,
5091 3 | megelégedéssel vonult kunyhójába "szárazt váltani", ami nála abból
5092 2 | régen az a hang s mostan szárnya támadt? ~A bacsa felugrik
5093 1, 3| mint a haldokló madár a szárnyakat, s Bohuskához támolyogva,
5094 3 | karjaival, mint a madárka a szárnyakkal: kiterjeszté, hogy velök
5095 3 | tiszttartóné kokinkínai szárnyasai veszik át a szót - éppen
5096 2 | egyik oldalát, míg a bal szárnyon maga a "bacsa" baktat utánuk,
5097 2 | akolnál új meg új dal kél szárnyra a tót nép modorában, mélabúsan,
5098 2 | ember. ~Annak a körbe futó szarvú ürünek meg amott, a fekete
5099 4 | császár ezért csak egyet Szatmárnak. ~Különben nem is ökrökről
5100 1, 3| nővére mellett, ki a Csemez szavai után, melyek semmi további
5101 1, 3| mint nem szenvedhetne a te szavaid következtében. Szilárd az,
5102 1, 4| kezét, és hozzátette előbbi szavaihoz: - de mindegy... Egy-két
5103 2 | medvével állhat szemben. ~És e szavainál jellemzőleg öklével saját
5104 4 | pajtások lettek volna, szelíd szavaival kivallatta, mint egy gyermeket. ~-
5105 1, 2| bólintott a fejével. ~- Én is... szavamra mondom, én is. Egy úton
5106 1, 3| Meghallgattam önt - mondá -, és szaván fogom, én meghozom önnek
5107 3 | folyó méz, amely édes a duda szavától, s mely nyomban keserűvé
5108 3 | fogyjon el a tizenkilencedik században. ~Mindezek dacára azonban
5109 2 | nyílnak a környékén. Magas, százados fák tartanak neki árnyékot,
5110 1, 4| selmeci bányászgyakornok egy százas bankóra azt írná fel, hogy "
5111 4 | konzorcium kezei közt, s csak százkilencven darab bőre. ~Kitűnt tehát,
5112 2 | úton? ~A régi, ismerős, százszor megjárt gyalogút volt, mégsem
5113 2 | becsületért." ~- Hej, bojtár, szedd le azokat a csengőket! ~
5114 3 | csúcsra, az erdőn virágot szedett neki, a mezőn madárfészkeket
5115 2 | tántorgott be a szobába. Feje szédült, gyötrelmes gondolatok gomolyogtak
5116 1, 3| valóban, a ribizlibokrokkal szegélyezett gyalogúton a három úriember
5117 3 | mindenki elrettentésére a vörös szegélyű "halina" is kint lóg a homlokzaton,
5118 3 | Édes a gazdagoknak, nehéz a szegényeknek. ~Addig csak hagyján, míg
5119 4 | hanem még a szomszéd megyék szegénylegényei is ide jártak olcsó kalandokra. ~
5120 3 | mondja el majd neki, őneki szegénynek, hogy én milyen voltam... ~
5121 1, 3| az eljárás annyi, mint a szegénység kigúnyolása. Jól van, Stevo!
5122 3 | könnyű terhét, szeme merően szegeződött a földre, a néma fekete
5123 2 | leírhatatlan pillantással szegeződtek a herceg után; ijedtség,
5124 2 | amint a brezinai bacsa reá szegezte nagy, vérben forgó szemeit,
5125 2 | leemelt, hogy tán Olejra szegezze, szintén reszketett. ~-
5126 4 | Úgy is lett. Matyej nem szegte meg, amit ígért, hűségesen
5127 2 | király ládafiának sem válnék szégyenére. ~Olej megrázkódott. ~De
5128 1, 2| meglepő regényessége. Szemeit szégyenkezve süté le, mintha ő követett
5129 1 | császár emberinek". (Szinte szégyenlem megírni.) ~Egy idősb nőt
5130 1, 4| lett, aki már egy kicsit szégyenli is, hogy pártában van. De
5131 2 | szögletekben, néhány pad, egy szék meg egy csinos abrosszal
5132 1, 3| utoljára, nemcsak hogy padlón, széken, almáriomtetőn szanaszét
5133 1, 4| Zokogva rogyott le egy székre. ~- Istenem, csak most tudom,
5134 1, 1| őróla írta volna: "mégis szekundába pónált sok szamár professorom -
5135 4 | hozatta föl a fényes birodalmi székvárosba. ~A bécsi rendőrfőnök alattomban
5136 1 | onnan megkerülni a várost, Szélakna felé, s ott a katolikus
5137 3 | vége fodrozva libeg-lobog a szélben. Hol megáll habozva, majd
5138 1 | felé egész a hegygerinc széléig, hol a tátongó mélység kezdődik;
5139 1, 3| elöljáró beszéd gyanánt a szelencéjéből, s oly nyomatékos csattanással
5140 1, 1| és ízléssel kell tenni. A szelencét azalatt, míg a orrt lakmároztatjuk,
5141 3 | hó borította bércek. ~A szelet, vihart ott tartja a Fátrában,
5142 1, 4| sajátosságokkal bír. A testületi szellem valóságos testvéri lánccá
5143 3 | nyomban megjelenik a Pokolka szelleme, mert négyszemközt legyen
5144 1, 1| elmélkedésnek a két férfiú szellemi világa. ~Csutkás tanár úr
5145 3 | szakítja meg kollégáinak szellőszárnyon ide hajtott hangja a faluból -
5146 4 | foltozta meg rongyaikat. Széltében találgatták: kik lehetnek? ~
5147 2 | még azontúl is, merre a szem lát. A talári herceg hatalmas,
5148 3 | dühbe hozol, kikaparom a szemedet. ~S könnyen meg is tette
5149 2 | mutatott irányba vetették a szemeiket, karcsú vadász lépegetett
5150 1, 2| délcegségét, gyémánttól szemek ragyogását, mandolától az
5151 1, 4| valóságos szent és sérthetetlen személlyé válik; - ha a kabátbélésre
5152 4 | tisztelet kifejezése ez az ő személye iránt. A híres Jasztrab
5153 3 | jelenvalóságának, melynek személyesítője, Lapaj Istók, a híres dudás,
5154 1, 1| látatlanban is. ~Csutkás úr személyleirata szóról szóra lemásolva a
5155 1, 1| orra vörös. ~A Luppán lovag személyleiratával is azonnal készen vagyunk,
5156 3 | nézzen meg engem, hajamat, szememet, halovány arcomat, s mondja
5157 1, 2| gondolat! - sóhajtott Csutkás, szemérmetesen pillantva pecsétgyűrűjére
5158 2 | mit kívánok. Azt, hogy szemet hunyj, ne vicsorgasd a fogadat
5159 1, 1| úr nem engedheti. Ő sem a szemeten szedte tudományát, hogy
5160 2 | nagyobbat mondani. Az ezeregy éj szemkápráztató regéi mind csak hitványság
5161 1, 2| is ott ült apja mellett, szemlélgetvén annak kártyáját, mely igen
5162 1, 3| szemeit, hosszú, torzonborz szemöldei rájok húzódtak, széles tenyerét
5163 4 | pandúr láttára még csak a szemöldöke sem rándult meg. ~A regényes
5164 1, 2| hirtelen leereszté nagy szempilláit, és mosolygott. ~- Vagy
5165 1, 3| szívemnek - mondá szelíden, s szemrehányó tekintetét, melyet könnycseppek
5166 2 | harmadszor szólította meg szemrehányólag: Tamás! Tamás! ~Irtóztató!
5167 2 | foglalkozásában. ~A gondolatok szemtelenek, és nem engedik magoknak
5168 4 | is belőle; apró, szürke szemű, rövidre nyírott hajú öreg
5169 1 | gyönyörű arcát pír öntötte el. Szemvesztő tündérszín, még a szivárvány
5170 2 | az aklot s juhait. Semmi szenny nem fog hozzá tapadni. Ha
5171 3 | ember fia a nyugalomnak szentel, neki az éjszaka a megháborítója. ~
5172 4 | harmadikat pedig azért, hogy a szentencia kimondásáig küldje be abba
5173 2 | levegőrontás, aki hiszi, annak szentírás. ~Anikának mégis olyan nehéz
5174 3 | éjben is villognak, mint két szentjánosbogár, karcsú termetére ázott
5175 1, 1| neki ellent, mert ő maga szentül hiszi, és hiszi anélkül
5176 1, 4| melyik részébe hajtotta szenvedélye? él-e, hal-e? ~Végre aztán
5177 3 | egész tót faj hidegebb, szenvedélytelenebb, érzéketlenebb, mint a magyarság.
5178 1, 3| folytán épp úgy, mint nem szenvedhetne a te szavaid következtében.
5179 2 | türelmes állatok pedig nem szenvednek ebben a fogyatkozásban;
5180 3 | keble fölrepedezik, s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete
5181 1, 2| éjszakától a színüket, és ami szépet kölcsön kér a rózsától,
5182 2 | egyedüli melyet a fantázia nem szépíthet, nem nagyíthat, csak törpíthet. ~
5183 1, 2| úr is, kit pedig az arany szépségén kívül semmi sem gyönyörködtet,
5184 1, 4| burnótozni. Házasságra, szerelemre már egyik sem gondol, de
5185 1, 2| ön... ön is óhajtja az én szerelmemet? ~- Igen - suttogá ő mintegy
5186 1, 3| csüggedést, a bánatot vagy szerelmet véli látni kifejezve. ~Végre
5187 1, 4| még egyszer! Őrizze meg ön szerelmét számomra, önről gondoskodtam...
5188 1, 3| hogy megvigasztaljon odaadó szerelmével, hogy segítsen elviselni
5189 1, 4| cassus belli", s annak a szerencsétlennek nem lehet tovább maradása
5190 3 | mulandóságról. ~De mi volt ez a szerencsétlenség, jelenlegi ijedelme a meglepetéshez
5191 1, 2| Csemez Stevo barátom, az szerény véleményem szerint, nem
5192 1, 3| nincs kifogásom; én magam is szerepelni akarok abban; én is szeretem
5193 1, 3| egészen arra való vagyok, hogy szeressenek. Minden ízem arra való.
5194 3 | Hajsó! hajsó! Ugye, te is szereted a Lapajt? ~A csecsemő nagy,
5195 1, 2| egész! És íme, most... ~- Ha szeretem-e, Krisztina? Nagyon, egyedül
5196 2 | mellette aludt. Hálából, szeretetből nyalja-e meg vagy megszokásból?
5197 2 | holnap-holnapután már megint visszatér a szeretete őhozzá. Megint duda lesz
5198 1, 1| hogy ez alatt a tanítványai szeretetét érti, annyira megszokták
5199 1, 3| kötényke felé, hogy azt szeretetreméltó pajkossággal elrántsa. ~-
5200 3 | még ezt sem érzi át. Nem szeretett soha senkit. Leányarcnak
5201 2 | pohár tejre Anikához. Nagyon szeretheti a vadat és a tejet. ~Az
5202 2 | fényesebb tollam van, nem szerethetlek. Olyan nagyon szép az, hogy
5203 3 | érezne, ne gondolkoznék, ne szeretne? Hát lehetne az? Kitudja
5204 3 | a sötétben is bámultatni szeretnék magukat. Maholnap megérjük,
5205 1 | aszott keblére húzza le szeretőit, akármerre tartanak. ~Ha
5206 1 | zimankós "Szitnya", a "felhők szeretője" erővel aszott keblére húzza
5207 1, 3| mondod azt az embert, akit szeretsz! ~Krisztina mosolyogni próbált,
5208 3 | kecskét és néhány párnát kell szereznie minden áron, ha a föld alól
5209 4 | kergetné rólad a legyeket. ~- Szerezzen be oda, komiszárus uram! -
5210 3 | legalábbis réz. Nincs olyan szerszáma még Szent Dávidnak sem!
5211 3 | nagy dicsőséget szerzett szerszámát, mely most már csak hitvány
5212 3 | száz kemény tallért ígért a szerszámért. ~De bizony még így sem
5213 3 | hullámkoporsó felé. Egyszerű halotti szertartás, de Lapajtól elég ennyi
5214 3 | kettéhasította nagy dicsőséget szerzett szerszámát, mely most már
5215 3 | beléje... aztán még jobban szétfoly, most már nem is viasz többé,
5216 2 | még sincs gondolatja, mert szétfolyt, mint a megolvasztott ólom. ~
5217 3 | hogy a rajta levő mocsok szétfreccsent minden irányban, ami nem
5218 3 | sok, kivált, ha egy kicsit szétnézünk a világban. Ott van például
5219 3 | legmagasabb csúcsára, s onnan szétnézve, hol a legnagyobb pásztortűz
5220 2 | levegőben. A bornyúszájú ing szétvált, s látni hagyta hatalmas
5221 3 | alma elvadul, s ízétől Szibériára gondol, aki beleharap. ~
5222 4 | vizsgálóbírót mozgásba hoz szigorú parancsa - de hasztalan!
5223 3 | égő taplót tévedésből a szíjába tuszkolta be; miből különben
5224 3 | karján, széles, rézcsatos szíjjal a derekán. ~- Te vagy, igazán
5225 2 | megannyi meredek hegyről guruló szikla, lassan a szívére ereszkedtek,
5226 4 | előlük; barlangok nyílása, sziklák repedése elfödte Jasztrabot
5227 3 | hallgatni, magával hurcolta a sziklákra, s odaülteté a legmagasabb
5228 1 | völgykatlant, egy tucat sziklát, mely sűrűn be van építve
5229 2 | Aki az erdő fáitól, a sziklától, a zuhogó pataktól és a
5230 2 | éve társalog az erdővel, a sziklával, a felhőkkel, olyan mindenféle
5231 3 | kérdé mogorván, ismét szikrafogdosásra tévén készületeket. - Mit
5232 3 | kicsiholt. A kova bőven adta a szikrát, melyek a nő arcát is megvilágíták
5233 1, 3| izé... - hebegé zavartan, szikrázó szemekkel. ~- A Szahara
5234 1, 3| fölegyenesedett, és szemei szikráztak. Krisztina meglepetve hátrált
5235 2 | fiú lett - sóhajt fel, s szilajan vágja botját a nyáj közé,
5236 1, 2| nem! - kiáltá Krisztina szilajon - oda nem! ~- Hova hát? -
5237 1, 3| te szavaid következtében. Szilárd az, mint Sion. Az igazi
5238 3 | hajnalban pedig egy messzely szilvapálinka, enni torkig, készpénzben
5239 1, 3| Akkora darab valóságos színaranyat értek. Ha csak egy lattal
5240 1, 2| hogy annál ünnepélyesebb színben tűnjék fel mindaz, amit
5241 4 | ide került a tekintetes úr színe elé, úgyis mi tűrés-tagadás,
5242 4 | Hallgatásuk a regényesség színeivel foltozta meg rongyaikat.
5243 1, 2| fölemelkedett, s a két kezét színészies pátosszal nyújtá Krisztina
5244 3 | sípja gazdagon be van öntve színezüsttel, az alsó fogása pedig, ha
5245 2 | miket egytől egyig színről színre ismer. Még a történetét
5246 2 | kedvencein, miket egytől egyig színről színre ismer. Még a történetét
5247 3 | meg ezer soha nem látott színű és alakú virág támad magától?
5248 1, 2| alakjukat, sötét éjszakától a színüket, és ami szépet kölcsön kér
5249 1, 2| véleményem szerint, nem áll a kor színvonalán. Hiszem, hogy nem áll...
5250 2 | hol lehetnek"... ~A tüzes sziporkák, mik itt-ott kicsillogtak
5251 1, 3| kipirult arcú ifjút, egyet szippantott elöljáró beszéd gyanánt
5252 2 | Hát hagytad, ugye? - szisszent föl Matyi. ~- Mikor olyan
5253 4 | még többet? ~- Nem, nem - sziszegé ilyenkor megsemmisülve a
5254 1 | Szemvesztő tündérszín, még a szivárvány is megirigyelhetné. ~- Igaz,
5255 2 | legvadabb, a legmíveletlenebb szívbe is, hogy legyen valami benne,
5256 1, 3| Isteni homály a női szívben, szent misztérium tele költészettel,
5257 3 | némi megelégedést is érzett szívében, amiért a leány ártatlansága
5258 1 | által kikövezett várost, szíved csordultig megtelik humanisztikus
5259 1, 1| történnie. Egyszerre sütött ki szíveikben a "vének nyara", s egyugyanazon
5260 3 | Kedvesem oldalánál ültem,~Szíveink dobogni kezdtek, orcáink
5261 4 | testen keresztül belát a szívekbe, s ott elolvassa a láthatatlan
5262 1, 4| nem, akkor... akkor, ha a szívem megszakad, dobja el azt
5263 1, 3| Ön nagy fájdalmat okozott szívemnek - mondá szelíden, s szemrehányó
5264 1, 3| a születendő gondolatot. Szívének olyan nagy lökést adott
5265 3 | kiismerni. Barátságos arccal jő, szíves jó estét kíván Lapajnak,
5266 3 | Lapaj Istók be szépen, be szívhez szólón tudja ezt a dalt
5267 3 | panasza ellene, élvezettel szívja, s szemei andalogva követik,
5268 1, 2| is okuk megelégedve lenni szívök választottjával. Olyan gyönyörű,
5269 4 | győzhetetlen, bátor és szívós. Réme a rablóknak, kevélysége
5270 3 | foly, s onnan kiáltott le szívszaggató, éles hangon, melyet nyögve
5271 1, 3| nyomott hangulat uralkodék a szobában, a sör azonban lenyomta
5272 2 | pillantással, amitől a selymes szobák hősének melegen kezdett
5273 2 | keréknyomok látszottak. Bent a szobát üresen találta. ~Anika hétköznapi
5274 1, 4| eszeveszett. ~Krisztina szoborként megkövülten, mozdulatlanul,
5275 2 | mikor már künn volt, mégis szöget ütött fejébe a dolog. Hátha
5276 3 | dudát tehát találomra egy szögletbe dobta, s hozzálátott az
5277 4 | fogtok állni a terem egy-egy szögletébe a fal felé fordulva, s mindenik
5278 2 | három tulipántos láda a szögletekben, néhány pad, egy szék meg
5279 4 | hozzám jössz vacsorára, szögrül-végrül elbeszéled. ~- Hát aztán? -
5280 2 | legelöl, a kisebb bárányok szökdécselve, a jerkék mélán, a száz
5281 1 | már csakugyan hozzánk kell szöknöd. ~- Meg is tenném, ha olyan
5282 1, 3| csodálatos, izgató forróság szökött ereibe, és lüktetve nyargalt
5283 1, 3| féltékeny vadállat. Egy szörny, aki nem gondolkozik, hanem
5284 2 | félrebeszélt, vívódva, csodálatos szörnyekkel, kígyókkal, sárkányokkal,
5285 4 | Csakhogy, tudod, a vármegye szörnyen bolondul veszi a dolgot. ~~
5286 1, 1| hogy mérget vett be, s szörnyű kínok közt meghalt. Luppán
5287 3 | politikából. A tűz rossz szövetségese a rendészetnek: őt messziről
5288 1, 3| volt a helyzet, egy szál szövevénnyel több vagy kevesebb, egyre
5289 1, 3| köti magát erősen a "bácsi" szóhoz, s kész lesz azt egy helyesebbel
5290 2 | Olej nem ismerős a falusi szokásokkal. Nem sírt, nem akaródzott
5291 4 | Gerge egyet fordított az ősi szokáson: nem saját emberét küldte
5292 3 | folt a édesanyja ünneplő szoknyájáról való, míg a zseb fölött
5293 2 | reggel volt, minőt a poéták szoktak megénekelni, de amely mindig
5294 2 | állapota? Mert azok szerint szoktuk egymást tisztelni, mi, gyarló
5295 3 | halináról is bővebben kell szólanunk, mert az egyszersmind családi
5296 2 | butykost fog hordozni utána egy szolga, ki csak arra való lesz,
5297 2 | még mindig telik Olejtől a szolgabírónak; annak a báránynak a mekegésétől
5298 2 | hagyjon el. Becsületes szolgája voltam apjának, ne csúfolja
5299 1, 4| elsőévesek, kik az öregebbekhez szolgákul osztatnak be, s vak engedelmességgel
5300 2 | leány nem áll az uradalom szolgálatában - szólt -, én és egy bojtár
5301 4 | én fölterjesztem hasznos szolgálataidat a vicispánnak, s az fölment
5302 2 | míg él. Tamás hűségesen szolgálja, mert nem okos ember az,
5303 4 | nézve Gergére. ~- Egy évig szolgálod ilyen minőségben a vármegyét.
5304 3 | ám az ő kenyere; meg van szolgálva emberül, s ha az izzadó
5305 4 | Olyan ember vagy te, édes szolgám, Matykó, hogy míg így a
5306 4 | a hajdú felé fordult: ~- Szólítson kend elő három pandúrt! ~
5307 3 | után a közönséges hívekéi szólnak bele az éjbe, ki vékonyan,
5308 2 | Hallgass meg, bacsa. Mit szólnál hozzá, ha ez az akol a tied
5309 4 | mertek addig, míg én nem szólok, lőjön agyon. Jó lesz-e,
5310 1, 2| kalabriásoztak, mégpedig a kerti szőlőlugasban. A selmeci talajba erőszakolt
5311 3 | Istók be szépen, be szívhez szólón tudja ezt a dalt eldudálni!
5312 4 | olvasztott vajat innál rá szomjúságodban. Aztán mikor lefeküdnél
5313 2 | van cserélve - egy sokkal szomorúbbal! ~Vajon tudta-e, miért? ~
5314 1 | nyugszik a nap, mint közvetlen szomszédjának, az alant lakó Kutlik Stevónak,
5315 3 | nem sírsz. ~De a hízelgő szónak sem lett foganatja, s Lapajjal
5316 1, 2| irtóztató pillantást vetett a szónoklatában megakadt lovagra. ~- Uram!
5317 1, 1| alkalomkor évek óta mindig szőnyegre kerül a Petőfi múltjának
5318 2 | szólítja "te"-nek, aki még szopós gyerek volt, mikor őt már
5319 2 | minden beszél. ~Egész nap szórakozott, hallgatag. A Brezinák dalai
5320 1, 2| dictu... Önök ma nagyon szórakozottak! Önök ma valóságos aranybánya.
5321 3 | kezdett, s a gyermeket nem szórakoztatta a duda: sírása olyan volt,
5322 1, 2| hogy aranyat ér az esze és szorgalma, ha valakinek jót kívánt,
5323 3 | hogy az szinte érezte a szorítást. És mikor az asszony erőszakosan
5324 4 | így azonban csupán arra szorítkozom, hogy Gerge lázas dühbe
5325 1, 1| mutató- és a mellékujj közé szorítva, hogy a lehulló burnót kárbavesztének
5326 4 | édesen csiklandozta ez a szőrmentes beszéd. ~- Az csak a gyönyörű
5327 1, 3| odalépett Csutkás úr, és vaskos, szőrös kezét, mely most ónsúllyal
5328 3 | bele, aztán billeget hozzá, szorongatja a hóna alatt, izeg-mozog
5329 2 | fejét is veszik. ~Anika szorongó szívvel lépett le a létrán,
5330 2 | beszéltél vele? - faggatá szorongva. ~- De nem ám - felelte
5331 1, 2| férjhezmenetel eszméjével hozom szoros és rendszeres, rendszeres
5332 1, 3| most... most... ~Miklós még szorosabban fogta a karját. ~- ...Most
5333 3 | sikítással fonódott össze még szorosabbra. ~Lapaj meg volt indulva,
5334 3 | teremtés megszűnt sírni, s szorosan odasimult a vad ember kebléhez.
5335 3 | varázserő. A duda egy fekete szőrű birka porhüvelye. Vannak,
5336 2 | bal lába. Az akolajtóba szorult volt bele. Olej három fadarab
5337 3 | esendőben házánál. ~Sok szószaporítás ilyenkor se történik. A
5338 1 | hogy a világon van. ~Tini szótlanul nézett le a mély völgytorokba,
5339 4 | Matyej szíve ettől a néhány szótól, s mélyen felsóhajtott: ~-
5340 1, 4| meglátszottak szép arcán, más szóval érdekesebbé tették. ~- Búcsúzni
5341 2 | szavak! Égő tűzből vannak szőve, mely hosszú lángnyelveket
5342 1, 3| bátorításra tán nem is volt szükség; a pillanatnyi borulat,
5343 4 | demonstrálgatá a napóleoni hadjáratok szükségét a korhadt Európában, úgyhogy
5344 1, 1| volt szerelmes valaha, akit szülei nem akartak hozzáadni. A
5345 1, 4| Elment nyomtalanul, elhagyva szüleit, nővérét. Egy álló évig
5346 1, 3| csírájában legyűri benne a születendő gondolatot. Szívének olyan
5347 1, 1| Vallása: lutheránus. ~Születéshelye: Podzemcsok, Trencsén megye. ~
5348 3 | is csoda. Hidegebb tájék szüli őket, későbben kel föl nekik
5349 3 | érzelem, s nincs fogékonyság a szülőföld iránt, s hogy Lapaj egy
5350 1, 2| lett volna, mintha maga szülte volna a költők szilaj, csapongó
5351 1, 3| csak olyannak... ~Rövid szünetet tartott, s mind a két markát
5352 3 | pattogott, s a gyermek jóízűen szürcsölte a tejet. ~- Éliás! - mondá
5353 3 | a tejet a kis lelenccel szürcsöltette föl, ami bizony sok galibával
5354 2 | padlására, hogy onnan lenézzen a szürkülő tájra. ~Szíve nagyot nyilallik.
5355 1, 3| sebességgel forog körülötte egyre szűkebbre. Lankadtan ereszti le a
5356 1, 2| ma, még a "tercbéla" sem szuperál nekik, nyakra-főre buknak
5357 4 | a bőrüket elraktátok a szurdoki molnár padlására, mai napig
5358 2 | nyáj mellett a hétköznapi szűrén heverész, néha egy-egy suttogó,
5359 2 | mást gondoltam. Vedd föl a szűrödet! Mennyi idő lehet? ~- Túl
5360 2 | Nyugodtan kanyarítja nyakába a szűrt, aztán lassan leereszkednek
5361 2 | akarja kend. ~Mintha kést szúrtak volna a Matyi szívébe. ~
5362 3 | ballag Berlinnek utcáin, egy szurtos, falujabeli alakot pillant
5363 3 | gyalázatos fortély, s míg itt a szűrujjas és bot őrzi a vidéket, addig
5364 3 | megszűntével lassú, szabályos szuszogás hallatszék. ~Egy pólyába
5365 3 | hallgatta annak szabályos szuszogását. ~- Mi lelt téged, Lapaj
5366 3 | kioltván a "zapecskából" a szuszt, mely nélkül semmiféle boldogság
5367 4 | őfelségétől, egy ügyetlen táblabírót szalasztani bele a szaglálásba
5368 3 | Nincs is olyan akadémiai tag, kinek tudománya el bírjon
5369 3 | s még egyszer végignézve tág birodalmán, a határon, miután
5370 1, 1| sötétkék". ~Bezzeg, mennyivel tágabb mezőt nyújt az elmélkedésnek
5371 1, 2| feleségem leend. S te meg nem tagadhatod őt tőlem, mert szeretem,
5372 4 | Most már nem volt mit tagadni. A fiúk bevallották az egész
5373 1, 3| nyargalt keresztül lankadt tagjain. ~- Eltemetni, úgy van,
5374 1, 3| s szemei ökölnagyságúra tágultak. - Az lehetetlen! Gondolja
5375 3 | kiismerésében: a kunyhó tájáról jő valaki a folyóvíz felé.
5376 3 | hanem gondosan kémleli a tájat, melynek terményei ilyenkor
5377 3 | Nem is csoda. Hidegebb tájék szüli őket, későbben kel
5378 2 | üres, néptelen az egész ház tájéka. ~A tündér Brezina ki van
5379 3 | Az egyik lyuk, a zseb tájékán, apja idejében keletkezett:
5380 2 | onnan lenézzen a szürkülő tájra. ~Szíve nagyot nyilallik.
5381 3 | használt ételneművel, hiába takargatta be a halinával; az nem kellett
5382 2 | fölhágván a létrára, a takarmánnyal telerakott padlásra dobott. ~
5383 4 | taplót sem érnek kendtek! Takarodjanak a szemem elől. Magamnak
5384 2 | engedik magoknak azt mondani: "Takarodjatok innen!" ~Mi lesz Anikából?
5385 3 | hallatszék. ~Egy pólyába takart gyermek feküdt a kunyhó
5386 2 | ékessége az egésznek a párologó tál volt az asztalon, melyből
5387 1, 2| szőlőlugasban. A selmeci talajba erőszakolt venyige bizony
5388 1, 1| virág fogamzott meg a száraz talajban. ~Ha valamin, csak azon
5389 2 | Innen a közelből. ~- Bajjal talál ide a kocsi. ~- Dehogy.
5390 2 | mindent megértett. Az önvád találékony útmutató! A herceg úgy tett,
5391 3 | hiába volt minden töprengés, találgatás. Végre is abban állapodott
5392 3 | Nem volt barátja a rébusz találgatásnak. Minden úgy van jól, ahogy
5393 1, 3| gombokat a mellényen, mintha találgatná rajtuk: "pap... katona...
5394 4 | meg rongyaikat. Széltében találgatták: kik lehetnek? ~Nem a híres
5395 1, 1| csak a mély emberismerő találhat még némi elütő tulajdonokat
5396 1, 1| és egészen természetesnek találják. ~Csutkás tanár úr tekintélyes
5397 3 | meglepetést, örömet sem érezve a találkozás fölött. ~- Lapaj! Lapaj!
5398 1, 4| azonos szót, két szerelmes találkozása lészen akkor, "Istenem,
5399 3 | sehogy sem bírt egymásnak találkozót adni. ~Midőn mégis világosság
5400 1, 4| beszéli, hogy Brazíliában találkozott Mirkovszki Miklóssal mintegy
5401 4 | ha az utcáról haza tud találni, a vendéglői szállására.
5402 3 | sötétebb volt. A dudát tehát találomra egy szögletbe dobta, s hozzálátott
5403 2 | hamarkodd el! Nem mindig találsz tékozló kedvemben. Ezer
5404 2 | gazduram, estét harangoznak Taláron! ~- Hallom. Ne fecsegj annyit!
5405 1, 3| hanem a falakon is csupa taláros és meztelen nyakú tudós
5406 2 | ideje volt, mire megjárta Talárt. Lihegve, fáradtan, és mégis
5407 3 | mondják meg, hol van. A száz tallér éjjel-nappal mindig készen
5408 3 | magyarázta Éliás, hogy ötven talléron (mert csak ötvenet vallott
5409 3 | hetykeséggel száz kemény tallért ígért a szerszámért. ~De
5410 3 | a vidéken. Sok szép lány talpa viszketett már meg az ő
5411 4 | Tudtam, hogy ember vagy a talpadon. Azért határoztam el, hogy
5412 2 | brezinai bacsának. A saját talpán áll őkelme. Meg nem bánt
5413 3 | pillantott meg a "csapáson", egy talpraesett gondolata támadt, s letevén
5414 3 | oldalon, ki tudja, honnan támadhatott, de bizonyára szintén családi
5415 1 | egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek, hogy várost
5416 2 | Isten úgy intézkedett Olej Tamással, hogy e gyermekért elvitte
5417 2 | szemére, s a nagy jegenyefának támaszkodék, mert olyan keserű gondolata
5418 4 | kimagasló helyen puskájára támaszkodni, mozdulatlanul, akár egy
5419 1, 2| kategorice, hogy nagyobb zörejt támaszt egy széttört ablaküveg,
5420 3 | hatalmi jelvény oda van támasztva a "guliba" oldalához, vagy
5421 1, 3| szárnyakat, s Bohuskához támolyogva, odatámaszkodik a vállaira. ~
5422 3 | aminővel, torka lévén a tanácsadója, könnyebb boldogulni. ~Azonban (
5423 4 | Reviczky Ádám uram őnagysága tanácsára, Gerge István őkegyelmét
5424 1, 1| meri mondani. De nem is tanácsolná Csutkás úr, mert annak ővele,
5425 3 | valaki a folyóvíz felé. Istók tanácsosnak látja megállni egy mogyorófabokor
5426 3 | rögre, mintha attól akarna tanácsot kérni, ki az eldobott búzaszemre
5427 4 | István uram éppen a nagy tanácsteremben diskurálgatott az ülnökökkel,
5428 1, 4| divattal, a társadalommal, a tanáraikkal és a koreszmékkel, mely
5429 1, 1| hosszasabban beszélni. Harmincéves tanári pályájának egyhangúsága
5430 3 | a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve
5431 3 | legvégén lakik is, fölkeresi a tanítómesterét, s kitanulja még jobban
5432 3 | emberekkel? Tán a saját szíve tanította? Nem. Az közömbös, idegen.
5433 1, 4| itt őket... a fiúkat... a tanítványaimat, mert csüggnek... igen,
5434 2 | falhoz lapulva s támaszkodva tántorgott be a szobába. Feje szédült,
5435 2 | távozott. ~Olej a falnak tántorodék. Elhagyta ereje. Kiáltani
5436 1, 3| fájt az. Miklóshoz lépett tántorogva, s két kis kezét fejére
5437 2 | esztendeig. ~- Csitt, leány! Tanuld meg, vakmerő, kivel beszélsz.
5438 1, 3| került haza, hogy itthon jogi tanulmányait kiegészítse a bányászakadémián,
5439 1, 4| Selmecbányán. Ha valamely tanulónak a kocsmáros vagy kávés nem
5440 1, 4| kinövései vannak. Ha egy tanulót befognak valami bűntényért,
5441 1, 4| fogom örökké... Isten a tanúm rá... ~Miklós szemébe könnycseppek
5442 3 | miáltal vázát nyeri leendő tanyájának. A félkört képező husángok
5443 3 | esik a "laz"-nak nevezett tanyától, hogy a gazda, mint aki
5444 2 | Semmi szenny nem fog hozzá tapadni. Ha például megszöktetem
5445 1, 3| vonakodott, forró homlokára tapasztá. ~- Ön? engem? Mondtam valamit? ~
5446 3 | tekintetben a huszonkét éves tapasztalás (mióta a határ fölött virraszt)
5447 1, 2| lehetséges, lerázza onnan, miután tapasztalta, hogy most az egyszer ment
5448 3 | kialudt csendesen, mely nemes tapintatát éppen nem lehet csodálni,
5449 3 | fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes
5450 3 | veszélyes dolog, mert a taplónak volt ám belátása; amint
5451 1, 3| szép leánynak: "Ide lépj, taposs meg: üdébb, zöldebb leszek..." ~
5452 2 | csendes azóta, kövér füvét nem tapossa sem ember, sem állat; évek
5453 4 | nyolcszáztíz jámbor ökör bőr nélkül taposta hajdan e földi élet sarát. ~
5454 3 | fakad éltető meleg erő, mely tápot adjon fűnek, virágnak, ki
5455 3 | kukoricaszárak nem buzdították tapsaikkal. Hol, kitől nyerte hát a
5456 2 | hosszú, ősz szakállal, tar fejjel, holnap meg már pelyhedző
5457 1, 3| feszegettek, kényes magánügy, a tárgy, mely a mai kalabriást megrövidíté,
5458 2 | derült mosolyából minden tárgynak jutott. A harmatos fű buján
5459 1, 3| Ne beszéljünk többet e tárgyról. Add ide azt a kancsót,
5460 3 | ha a gyermek véletlenül tárgytalanná nem teszi a vitát azzal,
5461 3 | káposztafővel; hoztam nekik tarisznyát is. ~- A gyermek alszik -
5462 1, 2| úr fejet csóvált, aztán tarka zsebkendőjét húzta ki zsebéből,
5463 1, 4| világgal, a divattal, a társadalommal, a tanáraikkal és a koreszmékkel,
5464 1, 4| sorban karikatúrája a mai társadalomnak, de sok tekintetben jellemző
5465 4 | minden esetedet, rávezetsz a társaid tartózkodási helyére, hogy
5466 3 | az annyiszor fordult elő társaságában, mint bizonyos megunt ételek
5467 4 | Magam jöttem érted, mert nem tartalak holmi kapcabetyárnak, aki
5468 1, 4| ez volt szóról szóra a tartalma: ~"Kedves Krisztinám! Élek.
5469 3 | nagyanyjára is emlékszik. Mesének tartanám, ha annyiszor meg nem győződtem
5470 1, 1| lakmároztatjuk, szépen alá kell tartani, a mutató- és a mellékujj
5471 4 | kísérlet nem sikerült, mert azt tartotta, míg a híres rabló szabadon
5472 3 | vagy! Mi az, te tacskó! Én tartottalak a keresztvízre. Ne űzz hát
5473 4 | esetedet, rávezetsz a társaid tartózkodási helyére, hogy azokból is
5474 4 | elbeszéléséből, hogy itt tartózkodik leginkább Jasztrab György,
5475 1, 4| s vak engedelmességgel tartoznak ki-ki a maga "veterán"-jának,
5476 1, 4| dolog, azonfelül nem is tartoznék beszélyünkhöz, ha nem kellene
5477 4 | valóságos mesterségéhez tartozó eszköz a káromkodás, miután
5478 4 | voltam Jasztrabéknál. Én nem tartozom hozzájuk. ~- Engem el nem
5479 3 | az állatokkal, s inkább tartozott közéjük, mint az emberekhez.
5480 3 | űzz hát belőlem csúfot, ne tartóztass föl, add ide a porontyot,
5481 1, 1| hajuk is. Mindamellett nem tartunk fölöslegesnek néhány szót
5482 1 | hegygerinc széléig, hol a tátongó mélység kezdődik; alig vannak
5483 1, 1| szóról szóra lemásolva a tavalyi útlevélről, a következő: ~
5484 2 | mint ma, a fű nőni fog tavasszal, a patak vize fölenged meg
5485 3 | édeset hunyorít velök. A tavasz első mosolyából, a nap aranyos
5486 3 | adja, amiért aztán tartozik tavaszig az üres malomra felügyelni;
5487 3 | lehelete őket éri először; a tavaszt nyáron hozza meg nekik,
5488 3 | távolban s elhaló kürtszó még távolabb, összefoly édes, olvadó
5489 1, 4| miért nem megy férjhez! Távoli országban, túl a tengereken
5490 3 | hogy amint egyszer kétévi távollét után éppen az édes hazai
5491 3 | közelít, kilesve a Lapaj távollétét, fölhasználva álmát, a sötétséget,
5492 3 | mintegy másfél arasznyi távolságra, miáltal vázát nyeri leendő
5493 2 | szemei ábrándosan kémlelik a távolt, a természettől puha kis
5494 2 | csak hadd évődjék a herceg távozása miatt, holnap-holnapután
5495 2 | Kiáltani akart még valamit a távozó után, de csak a szája mozgott,
5496 2 | vagy hogy talán még el sem távoztak tőle. ~- Pörkölt lesz? No,
5497 1, 3| néhány lépést tett, hogy távozzék, de csakhamar erőtlenül
5498 1, 4| Halványabb volt, mint máskor, a tegnapi események után átvirrasztott
5499 1, 4| elpirulva rebegé: ~- Ó, tegye hát azt, amit jónak lát;
5500 2 | motyogott: kikéri magának, őt ne tegyék bolonddá. ~De mikor már
5501 4 | a lesti zsidótól lopott tehenet. ~- Itt a becsületes parulám! ~-
5502 1, 3| lehet - mondá lassan -, nem tehetem, én mást szeretek... Azt
5503 3 | csecsemő sírni, minélfogva nem tehetett egyebet, mint hogy karjára
5504 2 | nyáj hazatért, s a tűzre teheti a finom "demikát"-ot, a
5505 1 | vonatkozólag, kik bizonyára nem tehetnek róla, hogy az őseik olyan
5506 1, 3| lehet belőle. Elérheti; elég tehetsége van hozzá, aztán az élethez
5507 3 | örökölte éles megfigyelő tehetségét, s ha leszorult is az arisztokratikus
5508 2 | tudtod nélkül történik, nem tehetsz róla. Ez csak a sors kereke
5509 2 | felejtette a kis porontyot, nem tehette ki a farkasoknak a gyepre,
5510 3 | gyermeknek mindig lenne friss teje és meleg ágya. ~Egész éjfélig
5511 2 | annak az Olejék pörköltje, tejfelt vacsorál az, rozmaringvirág
5512 2 | és mindig betér egy pohár tejre Anikához. Nagyon szeretheti
5513 4 | Valami nagyon fontos és tekervényes bűnügy volt az, mely iránt
5514 1, 1| találják. ~Csutkás tanár úr tekintélyes férfi, s habár múltjában
5515 3 | palota. ~Félelmetes, hivatali tekintélyt kifejező hatással uralkodik
5516 1, 4| megvendégeltetni engedi magát a nagy tekintélyű negyedéves, kinek már minden
5517 1, 3| s ha a Bohuska kérlelő tekintete nem csillapítja, Isten a
5518 2 | baktat utánuk, gyöngéden tekintve végig kedvencein, miket
|