Fejezet

 1 1 |            tárva ki, így szólalt meg:~- Édes öreg barátom!~- Uram, Isten
 2 1 |               szemét köny borította el. Édes könyei a gyermek-emlékeknek...~-
 3 2 |                elállt a szeme-szája..., édes anyám, ha maga hallotta
 4 2 |             egyik kergette a másikat.~- Édes apámnak igaza van - szólalt
 5 2 |                 tõle, hogy maguknak nem édes gyermekük, hogy valamelyik
 6 2 |                 vér szerint nem is a mi édes gyermekünk, de az szivünk
 7 2 |                úgy gondoztuk, mintha az édes miénk lett volna.~- Becsületükre
 8 2 |                és nagyon szerettük, ... édes gyermekünk volt... Kiméltük...~-
 9 3 |                szegény fiúcskának él az édes anyja, s tizenkét év óta
10 3 |           Tegyük fel, hogy a fiú a maga édes gyermeke... nemde kiváló
11 4 |           esténkint a tûz körül ültünk, édes apám foldozta a hálót, édes
12 4 |             édes apám foldozta a hálót, édes anyám pergette a rokkát,
13 5 |      örömriadallal rohant be a házba:~- Édes anyám, Vanda!... Most már
14 5 |                tõlem ilyet kérdezni is, édes apám! - felelé Erik, a ki
15 5 |         ünnepeket, boldog új esztendõt, édes gyermekem! Nosza, üljünk
16 5 |               doktor úr levelet küldött édes apámnak. Itt van... Nem
17 5 |               az asztalra tette.~- Nos, édes apám, nem bontja fel? -
18 6 |               szerettünk mindig, mintha édes gyermekünk lettél volna...
19 6 |                   Kereste az ismeretlen édes anyát, a kitõl olyan hamar
20 6 |                szót sem arról, hogy nem édes gyermekük... és most, mikor
21 7 |              meg elõtted. Gondolkozzál, édes fiam, nem szabad könnyelmûen
22 8 |             asszonyra, ki anyja helyett édes anyja, arra a csendes, komoly
23 9 |                    Itt vagyok én.~- Te, édes fiam, te? - Hát a tanúlmányaid?...~-
24 12|                Isten vezéreljen utadon, édes fiam - rebegé Kata asszony,
25 14|                Bredejord és Malárius:~- Édes fiam - kezdé a doktor -
26 15|                szándékodról lebeszélni, édes fiam, de megjegyzem, hogy
27 20|                  muló baj, ne aggódjál, édes gyermekem - felelé Durrieu
28 21|                 tudd meg, hogy te az én édes unokám vagy!... Kimondhatatlan
29 21|              szálig megegyeznek, ó mily édes remény! Vajon elbizakodhatik-e
30 21| elbizakodhatik-e benne? Van hazája, van édes anyja, s minõ hazája! Errõl
31 21|           nagyatyádat és keblére borulj édes anyádnak.~Az ifjú kapitány
32 21|              együtt lettek volna.~- Hát édes anyám - kérdé Erik.~- Nem
33 21|              szemtõl-szembe láthatta az édes anyját - megfeledkezett
34 21|               vagy! Szakasztott mása az édes apádnak!~Erik zokogott kimondhatlan
35 21|           boldogságában, térdre roskadt édes anyja elõtt, a ki keze közé
36 22|              legalább Vandát hagyja ott édes anyjánál. A jámbor halászgazda