Fejezet

 1 1 |         Malárius mester. - Igazán te vagy? Csakugyan te... ó
 2 1 |         Igazán te vagy? Csakugyan te... ó doktor úr...~- Ugyan,
 3 1 |    komédiázzunk a titulusokkal! A te régi Roffod vagyok, senki
 4 1 |       Roffod vagyok, senki egyéb, te pedig az én hûséges Olafom
 5 1 |    gyermekkori legdrágább barátom te!... Harmincz esztendõ nagy
 6 1 |            Nézd, ide ülök melléd, te pedig folytasd az órát.~-
 7 1 |          volt.~- Hogyan, barátom, te megtanítottad õket a franczia
 8 2 |          evõeszközöket behozza.~- Te azt mondtad, hogy a mi Erikünk
 9 3 |         tudós válik belõle.~- Hát te, boldogtalan leszel nélküle?~-
10 3 |        homlokát... aztán mondá:~- Te pedig örvendeni fogsz az
11 3 |     halkan Vanda.~- Csak ki vele, te kis szöszke!~- Az imént
12 4 |    magammal hoztam Norvégiából... Te pedig, fiam, ne félj itt
13 4 |          csengõ hangján, - ülj le te is ide mellénk, s mondd
14 4 |  parasztoknak viskóik vannak, s a te apád és nagyapád, valamint
15 4 | kiolvastál. Én nem hiszem, hogy a te Eriked irlandi származású.
16 4 |        Quintilianus példányomat a te Plinius kiadásod ellenében;
17 4 |       Természetesen, féltem azt a te Quintilianusodat, barátom!~
18 5 |           Erikrõl volt szó... Hát te, fiú, nem feledkeztél meg
19 5 |           okos, hogy tanul, mióta te elmentél. Most már õ az
20 6 |       neked vallanunk, Erik, hogy te nekünk csak fogadott fiunk
21 6 |       fogtalak ki, fiam,... akkor te nem lehettél több nyolcz-kilencz
22 6 |     szavaira eszmélt fel.~- Erik, te mindig a mi gyermekünk maradsz! -
23 6 |          után szeretnõk hallani a te itéletedet.~Az érdemes tanár
24 6 |      egyszerû a históriája. Mikor te erõnek erejével rá fogtad
25 6 |         gondoltam. Az idõ telt, a te nyomozásodnak teljességgel
26 6 |        Jegyezd meg jól, hogy én a te okmányodat nagyon fontosnak
27 6 |          a mi nekem nem sikerült, te reá akadtál az igazi Cynthiá-ra...
28 6 |      engedj meg barátom, de éppen te szolgáltattad az én véleményem
29 7 |           hozzá:~- Hogy is tudtál te a városban élni! Hiszen
30 7 |           a városban élni! Hiszen te csak a tengeren vagy igazán
31 7 |    találkozott Maláriussal.~- Áh, te vagy Erik! - szólítá meg
32 7 |           a szíved, fiam, de ez a te szándékod még sem helyes.
33 7 |           ellene, de miért mennél te matróznak, hiszen akkor
34 7 |      szüleit fel fogom találni. A te öreg, hû barátod~Schwaryencrona.»~
35 9 |          Erik... Itt vagyok én.~- Te, édes fiam, te? - Hát a
36 9 |       vagyok én.~- Te, édes fiam, te? - Hát a tanúlmányaid?...~-
37 9 |    hajó-tisztnek.~- Micsoda?... S te errõl nekem mindez ideig
38 9 |          Jóváhagyom, beleegyezem, te, te haszontalan ficzkó! -
39 9 |      Jóváhagyom, beleegyezem, te, te haszontalan ficzkó! - mondá
40 11|        után elolvasom.~- Micsoda, te még nem tudod, hogy mit
41 11|       hogy jól sejtettem, mikor a te titkos látogatód meséjét
42 11|       szánút van.~- Csakhogy mire te oda érnél, már nem találnál
43 13|     valami kétségem a felõl, hogy te kelta eredetû vagy, most
44 13|    bretagneiak mind olyanok, mint te vagy. Már mondjon Bredejord
45 13|           keltának kell lenned! A te ereidben kelta-vér foly,
46 15|         visszatérünk Stockholmba. Te, fiam, megtettél mindent,
47 15|        kiáltott fel Malárius, - a te érveid ellen nem lehet küzdeni.~-
48 17|           Véga» merész útjának... Te pedig senki és semmi vagy,
49 20|       most vagyunk, mit törõdöm a te titkoddal, fiam? Isten segítségére
50 21|          igaz, úgy tudd meg, hogy te az én édes unokám vagy!...
51 21|          reményét, vigaszát...~Ha te volnál... ó ha te volnál
52 21|              Ha te volnál... ó ha te volnál a miénk, te a dicsõ,
53 21|           ó ha te volnál a miénk, te a dicsõ, jeles ifjú...!
54 21|           lehet szó; kedves fiam, te most az egyszer nem csalódhatol,
55 21|        olyan édesen hangzott ez a te szó!~- Még nem tudja?~-
56 21|       lépett hozzá:~- Igen, igen, te az én fiam vagy! Szakasztott
57 22|           Nos, Kajsa, mit szólasz te ehhez?~A kisasszony fülig