Fejezet

  1 1 |               csukamájolajos üvegeken, s millió meg millió példányban
  2 1 |              az ajtó hirtelen kinyilik s a küszöbön megjelenik: egy
  3 1 |                soha egyikök sem látta, s íme összesúgnak, búgnak
  4 1 |             összesúgnak, búgnak a fiúk s leányok:~- Schwaryencrona
  5 1 |             ment. Ott maradt Noroëban, s gyönyörûségét találta fiú-
  6 1 |            vannak ilyen falusi tanítók s ott nem csodálkozik senki,
  7 1 |           állott Malárius mester elõtt s karját ölelésre tárva ki,
  8 1 |               szaladgáltunk a hómezõn; s együtt szipákoltunk Christiániában
  9 1 |               már a Krauss-intézetrõl, s nekem kell megmondanom,
 10 1 |               róla - felelé a doktor - s a gyermekekhez fordult,
 11 1 |            kérdezni a tanítványaimtól, s aztán haza küldeném õket,
 12 1 |                jött ki az elsõ padból, s a kathedra elõtt megállott.
 13 1 |               hogy gondolkozni szeret, s mély tûzû szemeibõl sugárzott
 14 1 |             kérdést intézett a fiúhoz, s bámulva tapasztalta, hogy
 15 1 |          Felütötte Cicerót egy helyen, s odaadta a fiúnak. Hersebom
 16 1 |             Aztán beszélt Sokratesrõl, s a mit mondott, az mind helyes
 17 1 |            veszett el nyomtalanul...~- S azóta nem kísérlették meg
 18 1 |     expedicziót szándékozik szervezni, s ha õ forgatja az elméjében,
 19 1 |         harmadik tapsra szétoszlottak, s vidám lármával szaladtak
 20 2 |                neki a foglalkozásában, s majdan majd helyébe lép,
 21 2 |             Erik az asztal mellett ül, s egy nagy históriai könyv
 22 2 |     vacsoráljunk.~Erik rögtön felkelt, s a tûzhely mellé kuporodott
 23 2 |                mint megrontani minket, s kivegye kezeinkbõl a keservesen
 24 2 |                más tekintetben különb, s az emberek inkább megvásárolják
 25 2 |                meg ekkor Kata asszony; s a kis család letelepedett
 26 2 |              még élénken él lelkemben, s ha jól emlékszem, gyermek-koromban
 27 2 |               kifakadt a doktor ellen, s ime most szemtõl-szemben
 28 2 |     megszorította az úri vendég kezét, s vendéglátó szivességgel
 29 2 |      karosszékbe ült a kandalló mellé, s nemsokára egészen otthonosan
 30 2 |                felmelegedtek a szivek, s a doktor világért sem érezte
 31 2 |         asszony intett a gyermekeknek, s azok illedelmesen jóéjszakát
 32 2 |           kérdeztem tõle az iskolában, s õszintén megvallom, bámulatba
 33 2 |               Végül is ráadta a fejét, s így kezdé:~- Hát szó, a
 34 2 |                már behúztam a hálókat, s vissza akartam evezni a
 35 2 |            haza sietnem. Kaptam magam, s a fehér tárgy felé irányoztam
 36 2 |               a kezem, mikor kihúztam, s az alvó gyermeket - hét-nyolcz
 37 2 |                   mondá a háziasszony, s újra megeredt szemébõl a
 38 2 |               bizalmasan tettem szóvá, s úgy mondott el egyet-mást
 39 2 |            asszony elõvette a ládából, s büszkén mutogatta rendre
 40 2 |        Megmutattuk Malárius mesternek, s õ azt mondta, hogy latin
 41 2 |             mondta, hogy latin szavak, s ezt jelentik: Mindig ugyanaz.~-
 42 2 |               a puhatolózást a doktor, s átható szemeit Hersebom
 43 2 |                van, - felelé a halász, s fejét lehorgasztotta.~-
 44 2 |         szeretet vakította el magukat, s elfeledtette abbéli kötelességüket,
 45 2 |      nyomatékkal.~Felvette a bundáját, s távozott.~A halász hosszan
 46 2 |           halász hosszan nézett utána, s fogai közt dörmögé:~- Furcsa
 47 3 |          szivébe. Óra óra után telt el s az álom nem szállott le
 48 3 |              óta siratják õt a szülei, s méltán vádolhatnak minket,
 49 3 |           fiúcskának él az édes anyja, s tizenkét év óta gyötrõdik
 50 3 |                róla...~- Mind úgy van, s mégis helytelenül cselekedtünk,
 51 3 |             gazda az ünneplõ köntösét, s elment Malárius mesterhez,
 52 3 |           dolgokról beszélgetett vele, s a fiú dolgát egy árva szóval
 53 3 |              iskolában elõször láttam, s feltünt, hogy mennyire különbözik
 54 3 |           többi fiúktól és leányoktól; s aztán mikor hallottam okos
 55 3 |             hallottam okos feleleteit, s meggyõzõdtem kiváló, mondhatnám
 56 3 |            tehetséget parlagon hagyni, s ki nem mûvelni, hiszen ez
 57 3 |               ha Erikbõl «urat» nevel, s aztán a szüleit nem sikerül
 58 3 |             doktor úrnak megtalálni... s vissza kerül hozzánk: bezzeg
 59 3 |              mindennél jobban szereti, s ha ettõl elszakítják õt,
 60 3 |             hogy nem a maguk gyermeke, s õ határozzon majd sorsáról.
 61 3 |        továbbra is fel fogom az ügyét, s kiképeztetem õt azon a pályán,
 62 3 |               szörnyen meg volt hatva, s ott állott némán öcscse
 63 3 |         maguknak, a mikor neki tetszik s két év mulva újra itthon
 64 3 |           szedte össze magát legelõbb, s így szólott:~- Doktor úr,
 65 3 |                    Szivesen elviszlek, s a szomszéd faluból vissza
 66 3 |          elbúcsúzott apjától, Ottótól, s végül anyjának a nyakába
 67 3 |        jóvoltára! Védd a gyengébbeket, s ha nem érzed magad boldognak,
 68 4 |               kocsiba ült a doktorral, s a kocsi nemsokára megállott
 69 4 |             doktorról a prémes bundát, s kérdezte, hogy minõ volt
 70 4 |          berendezett szobában járt ide s tova, sorjába szedte a megnézni
 71 4 |            riasztotta fel bámulatából, s a mint megfordult, két nõt
 72 4 |              útja? - kiáltá a leányka, s a doktornak a nyakába borult.~
 73 4 |         idõsebb nõvel kezet szoritott, s intett Eriknek, hogy jöjjön
 74 4 |            irántad. Ugy-e, kis lányom? S a nagybácsi megczirógatta
 75 4 |              ebben az új környezetben, s Kajsa kisasszony gúnyos
 76 4 |         zsámolyt tett a bácsi lába alá s reátámaszkodott nagybácsijának
 77 4 |                az egyik ablakhoz ment, s kinézett az utczára.~- Jer,
 78 4 |              ülj le te is ide mellénk, s mondd el, hogy mi a véleményed
 79 4 |           parasztoknak viskóik vannak, s a te apád és nagyapád, valamint
 80 4 |               anyám pergette a rokkát, s mi: Ottó, Vanda meg én a
 81 4 |                a melyik neked tetszik, s olvashatsz! - mondá jóságosan
 82 4 |               a szoba egyik szögletébe s belemerült a könyv olvasásába.~
 83 4 |                megcsókolta a homlokát, s a házigazdával melegen kezet
 84 4 |               angolul! Az ám, angolul, s egészen belemerült... Fiam,
 85 4 |             uram, bátyámnak, húgomnak, s a többieknek mind olyan
 86 4 |                 kiáltott fel az ügyvéd s egyet szippantott a burnótos
 87 4 |         elõkészítette a játszóasztalt, s a három jó barát el kezdett
 88 4 |                egy pompás szamovárban, s ügyesen felszolgálta nekik.
 89 4 |         mindent; a mit róla megtudtam, s kiváncsi vagyok, hogy a
 90 5 |               svéd középiskolákban is, s ezeknek befejezése után
 91 5 |            elsétált a tenger partjára, s órákig elnézte a tengert,
 92 5 |       megszerette a szelid, szófogadó, s rendkívül elõzékeny fiút,
 93 5 |               buzgó volt a tanulásban; s a ki megismerte õt, annak
 94 5 |          doktornak, hanem Bredejordnak s Hochstedt tanárnak is a
 95 5 |              nagybátyjának a kegyébõl, s mindenkinek meghódítja a
 96 5 |              az idõ, röpültek a napok, s közeledett a második karácsony,
 97 5 |            korcsolyáikat (schneschuhe) s elmennek a közellevõ falvakba,
 98 5 |               ajtaja nyomban kinyilik, s a házigazda szives vendéglátással
 99 5 |                pont mind nagyobbodott, s lassankint emberi alakot
100 5 |              Nini, leveszi a sapkáját, s int feléjök.~Két percz mulva
101 5 |             széles vállú, finom ruhájú s már-már pelyhedzõ állú ifjú!...
102 5 |             lehettem volna a tengeren, s hajamat lengette volna az
103 5 |               régi helyét foglalta el, s aztán gyönyörködve nézett
104 5 |         átvette a lepecsételt levelet, s maga elé az asztalra tette.~-
105 5 |         tûzhely mellett a lóczára ült, s kezdettek beszélgetni, sok
106 5 |       mindenfélét kérdeztek egymástól, s minduntalan ismételgették
107 5 |             elõvette a doktor levelét, s végig betûzte. Aztán összehajtogatta
108 5 |         behivták õket, megvendégelték, s a fiúk és leányok szives
109 5 |           levelet, szépen kiteregette, s hangosan kezdé olvasni...
110 5 |    napról-napra meglepett a tanulásban s minden egyébben való bámulatos
111 5 |             szülei irlandiak lehetnek, s ettõl a meggyõzõdéstõl nem
112 5 |               irlandi család él-e még, s ha él, hol tartózkodik jelenleg.~
113 5 |          valaha kiderüljön ez a titok, s hogy megtaláljuk a fiúnak
114 5 |              el neki mindent õszintén, s aztán bizza reá a választást.
115 5 |               vagy ott marad Noroëban, s lesz belõle halász, vagy
116 5 |          szeretettel gondoskodom róla, s azon a pályán, melyet választ,
117 5 |              könyezve hallgatta végig, s aztán szívszorongva kérdezé
118 5 |                 A tûz köré telepedtek, s vidáman mesélték el, hogy
119 5 |        mesélték el, hogy merre jártak, s hogy fogadták õket...~A
120 6 |             fel. Aztán Erikhez mentek, s egyik jobbról, másik balról
121 6 |                vette a doktor levelét, s elejétõl-végig olvasta.~
122 6 |            maradsz! - mondá a jó lélek s aggódva nézett az elmélázó
123 6 |             marad, megosztja sorsukat, s legalább némi részben vissza
124 6 |               elkerül ma-holnap onnan, s békességben megfér majd
125 6 |               fölemelte tehát a fejét, s kimért lassusággal, tudós
126 6 |                fel is ugrott a székrõl s harsány hangon mondá:~-
127 6 |         melynek kapitánya Borton volt, s a «Kanadai Általános Szállító-Társaság»
128 6 |               kinyomozni nem lehetett, s e miatt fent nevezett biztosító
129 6 |                 ha vársz még két évig, s addig megújítjuk a fogadásunkat.~-
130 7 |        Elkisérte apját, segített neki, s nem riadt vissza a legfárasztóbb
131 7 |                Erik kedvvel dolgozott; s mindenre reá járt a keze,
132 7 |           Máskor megint õ hozta szóba, s dicsérte a halászok életét.
133 7 |             Örvendek, hogy itt látlak, s hogy nem vagy most a tengeren.
134 7 |           halászbárkát kértek kölcsön, s a hozzájuk csatlakozó Maláriussal
135 7 |         tartott, Erik és Ottó szintén, s még egy nagy barna kutya
136 7 |            ugatni, kiugrott a bárkából s a szirtes sziget felé uszott.~
137 7 |             felé irányította a bárkát, s a kutya nyomán haladott,
138 7 |           üvöltése mind erõsebbé lett, s végre megpillantották õt
139 7 |       nyûszített.~Erik leborult hozzá, s szíve fölé tette a fülét.
140 7 |            dobogott, melle emelkedett, s ajkai közül gyönge sóhaj
141 7 |             ifjú felemelték a földrõl, s gondosan a bárkához vitték...
142 7 |                 egy üveg sört ivott... s aztán lassankint magához
143 7 |             alsó karja ficzamodott ki, s egész teste érzékeny zúzódást
144 7 |               a partra vánszorgott ki, s ott elvesztette az eszméletét.~
145 7 |         gondolt, hogy elmegy Bergenbe, s beáll valamelyik hajóra
146 7 |              akartál maradni Noroëban, s meg akartad osztani azokkal
147 7 |            Sietett vele Hersebomékhoz, s felolvasta nekik.~A levél
148 7 |                 Biztos adataim vannak, s erõs hitem arra, hogy szüleit
149 8 |         maradtak törvényes örökösei, - s valószinûleg hagyatéka sem
150 8 |                a ki apja helyett apja, s a két jószívû gyermekre,
151 8 |            példáin mennyire lelkesült, s tudatában annak, hogy születése
152 8 |       vizsgálatot, eljutok New-Yorkba, s a Cynthia ügyében megkezdem
153 8 |             szép napon kapták magukat, s a három jó barát meg Erik
154 8 |             utóbb New-Yorkba érkeztek, s nyomban ellátogattak a Schmith
155 8 |                akkortájban a Cynthián, s az I-sõ osztályú utasokat
156 8 |               utczákon, a korcsmákban, s kereste azt a bizonyos O’
157 8 |              szóba állott, - pedig ide s tova hét esztendeje mult,
158 8 |                felelé az öreg asszony, s kíváncsian sandított az
159 8 |             ismer-e? Itt lakik-e most, s ha nem, hol találhatnám?~-
160 8 |             Bowlerné nagyot sikoltott, s aztán felkiáltott:~- Egy
161 8 |           szükségünk van reád, ülj le, s hallgass az ifjú urra...
162 8 |        húzódott el a szája két szélén, s hunyorgott a feleségére.~-
163 9 |          Donoghan Patrick kapta magát, s valamerre eltûnt, senkinek
164 9 |              bójés gyermek», Bowles! - s reá csapott az öklével a
165 9 |              ér ám!...~Aztán röhögött, s meg volt magával szörnyen
166 9 |      ismeretlen úr. Az ajtót bezárták, s egy óránál tovább beszélgettek.
167 9 |                már a doktor, az ügyvéd s a nagytudományú tanár. Végre
168 9 |             szíve, megoldódik a nyelve s egyet-mást megtudnak tõlük
169 9 |                 hogy õket is meghívták s készségesen felelt õ is,
170 9 |           tanúként ne állíthassák elé, s ne legyen egyetlen élõ tanu
171 9 |              zsebbel jött Bowlesékhez, s másnap csodálatos módon
172 9 |            módon pénzmagra tett szert, s jócskán kezdett költekezni.~
173 9 |           doktor hirdetései a lapokban s így újra felelevenedett
174 9 |            Kikérdezték a falubelieket, s megtudták, hogy O’Donoghan
175 9 |           korában szakadt el hazulról, s azóta nem hallottak róla
176 9 |           hajó-tisztnek.~- Micsoda?... S te errõl nekem mindez ideig
177 9 |             legyen, hogy most mindjárt s egymagadra ereszszelek útra. -
178 9 |            helyi lap szerkesztõségébe, s hét nyelvre lefordított
179 10|            megválasztva: az õsi Tudor, s a legújabb demokrata világ
180 10|              midõn az újra megszólalt, s felkeltette szavaival a
181 10|       vonatkozólag. Szükségem van reá, s találok majd módot arra,
182 10|              Donoghan Patrick meghalt, s ott pihen a tenger fenekén.
183 10|                összehajtogatott írást, s átadta a doktornak.~A doktor
184 10|             okmánynak hitelesítésérõl? S miért tartotta szükségesnek,
185 10|              Donoghan Patrick meghalt, s így sem róla más, sem õ
186 10|               Tudor Brown szívességét, s meghívta õt ebédre, a ki
187 10|             alá járt a hajó fedélzetén s fütyörészett.~A hajó tulajdonosa
188 10|         közölte a sajátságos kalandot, s elhatározták, hogy együtt
189 10|               tengerészeti hivatalnál; s megtudta, hogy Tudor Brownnak
190 10| megtestesülésének.~Végtelenûl bámulta, s mindent elkövetett, hogy
191 10|             csakhamar szemefénye lett, s õt csakhamar kiszorította
192 10|            feküdt neki tanulmányainak, s azt akarta, hogy eszével
193 11|          történt. Erik húsz éves lett, s épen az elsõ szigorlat elõtt
194 11|               tette postára a levelet, s teljes tiz hét kellett arra,
195 11|             magára rántotta a bundáját s mint a forgószél rohant
196 11|               Bementünk a Jogoröbölbe, s partra szállottunk Chaborovo
197 11|             vallja magáról, hogy skót, s hogy õt nem O’Donoghan Patricknak,
198 11|            jött a szamojédek földjére, s már tizenkét éve, hogy köztük
199 11|             Donoghan Patricknak hívják s newyorki szállásadójának
200 11|            hogy O’Donoghan Patrick él, s hogy hol van jelenleg. Hátha
201 11|                mindvégig a hajón marad s Nordenskiolddal visszatér,
202 11|             Nordenskiolddal visszatér, s itt Stockholmban lesz alkalmunk
203 11|                ról küldött tudósítást, s rögtön hazasietett. Nagyon
204 11|              ikérõl vannak keltezve... s azóta három hónap telt el,
205 11|         czikket a stockholmi ujságban, s részletesen kifejtette,
206 11|           kereskedõk, a hajógyárosok - s íme, csakhamar közkivánattá
207 11|               tudósítást a «Végá»-ról, s hogy az nem érkezett, az
208 11|             modora mindenkit megnyert, s hova-tovább súlya lett minden
209 11|               árboczfelszerelése volt, s így vitorla meg gõz egyaránt
210 11|            gõzöst megvette a bizottság s elkeresztelte Alaskának,
211 11|         esetleg jéghegyek közé szorúl, s ott hónapokig kell vesztegelnie.~
212 11|               ember elhelyezkedhetett, s a jéghegyeket nézhette,
213 11|               csakugyan felvették õket s a kutyának is helye akadt
214 11|               új rakománnyal pótolják; s ha valamit megtudnak a «
215 11|                községi iskola tanítója s a botanikai társulat tagja
216 11|                szóló bankutalvány volt s ez a néhány sor:~«Az Alaska
217 12|      expedicziót rendezõ bizottságnál, s kérte, hogy vegyék õt is
218 12|             volt a tudományos világban s így kérését szivesen teljesítették.
219 12|             ügyben a bizottság ülésén, s végre elhatározták, hogy
220 12|          Patrickkal is találkozhatnak, s az évek óta keresett titok
221 12|                a tanárnõi vizsgálatot, s meg volt a képesítése ahhoz,
222 12|            édesanyja mellett Noroëben, s távolléte alatt helyettesítette
223 12|             mondá Vanda nehéz szívvel, s nyakába borult az ifjúnak.~-
224 12|            hogy az orra ne fagyjon le, s hogy feltalálja szüleit,
225 12|               hogy feltalálja szüleit, s megtudja, hogy ön tulajdonképpen
226 12|              fordult a gõgös teremtés, s ott hagyta Eriket a faképnél.~
227 12|            szóra siettek le a hajóról, s ebben a nagy sürgésforgásban
228 12|             meg.~A kapitányhoz sietett s követelte tõle a kabinját.~
229 12|              füstoszlop gomolygott ki, s az Alaska méltósággal teljesen
230 12|             Erik a kormányhidon állott s vezette a manõvert.~A doktor
231 12|           világ, besietett a kabinjába s végig terült az ágyán.~Tudor
232 12|           hátra veté úrmagát a székébe s ezeket a kérdéseket böffentette
233 12|             Azzal kapta magát, felkelt s a hajó hidjára ment, onnan
234 12|        elhaladt mellette, morgott reá, s végül a lábának esett. Tudor
235 12|             csakhogy Ottó közbe ugrott s megakadályozta. Tudor Brown
236 12|           tengeri betegség nyavalyáját s azontúl a doktorral és Bredejorddal
237 12|                kikötõben megállapodnak s a tengelyt megcsináltatják.~
238 13|               észrevette, hogy Durrieu s a svéd tengerésztiszt oly
239 13|                is szomszédok legyenek. S valóban az érdemes aggastyán
240 13|                Kergoridec doktor volt, s udvariasan kérdezte tõle,
241 13|                egy órája figyelem önt, s feltünt nekem, hogy arcza
242 13|        szenvedélyes etnográfus vagyok, s különösen a keltafajt tanulmányozom.
243 13|               keltafajt tanulmányozom. S életemben most tapasztalom
244 13|                hölgyet pillantott meg, s hozzá sietett, hogy üdvözölje.
245 13|         Kergoridec doktor az estélyen, s aznap Schwaryencrona egyébrõl
246 13|             hogy feketébe vágja magát, s levegye a fejérõl a sapkát.
247 13|               elcsatangolt a városban, s a mint Hersebom mondja,
248 13|            tájban visszatért a hajóra, s egyes egyedül ebédelt. Ebéd
249 13|              Brown beült egy csónakba, s partra szállott. Az Alaska
250 13|             felszedi a hajó a horgonyt s tovább folytatja az utat.~
251 13|               Éjszaknyugati szél fujt, s a hajó haladását elõnyösen
252 13|            kapitány lement a kabinjába s belemélyedt a térkép vizsgálatába.
253 13|            megállapította az útirányt, s azzal felment a fedélzetre,
254 13|           pillantást vetett a tengerre s megparancsolta, hogy huszonöt
255 13|          veszélytõl kellene tartanunk?~S reá mutatott ujjával a térképre.
256 13|                nyilván igaza lehetett. S lám, Erik mégis valami veszedelmet
257 13|              Tisztelgett a kapitánynak s távozott.~Vissza se ért
258 13|          megtelt remegõ alakokkal; ide s tova kapkodott mindenki,
259 13|             tanácskozzék a helyzetrõl, s aztán nyomban munkához fogjanak,
260 13|          önérzettel Erik - én még élek s utolsó lehelletemig azt
261 14|            leggondosabban zárjanak le, s a hol szükséges, tömjék
262 14|             adjanak hírt a veszélyrõl, s kérjenek segítséget Sein
263 14|            horgonyoz jelentõsebb hajó, s nem jöhet segítség onnan,
264 14|          helyeket mindenki jól ismeri, s már eleve kikerülik.~Erik
265 14|               hold nemsokára kisütött, s a gõzbárka elindult Lorientbe.
266 14|     Megfejthetetlen - felelé az ifjú - s újra nézegetni kezdette
267 14|                 valami megsugta nekem, s mégis, nézzetek csak ide,
268 14|             hatalmas foga közé rekedt, s mozdulni onnan nem tudott,
269 14|               Alaskát a sziklák közül, s azok nagy buzgósággal fogadtak
270 14|                került nagy fáradságba, s az Alaska újra szabadon
271 14|            udvariasan bemutatta magát, s kérte, hogy rendelkezzék
272 14|                fel téged Stockholmban, s hazudta, hogy O’Donoghan
273 14|               egyik vagy másik helyen, s Maltába aligha jut el.~A
274 14|           Okuljunk az õ gyászos esetén s ne bizzunk semmit a véletlenre.
275 14|             tetõtül-talpig az Alaskát, s megkérdezte, hogy mennyi
276 14|           bûnvádi keresetet indítanak, s akkor neki ott kell lennie
277 14|                 neki egyéb czélja van, s azt el kell érnie.~Schwaryencrona
278 14|              velök Malárius mester is; s bizony a mint hármacskán
279 14|              14-én elment a hajógyárba s megnézte, hogy hányadán
280 15|             Jóremény-fokot megkerülni, s úgy törekedni a Behring-szorosba:
281 15|               ott még nem közlekednek, s bizonyára még sok idõ eltelik,
282 15|            hajósoknak. Tényleg megvan, s évente nyolcz-tíz hétig
283 15|              pontosan meg van jelölve, s a czethalászok járják is
284 15|          juthatunk a Behring-szorosba, s minthogy épen abban az idõben
285 15|           partra száll, Madridba siet, s Madridból rendeli meg a
286 15|          várjanak a kijelölt helyeken, s csak annak adják át, a ki
287 15|            Bredejord Madridba sietett, s a két elõkelõ montreali
288 15|            mindent ügyesen elintézett, s április 9-dikén újra az
289 15|       Montréalba.~Szénnel megrakodtak, s minekutána megtudakolták,
290 15|           zuhanással összetördelõztek, s minduntalan megváltozott
291 15|             madarak ezrei riadtak fel, s fülsiketítõ lármát csapva
292 15|            sodorja õket a tenger árja, s jaj annak a hajónak, melyre
293 15|           szárnyakat kölcsönzött neki, s néha szédítõ sebességgel
294 15|               kibélelt aknát furatott, s mindenikbe egy kiló dynamitot
295 15|        sodrony-vezetéket húzott végig, s ezt egy villamos teleppel
296 15|              kimondhatatlan örömmel. - S ön nem látta, hogy a szoroson
297 15|          nappal ezelõtt ment erre elé, s Nordenskiold felõl tudakozódott.~-
298 15|         Megmondtam neki, a mit tudtam, s nyomban a Serdze-Kamen-fok
299 16|                    Csaknem hihetetlen, s ime mégis tény.~Erik e kellemetlen
300 16|           elõbb átrakassa az Alaskára, s aztán folytassa az utat
301 16|                szerencsésen elért oda, s megpillantotta a jég közé
302 16|               siettek honfitársaikhoz, s égtek a vágytól, hogy minél
303 16|         köröskörül befagyott a tenger, s azóta aztán ki sem mozdulhatott
304 16|               jelentékeny haszna lesz, s így világért sem kell sajnálkoznunk
305 16|         aggódtak a «Véga» sorsa miatt, s útnak indították az Alaskát.
306 16|               Liverpoolból New-Yorkba, s onnan a nevezett kikötõig.
307 16|              Felajánlotta a segítségét s úgy mellesleg tudakozódott
308 16|                Bowles Jánosnak hivják, s hogy O’Donoghan Patrick
309 16|       valamelyik czethalász bárkájára, s elmegy Szibériába, hogy
310 16|              elbeszélgettek hazájukról s e rövid együttlét mindnyájuknak
311 16|          másnap korán reggel elindult, s egyenesen Ljakow szigete
312 16|          nyitva áll elõttük az átjáró, s azon keresztül vehetik majd
313 16|            szél, kimélhették a szenet, s az ép karban levõ vitorlák
314 16|               váratlanul megváltozott, s az Alaska csak lassan haladhatott
315 16|          lassankint kezdett kiderülni, s végre augusztus 2-dikán
316 16|                egy csolnakba szállott, s félórával utóbb partra értek.~
317 17|          ajtaja nyitva volt. Bementek, s elsõ pillantásra megitélhették,
318 17|            remeteségre is hamar ráunt, s leste-várta az alkalmat,
319 17|               Erik felvette a földrõl, s összerezzent, midõn az üres
320 17|             hogy menjenek Vancouverbe, s várják meg õt!... Ez a doboz
321 17|            járt itt! - ismétlé Erik. - S ha itt járt, vajjon nem
322 17|              Visszatértek az Alaskára, s a hajó nyomban elindult.~
323 17|             Brown itt is megelõzte õt, s elvitte O’Donoghan Patrickot.
324 17|                elõhaladását meggátolni s útjába tudott vágni még
325 17|          remélhetnek?... A világ nagy, s a tenger mérhetetlen síkján
326 17|               a mint a hajó hidján fel s alá járva kiadta a rendeletet,
327 17|         Tselnskin-fok felé törekednek, s onnan keletrõl nyugatra
328 17|                Atlanti-óczeánról jött, s útban van a Behring-szoros
329 17|                Behring-szorosból jött, s útban van az Atlanti-óczeán
330 17|   Schwaryencrona elõvette a zsebkését, s a faoszlop felsõ részébe
331 17|               szibériai tengeren jött, s útban van, hogy a jégtengeren
332 17|              csak irányt változtatott, s teljes gõzerõvel ugyanabba
333 17|            lehessen ezzel az emberrel. S mégis midõn látta gonosz
334 17|               Végre megemberelte magát s így kezdé:~- Szeretnék önnel
335 17|          nincsen - felelé Tudor Brown, s le akart szállani a hidról.~
336 17|             tervvel zátonyra juttatta, s követelem, hogy e gaztettérõl
337 17|             kiáltá vissza Tudor Brown, s jelt adott, hogy a hajó
338 17|          Albatros gõzsípja megszólalt, s teljes gõzerõvel indult
339 18|                ágyut meg kell tölteni, s lövésre elõkészíteni. Ez
340 18|            hosszabb idõt vett igénybe, s ez alatt az Albatros jócskán
341 18|             sok szénfogyasztással jár, s ha hogy sikertelen marad,
342 18|          Mindezt jól megfontolta Erik, s mielõtt e végsõ eszközhöz
343 18|               vagy üldözõbe vegyük õt, s lehetõleg ártalmatlanná
344 18|               között halkan tanakodtak s végül megbizták Hersebom
345 18|         jéghegyek meredeztek ellenébe, s elül-hátul veszélyes ellenség
346 18|              nyilásba háttal befordul, s úgy les a közeledõ Alaskára,
347 18|              torlasz hova tovább nõtt, s a hajó fedélzetére zúdult.
348 18|              visszanyerte súlyegyenét, s a veszély, melytõl tartottak,
349 18|     teljesítsék a kapitány parancsait, s legyen iránta több bizodalmuk.~
350 18|               intette Hersebom gazdát, s azt mondta neki, hogy Klaaszt,
351 18|         kutyáját oldozza el lánczáról, s kövesse õt.~- A jégmezõre
352 18|              Megragadta Hersebom kezét s így szólott hozzá:~- Atyám,
353 18|           hegyfoktól, el az Alaskától, s mi e jégmezõ hátán úszunk.
354 19|        gyorsasággal, egymásba csaptak, s a szilánkokra tördelõzõ
355 19|              míg hajó vetõdik utunkba, s az majd felvesz... Ha ugyan
356 19|                éltek az úszó jégmezõn, s végül Észak-Amerika partjára
357 19|             Azonnal felszedelõzködtek, s egy jéghalom tetejére másztak
358 19|           Nyilván fókák tanyáztak ott, s idõközönkint kidugták a
359 19|           fejöket, hogy körülnézzenek, s hahogy veszélyt nem sejtenek,
360 19|                az élelmiszerek vannak, s eszméletre kell mindenáron
361 19|          vállát, Hersebom a két lábát, s megindúltak vele.~O’Donoghan
362 19|                    Erik lefektette õt, s neki támasztá egy jégtömbnek
363 19|                egy jégtömbnek a hátát, s pálinkás kulacsából szájába
364 19|              magához tért. Körülnézett s nagyot sóhajtva szólott:~-
365 19|             Még inni akarok! - tördelé s reá szegezte szemeit mereven
366 19|              Erik arczára.~Újra ivott, s aztán hova-tovább beszélni
367 19|             hogy együtt beszélgessünk, s a szerencsétlenség mégis
368 19|       meresztette szemét Erik arczára, s észrevehették, hogy valami
369 19|              mosolyt erõltetve ajkára, s a sebesültnek a kezét megfogta. -
370 19|               van, a hol bírák vannak, s engem bajba találna keverni?~-
371 19|            Igazán? - kérdé O’Donoghan, s mintha e percztõl kezdve
372 19|                 hogy engemet elfogjon, s törvény elé állítson, s
373 19|                s törvény elé állítson, s ön is ilyesmit mondott tegnap.~-
374 19|          izgatottságtól. - Mondja meg, s én megbocsátom önnek mindazokat
375 19|                 keresem õket évek óta, s íme most reá találok arra
376 19|             kit a haláltól mentek meg, s még most sem vezet nyomra,
377 19|             pontra szegzõdtek mereven, s mint az iskolás gyermek,
378 19|                  mondá Hersebom gazda, s közeledett Erik felé, kezében
379 20|               most már igazán meghalt, s vele együtt az a titok.~
380 20|    szerencsétlen áldozatnak a halálát, s meglakoltattam õt a Sein-szigetnél
381 20|    Sein-szigetnél elkövetett gazságért s még ki tudja mennyi bûnért,
382 20|           mentve! - kiáltott fel Erik, s szaladott egy jéghalom tetejére,
383 20|            újra megtöltötte a puskáját s kilõtte a levegõbe. Csaknem
384 20|           füstoszlopot pillantott meg, s nemsokkal utóbb az egyik
385 20|       sapkáikat lengették a hajó felé, s minden módon jelt akartak
386 20|             egy csónak a parthoz jött, s húsz percz mulva õk is a
387 20|            Bosewitz, a másod hajótiszt s nyomban kiadta a parancsot,
388 20|     segítségére jött, ragadta magával, s az ifju kapitány által kitünõen
389 20|             mikor az egész szétmállik, s a hatalmas szigetbõl úszó
390 20|              nyugatnak vegyék az utat, s így szeptember 14-ikén szerencsésen
391 20|              járó hajó utasainál járt; s hogy milyen kimondhatatlanul
392 20|             megbecsüli a szeretetüket, s nem fogja jóságukat elfeledni
393 20|            maga személyes érdeke volt; s így a nyilvános ünnepeltetéshez
394 20|       hajótörésének a titkát kereste - s fájdalom, nem találta meg.~
395 20|          elment az Alaska fedélzetére, s beszélni óhajtott a fiatal
396 20|            szóról-szóra lefordították, s egy hét mulva Európa szerte
397 20|               hajú nõ ült a szalonban, s egy tiszteletreméltó aggastyán.
398 20|                Az inas behozta a lapot s átadta az aggastyánnak.~
399 20|            volt, az egykori nagykövet, s a Földrajzi Társaság egyik
400 20|                érdekesnek találta azt, s roppant figyelemmel olvasta
401 20|          gyermekem - felelé Durrieu úr s azzal kiment a szalonból.~
402 21|               egy bójéra volt kikötve, s a bójén Cynthia név állott;
403 21|              bójén Cynthia név állott; s hogy ez a hajó 1858 október
404 21|         tájékán hajótörést szenvedett, s hogy önt fõleg annak a matróznak
405 21|               mind szóról-szóra igaz, (s mit nem adnék, ha csakugyan
406 21|              marad. Eljárt a házamhoz, s mint honfitársamat, rokonomat,
407 21|              honfitársamat, rokonomat, s különben is mûvelt ifjút
408 21|          Késõbb megkérte leányom kezét s én szivesen rájok adtam
409 21|                hogy rendezte az ügyeit s kicsiny fiával együtt felszállott
410 21|             vagy valaki erõvel ellökte s a tengeren tova úszott.~
411 21|             jóságának, életben maradt, s a matróz hazahozta. Ezt
412 21|         szivének! Ha most mondanám meg s aztán csalódnia kellene,
413 21|            szive megtelt boldogsággal, s mégis, mintha félt volna,
414 21|                hazája, van édes anyja, s minõ hazája! Errõl álmodozott
415 21|             nagy szellemek szülõhelye, s a legujabb kor mûveltségének
416 21|               tett egy-két megjegyzést s végül kitörõ örömmel kiáltott
417 21|           doktor kezét dobogó szivére, s aztán kocsiba ült, s a táviróhivatalhoz
418 21|          szivére, s aztán kocsiba ült, s a táviróhivatalhoz sietett.
419 21|          szüntelen egymásra gondoltak, s íme úgy tûnt fel a viszontlátás
420 21|              itt nem látlak téged... - s az aggastyán arcza boldogságtól
421 21|        Svédországból táviratot kapott, s az az egy-két szó, a mit
422 21|            látja gyermekét a ravatalon s tudja, hogy soha fel nem
423 21|          fejöket vesztve szaladtak ide s tova; egyszer csak az ár
424 21|         Durrieu úr belépett a szobába, s utána egy ifjú ember jött.
425 21|                kifogtak egy gyermeket, s így aztán lassan a titokról
426 21|          sápadtság lepte el az arczát, s mélyen meghajlott elõtte.
427 21|              tekintettel nézett reá... s aztán szemeibe fény szökött,
428 21|            fény szökött, ajka remegett s ölelésre tárta karját:~-
429 22|              arra, hogy azt kiaknázza, s így attól félt, hogy egészen
430 22|       értékesítésérõl, õ köt üzleteket s évenkint egyszer tartozik
431 22|           egyszer tartozik beszámolni, s a tiszta jövedelmet üzlettársával
432 22|          jogára; ha egyik társ meghal, s törvényes gyermekei nincsenek;
433 22|             nem is gondolt házasságra, s esze ágában sem lehetett,
434 22|              hogy a szerzõdés megvolt, s mikor a kezdet minden nehézségét
435 22|           minden nehézségét legyõzték, s György már elvette feleségül
436 22|      valószinûleg tudta leányom nevét, s azt, hogy hova megy: nyomra
437 22|           gyermeket» gyakran emlegette s ezért pénzt kapott titkon
438 22|               kapott titkon valakitõl, s az a valaki Noah Jones volt,
439 22|       figyelmeztette õt, hogy baj van, s jó lesz, ha egy idõre nyomtalanul
440 22|                igazi nevén Noah Jones, s okmányokkal igazolta, hogy
441 22|              megelõzte a sark-vidéken, s végül is kisiklott a körmeink
442 22|                 szólalt meg Durrieuné, s fiának büszke anyai örömmel
443 22|           gazok bûne megfosztott tõle, s az önök jósága karjaimba
444 22|           jósága karjaimba vezette õt, s híres emberré tette.~- No
445 22|               jövedelem õt illeti meg; s mindehhez nem kell egyéb,
446 22|               jobban felnyiltak volna, s jobban látta Kajsa szivének
447 22|                hát közeledik karácsony s akkor, - ha Isten is úgy
448 22|              lett, megvette az Alaskát s ez volt az õ kéj-yachtja.