Fejezet

 1 1 | tanítványaimtól, s aztán haza küldeném õket, hadd legyen a mai nap vakácziójuk.~-
 2 1 |              barátom, te megtanítottad õket a franczia és angol nyelvre
 3 3 |           megragadok, hogy feltaláljam õket; ha szülei jelentkeznek,
 4 3 |             vissza, ha nem találom fel õket, akkor vissza küldöm Noroëba.
 5 5 |          szives vendéglátással behívja õket, megkinálja azzal, a mije
 6 5 |               borult, ölelte, csókolta õket, Ottót és Vandát...~A viszontlátás
 7 5 |               szülõk nyomott hangulata õket is megszállotta.~Egyszerre
 8 5 |          tanulótársai.~Nosza, behivták õket, megvendégelték, s a fiúk
 9 5 |              csak arra figyelmeztették õket, hogy nagyon messzire ne
10 5 |                jártak, s hogy fogadták õket...~A kandallóban pattogtak
11 9 |            Nagyon jól esett neki, hogy õket is meghívták s készségesen
12 9 |              járó gõzhajó Corkig vitte õket. Innen Innishannen már nem
13 11|              addig élek is, felkeresem õket.~Irt névtelenûl egy czikket
14 11|                Kérték, hogy vegyék fel õket is az Alaskára matrózokul.
15 11|       segítségével csakugyan felvették õket s a kutyának is helye akadt
16 12|             akart errõl, beszállásolta õket erõnek erejével magához.
17 12|     megvetésüket.~Eközben ebédre hivta õket a hajó harangja. Bredejord
18 13|                hova mennek. Ünnepelték õket. A bresti tengerész-fõnök,
19 14|                 Aggóskodásuk elkisérte õket sétáikra is, minduntalan
20 15|                 Az ifjú kapitány kérte õket, hogy térjenek vissza Stockholmba,
21 15|                hullámok hátán, sodorja õket a tenger árja, s jaj annak
22 16|           hajón egy ifjú tudós fogadta õket kitörõ örömmel; Nordenskiold
23 16|              Tudor Brown látogatta meg õket. Egyet-mást elmondott arról,
24 16|          egyetlen csilláma is biztatja õket, kétségbeesniök nem szabad.~
25 18|      visszahozzuk a hajóra. Nem szabad õket elhagynunk a nyomorúságban.~
26 18|           ropogás, zúgás állította meg õket. Tátongó feketeség látszott
27 18|            Talán gonosz álom rémítgeti õket?~Azt hitték; hogy az Alaska
28 19|            hazámat, szüleimet; keresem õket évek óta, s íme most reá
29 20|              szemtõl-szemben láthatják õket. Erik nem érte el a czélját,
30 22|            cséréljen; száz emlék fûzte õket Noroëhoz, no meg öreg is