Fejezet

 1 8 |             ha New-Yorkban volt... Bowles, a vén tengeri medve mesélhet
 2 8 |           hámozott nagy buzgóan.~- Bowles úr itthon van; tisztelt
 3 8 |            futott fel a lépcsõn:~- Bowles!... Bowles!... Jere le hamar!...
 4 8 |            a lépcsõn:~- Bowles!... Bowles!... Jere le hamar!... A
 5 8 |         most lehull a titok leple!~Bowles otromba, nehéz léptei hallatszottak
 6 8 |           nekem az imén elmondott.~Bowles szót fogadott az asszonynak,
 7 8 |    szóról-szóra elmondott mindent.~Bowles telehold arcza mind szélesebbé
 8 8 |      feleségére.~- Most már tudja, Bowles úr, hogy mirõl van szó -
 9 8 |         mondá Erik remegõ szívvel.~Bowles megvakarta a füle tövét,
10 8 |           nagy izgatottság. De hát Bowles úr nem született szónoknak;
11 8 |        asztalra.~Ez már megoldotta Bowles úr nyelvét. Két álló óráig
12 9 |            Patrick - a mint Erik a Bowles zûrzavaros beszédébõl kihüvelyezhette -
13 9 |         persze senki sem hitte el.~Bowles sem hitte el. Inkább elhitte
14 9 |         Hja, az a «bójés gyermek», Bowles! - s reá csapott az öklével
15 9 |          Azóta nem látta õt senki.~Bowles úr és a felesége nem tudták
16 9 |     Azonnal táviratot menesztettek Bowles úrhoz és feleségéhez, megrendeltek
17 9 | hajósinasáról.~Erik jobban ismerte Bowles urat, hogysem valami vérmes
18 9 |       készségesen felelt õ is, meg Bowles úr is a kiváló ügyvéd kérdéseire.~
19 16|        váltig bizonygatja, hogy õt Bowles Jánosnak hivják, s hogy
20 16|   szükségünk. No meg az a bizonyos Bowles János, vagyis O’Donoghan
21 17|     ismerem. Megtudtam New-Yorkban Bowles úrtól, hogy ön a Cynthia
22 19|         avatva? - kérdé Eriktõl.~- Bowles, a Red Anchor korcsmárosa