Fejezet

 1 1 |       átjáró felfedezését, Bareutz kapitány ott veszett Nowaja-Semlja
 2 12|           ivott, mint egy béres. A kapitány és doktor egyszer-kétszer
 3 12|        kérdéseket böffentette ki a kapitány felé:~- Mikor leszünk a
 4 12|           bizottság - jegyzé meg a kapitány.~E pillanatban a hid lépcsõje
 5 12|     Hersebom tiltakozott ellene. A kapitány aztán igazságot tett. Tudor
 6 12|        tengelyt megcsináltatják.~A kapitány beleegyezett. Ekkor Brest
 7 13|        ebédelt. Ebéd után bement a kapitány kabinjába, hogy megnézze
 8 13|           volt az Alaskán. Mikor a kapitány az indulásra megadta a jelt,
 9 13|         világítótornyának fénye. A kapitány nagy gonddal intézte a hajó
10 13|            Midõn ebéd végeztével a kapitány és a többi urak a hajó hidjára
11 13|           Meghiszem azt - felelé a kapitány - nem kellene sok szenet
12 13| Behring-szorosba érkezünk.~Azzal a kapitány lement a kabinjába s belemélyedt
13 13|   elveszett az éjjeli homályban, a kapitány pontosan kijelölte a helyet
14 13|        állott a kormánykeréknél. A kapitány e rendeletének hallatára
15 13|            délnyugatra - ismétlé a kapitány kissé ridegen. - Talán nincs
16 13|               Nos hát, ha kérdezi, kapitány, õszintén meg kell vallanom,
17 13|           kellõ irányt. Végül is a kapitány tapasztalt tengerész volt,
18 13|        siettek le a kabinjaikba. A kapitány is lement a fedélzetrõl.
19 13|            Erik lépett be hozzá:~- Kapitány, gyanus recsegést hallottam
20 13|        rivallt rá csaknem durván a kapitány. - Nézzen ide, micsoda veszélytõl
21 13|   pillanatában szokott történni.~A kapitány hanyatt-homlok rohant fel
22 13|       Alaska megfeneklett.~Marilos kapitány arcza olyan volt, mint a
23 13|           kiáltott rá izgatottan a kapitány.~- Az történt, kapitány,
24 13|            kapitány.~- Az történt, kapitány, hogy az ön parancsára dél-nyugatnak
25 13|            jutott - felelé Erik.~A kapitány egy árva szóval sem tudott
26 13|         vállát és betörte.~Marilos kapitány a padlón hevert és vonaglott.
27 13|       Alaska szirthez csapódott, a kapitány pedig agyonlõtte magát.~-
28 14|        lement barátjaihoz, kiket a kapitány holtteste mellett hagyott
29 14|        horgonyt az Alaska.~Az ifjú kapitány nem feküdt le. Míg barátai
30 14|       szerencsétlenségben.~Az ifjú kapitány hozzálátott a munkához,
31 14|          szalonba.~- Sziveskedjék, kapitány úr, megmagyarázni, hogy
32 14|            hamisította meg, a ki a kapitány szobájába belopózott.~-
33 14|     préfetnél ebédeltünk! Bement a kapitány szobájába, hogy megnézze
34 14|         elõször:~- Szegény Marilos kapitány, õ volt e gazságnak egyetlen
35 14|            gondolá magában az ifjú kapitány, de elvégre a késedelem
36 14|   szétfoszlott ijedtségük. Az ifjú kapitány törhetetlen bizalma, rendíthetetlen
37 15|        sóbálvánnyá váltak. Az ifjú kapitány nyugodtan folytatá:~- Az
38 15|     Bredejord és Malárius.~Az ifjú kapitány kérte õket, hogy térjenek
39 16|         indultak el, hogy a fiatal kapitány tervét megvalósítsák.~Mintegy
40 17|        hidjára leszállott, az ifjú kapitány arcza nagyon sápadt volt.~-
41 18|    vadállat a zsákmányára.~Az ifjú kapitány még le sem ért a hajó hidjára,
42 18|          hanem híven teljesítsék a kapitány parancsait, s legyen iránta
43 18|           mitevõk leszünk.~Az ifjú kapitány e nyugodt szavai lelket
44 20|         ragadta magával, s az ifju kapitány által kitünõen fegyelmezett
45 20| kerülhetett csak vissza a hajóra a kapitány és Hersebom.~Hogy minõ úton
46 21|      borulj édes anyádnak.~Az ifjú kapitány melegen szorította a jó