Fejezet

 1 1 |                meg.~- Meghiszem azt! - mondá mosolyogva a doktor.~Felütötte
 2 1 |                veled elégedve, Erik, - mondá Malárius. - Immár nyolczadik
 3 2 |                a doktor úr kérdésére - mondá a leányka.~- Meghiszem azt! -
 4 2 |           anyjukom?~- Drága kicsike! - mondá a háziasszony, s újra megeredt
 5 2 |              irva, nem gót betükkel, - mondá a doktor, inkább fenhangon
 6 2 |          következett.~- Igaza lehet, - mondá késõbb Hersebom gazda fejét
 7 3 |           igazsága volt a doktornak, - mondá csendes hangon a gazda. -
 8 3 |           elrabolták tõle a fiúcskát - mondá Hersebom. - Valami gonosz
 9 3 |           magának olyan nehezen esik - mondá Erik.~- Nem, fiam, nem -
10 3 |               Erik.~- Nem, fiam, nem - mondá Kata asszony a fiút szívére
11 3 |              gyermek homlokát... aztán mondá:~- Te pedig örvendeni fogsz
12 4 |                lehetnénk boldogabbak - mondá egyszerû, de mély érzelemtõl
13 4 |               tetszik, s olvashatsz! - mondá jóságosan a doktor.~Eriknek
14 4 |           ijedek meg a vitatkozástól - mondá a házi gazda.~- Nem szóltam
15 5 |               hogy megölelhessem õt! - mondá lelkesedve Erik. - És a
16 6 |               mi gyermekünk maradsz! - mondá a jó lélek s aggódva nézett
17 6 |               székrõl s harsány hangon mondá:~- Hochstedt barátom, ne
18 7 |             kinos hallgatást.~- Erik - mondá lágy, komoly hangon - neked
19 7 |                  Vandának igaza van! - mondá Malárius mester mosolyogva.~-
20 8 |               õt az elsõ pillantásra - mondá a matróz, - a kivel Erik
21 8 |         felkiáltott:~- Egy bójéra? Azt mondá, hogy egy bójéra? ~Azzal
22 8 |               úr, hogy mirõl van szó - mondá Erik remegõ szívvel.~Bowles
23 9 |               te haszontalan ficzkó! - mondá szeretettel a doktor. -
24 10|                doktor úrral beszélni - mondá az inas.~- Jöjjön a rendelõ
25 10|         tulajdonosa egészen kurtán azt mondá:~- Szó sincs róla, hogy
26 11|         meséjét hazugságnak mondottam, mondá Bredejord. - Eltagadta,
27 11|                 hogy mitõl félek én? - mondá a doktornak és Bredejordnak... -
28 12|                   Isten veled, Erik! - mondá Vanda nehéz szívvel, s nyakába
29 15|          ezeket az elismerõ szavakat - mondá mosolyogva Erik, - de nem
30 15|           nemde, ezt akarta mondani? - mondá Erik; - mert remélem, önök
31 15|              hajóhoz.~- Semper idem, - mondá a hajó-õrnek.~- Lisszabon, -
32 17|             hiszem, hogy az Albatros - mondá a doktornak.~A hajó eleinte
33 17|            biztos, hogy az Albatros! - mondá halkan Erik.~Fél óra múlva
34 17|               kivánsága nem teljesül - mondá Eriknek. - Legokosabb lesz;
35 18|               tovább azt a gazembert - mondá nyugodtan Hersebom.~- Helyes! -
36 18|               ágyuzást.~- Annál jobb - mondá Erik - annál jobb, hogy
37 19|                szerencsések lennénk! - mondá Hersebom nehéz sóhajjal. -
38 19|               mindenáron térítenünk! - mondá Erik Hersebom gazdának.~
39 19|             fekszik itt?~- Nem tudom - mondá a sebesült nagy erõlködéssel. -
40 19|         magának könnyû lesz felelni! - mondá Erik mosolyt erõltetve ajkára,
41 19| megpillantottam a gyanús lábnyomokat - mondá Hersebom gazda, s közeledett
42 20|               már.~- Nem vitorlával! - mondá Erik. - Nekem egyéb tervem
43 22|            Elvégre is czélhoz értünk - mondá örömtõl sugárzó arczczal
44 22|             dúsgazdag emberré válik! - mondá jó akarattal mosolyogva