Fejezet

 1 1 |           szinte megfeledkeztünk, pedig most már ott állott Malárius
 2 2 |             pénzt hajtott a konyhára... Most már vége annak!... Ki az
 3 2 |          kifakadt a doktor ellen, s ime most szemtõl-szemben áll vele...
 4 2 |            azzal a feltétellel, ha önök most rögtön folytatják a vacsorájukat.~
 5 2 |                 asszony is... Szeretjük most is... mintha a miénk volna, ...
 6 3 |              fel lelkesedve Hersebom. - Most már egyetlen árva szóval
 7 4 |               megbámulta. Ilyesmit csak most látott elõször.~A márványoszlopos
 8 4 |                 a gyerek reám nézve már most is valóságos rejtély. ~-
 9 4 |             noroëi gyermekektõl.~- Nos, most már tudtok mindent, a mi
10 5 |                   Édes anyám, Vanda!... Most már igazán jön!~Mindnyájan
11 5 |              magamban: vajjon hol lehet most?... Bizonyára már otthon...
12 5 |               tanul, mióta te elmentél. Most már õ az elsõ az iskolában.
13 5 |            helyett leszedte az asztalt; most az egyszer hadd pihenjen
14 5 |                 angol hajónak ez a neve most is, a mint engem értesítettek.
15 6 |                nem édes gyermekük... és most, mikor tudtára adják, halálos
16 6 |               hogy elhagyhatnám magukat most, a mikor mindent tudok...
17 6 |                áldozatot hozott Erik. - Most pedig, hogy rendben van
18 6 |                a bizonyos fogadásnak is most volt a határideje a doktor
19 6 |                 szólana ön ahhoz, ha én most nyomban bebizonyítanám,
20 7 |                 látlak, s hogy nem vagy most a tengeren. Éppen hozzátok
21 7 |                 ilyet nem tapasztaltam. Most 718 milliméter. Vihar lesz
22 7 |               szigeteket már átkutatta, most az éjszakiakat veszi sorra.
23 8 |           Minduntalan szõnyegre került, most már Erik füle hallatára
24 8 |                     itthon ... csakhogy most alszik - felelé az öreg
25 8 |            matrózt ismer-e? Itt lakik-e most, s ha nem, hol találhatnám?~-
26 8 |             nálunk... Azt, hogy hol van most, csak a jó Isten tudná megmondani.~
27 8 |             örömtõl és reménytõl.~Hátha most lehull a titok leple!~Bowles
28 8 |              hunyorgott a feleségére.~- Most már tudja, Bowles úr, hogy
29 9 |                jó Isten a tudója.~- Már most hol keressük õt? - kérdé
30 9 |            mondani a tengernek. Patrick most bizonyára valamelyik hajón
31 9 |             azonban szó se legyen, hogy most mindjárt s egymagadra ereszszelek
32 9 |                titkot örökre eltemette. Most az egyszer Bredejord csakugyan
33 10|                 a derék doktornak.~Erik most is, hét évi egy fedél alatt
34 11|                    No hát hallgass ide, most mindjárt... elolvasom neked:~«
35 11|                 O’Donoghan Patrickra?~- Most, tél derekán?~- Hát aztán?
36 12|             kezökben lesz.~Stockholmban most már mindenki csak arra volt
37 13|              tanulmányozom. S életemben most tapasztalom elõször, önnek
38 13|             hogy te kelta eredetû vagy, most már vége minden kétkedésnek.
39 14| következtethették, hogy Tudor Brown még most sem hagy nekik békét.~Erik
40 16|               czél elérésére törekedett most Erik: O’Donoghan Patrickot
41 17|           elvitte O’Donoghan Patrickot. Most már kérdés: vajjon reájuk
42 17|                 titokban kitértek elõle most, hogy O’Donoghan Patrick
43 17|               volt mindez Erikre nézve. Most már nem tehetnek egyebet,
44 17|               térült, mint az Alaska.~- Most már biztos, hogy az Albatros! -
45 18|             Pompás egy hajó volt az is; most tûnt ki ebben a hajszában.
46 18|              áron oldalba akarta fogni.~Most már a Tudor Brown hajója
47 18|                hamva...~Erik megállott. Most már tudott mindent. Megragadta
48 19|           természet szépségei iránt, de most nem állhatta meg, hogy fel
49 19|               Ugyan mi hasznát vehetnõk most - dörmögé kedvetlenül.~Erik
50 19|            keresem õket évek óta, s íme most reá találok arra az emberre,
51 19|              haláltól mentek meg, s még most sem vezet nyomra, nem mondja
52 20|                volna beléje! Az irlandi most már igazán meghalt, s vele
53 20|             tettem. A minémû helyzetben most vagyunk, mit törõdöm a te
54 20|             fiam? Isten segítségére van most a legfõbb szükségünk.~Alighogy
55 20|              unalmas tárgy felett, mert most már tény, hogy az a hirhedt
56 20|               kimondhatatlanul boldogok most, mikor szemtõl-szemben láthatják
57 20|                Erik kapott az alkalmon. Most már megmondja az igazat,
58 21|                pedig régóta elsiratott, most is mindig emlegetett fiát?
59 21|           szegény, megtört szivének! Ha most mondanám meg s aztán csalódnia
60 21|              lehet szó; kedves fiam, te most az egyszer nem csalódhatol,
61 21|                mind-mind megelevenedtek most, hogy átszenvedje ujra a
62 21|       eltünõdött e hosszú idõ alatt! Ha most élne, már futkározna...
63 21|                 élne, már futkározna... most meg iskolába járó gyermek
64 21|                 foglalkoztatták elméjét most is, midõn atyját várta.~
65 21|               annyiszor beszéltem, épen most érkezett Párisba. A Földrajzi
66 22|               volna eredménye. Lám, még most is mily nehéz e szörnyû
67 22|               hosszú során át. Csakhogy most már Erik nem törõdött vele,
68 22|                 Erik nem törõdött vele, most hogy megvetése többé nem
69 22|             kártyázgatnak.~A doktor még most is olyan ügyetlenül whistezik,
70 22|          szemhunyorgatással. - Remélem, most már nem vitatod többé, hogy