Fejezet

 1 2 |        halászgazda kezét; - de az ön derék apjának az emléke
 2 2 |    vártatva így kezdé a doktor:~- Ön méltán kérdezhetné tõlem,
 3 2 |       hajó volt... nos, Hersebom, ön is azt hiszi?~- Mit bánom
 4 4 |       jöjjön közelebb.~- Kajsa és ön Greta asszony, ime fogadják
 5 5 |           idõtájban, mikor Eriket ön a tengerbõl kifogta - nem
 6 6 |     lassan a testtel! Mit szólana ön ahhoz, ha én most nyomban
 7 8 |          a felesége.~- Asszonyom, ön is tud bizonyára felvilágosítást
 8 8 |         le hamar!... A bójéra!... Ön a bójé-gyermek?... Ki hitte
 9 9 |         egyebütt. Nos, Hochstedt, ön nincs ezen a véleményen?...~-
10 9 |          nem is álmodtam, hogy az ön jóváhagyása és beleegyezése
11 10|           hogy mi történt vele.~- Ön tudja?~- Tudom hát. Mielõtt
12 12|       szívéhez szorítá Eriket. ~- Ön, Kajsa, el sem búcsúzik
13 12|         szüleit, s megtudja, hogy ön tulajdonképpen herczeg-fiú -
14 12|       kissé jó szemmel nézne reám ön is, nemde? - felelé keserûségét
15 13|         jó uton haladunk!~- Uram, ön túlságosan makacs az aggoskodásában -
16 13|        történt, kapitány, hogy az ön parancsára dél-nyugatnak
17 15|         hajó reánk?~- Öt hete. Az ön táviratának kézhezvétele
18 15|       kimondhatatlan örömmel. - S ön nem látta, hogy a szoroson
19 15| Megtaláljuk Nordenskioldot!~- Nem ön az egyedüli, a ki õt keresi -
20 17|   tulajdonosa én vagyok. Mit akar ön?~- Szeretném tudni, hogy
21 17|          Szeretném tudni, hogy az ön hajóján van-e O’Donoghan
22 17|    New-Yorkban Bowles úrtól, hogy ön a Cynthia fedélzetén volt,
23 17|       hajótörést szenvedett, hogy ön beszélt a bójéhoz kötött
24 17|      közbe szólott Tudor Brown.~- Ön láthatja, uram, hogy nem
25 19|       embertõl kérdezni.~- Látja, ön tegnap nem akart átjönni
26 19|        bõven. Nem kérdeztük, hogy ön ki és mi, gondját viseltük
27 19|           meg.~- Attól függ, hogy ön mit kérdez tõlem? - felelé
28 19|          útra keltem, az a titok. Ön jól tudja, hogy mirõl van
29 19|        Lássa, O’Donoghan Patrick, ön engem boldoggá tehet; az
30 19|          Bárminõ bûnt követett is ön el velem szemben, megigérem,
31 19|           törvény elé állítson, s ön is ilyesmit mondott tegnap.~-
32 19|          van arra. Hogy tudta meg ön azt, hogy a titokba én is
33 19|           felesége mesélték, hogy ön gyakran emlegette a «bójéra
34 19|         láthatólag meghatottan. - Ön bizonyára fogja tudni, hogy
35 20|         nélkül.~- Atyám, mit tett ön? - kiáltott fel keserûen
36 20|     hölgynek is feltünt.~- Atyám, ön rosszul van? - kérdé tõle
37 21|           az imént olvastam el az ön életrajzát, melyet egyik
38 21|          tárta karját:~- Fiam!... Ön az én fiam! - így kiáltott