Fejezet

 1 11|          az észak-nyugati tengeri utat fedezi fel, melyet három
 2 11|           A «Nordenskiold» azt az utat követi, melyen a «Véga»
 3 12|      kiván énnekem még szerencsés utat sem, Kajsa? - kérdé halkan.~-
 4 13|    horgonyt s tovább folytatja az utat.~Tudor Brown a hajó elindulásakor
 5 13|          szó állott:~- Szerencsés utat!... A mielõbbi viszontlátásig!~
 6 13|       kikerülhet minden veszélyes utat.~A véletlen úgy akarta,
 7 13|   egyenesen nyugatnak veszszük az utat.~- Ugyan miért? Hogy még
 8 14|           eltévesztette a hajó az utat? - kérdé Bredejord.~- Csaknem
 9 14|      Alaskán tovább folytassák az utat. Aggóskodásuk elkisérte
10 15|     Schwaryencrona - hitemre, más utat nem ismerek... Ha ugyan
11 15|     Kötelességünk is, hogy ezt az utat válasszuk, mert megbizóink
12 15|     kellene tovább folytatniok az utat.~A goldhaveni kikötõben
13 16|    Alaskára, s aztán folytassa az utat a szibériai hegyfok felé.~
14 16|      részint vasuton tette meg az utat Liverpoolból New-Yorkba,
15 16|           kilencz-tíz mértföldnyi utat tettek meg, azonkívül a
16 17|       keletrõl nyugatra veszik az utat... Mindenáron ezt az utat
17 17|         utat... Mindenáron ezt az utat kellett választaniok, hogy
18 17|       körív mentében tegye meg az utat?!...~Elvégre is tíz napig
19 17| induljanak.~Nyugat felé vették az utat, egész nap és egész éjjel
20 20|         érve, nyugatnak vegyék az utat, s így szeptember 14-ikén
21 21|    alkalomból, hogy a sark-körüli utat, a mely eddig még senkinek
22 22|        Erik megtette a csodálatos utat, melyért a világ dicsõíti,