Fejezet

 1 1 |        vagyok?~- Schwaryencrona! - kiáltott fel Malárius mester. - Igazán
 2 2 |          és szeretetünk szerint! - kiáltott fel Kata asszony reszketõ
 3 2 |           szép egy gyermek volt! - kiáltott fel lelkesedve Kata asszony -
 4 3 |         róla, hogy becsméreljem! - kiáltott fel tûzzel a doktor, - nincs
 5 3 |     bölcseség, kedves doktor úr! - kiáltott fel lelkesedve Hersebom. -
 6 3 |         hogy elszomorodtak mind! - kiáltott fel a doktor, a mint belépett
 7 4 |           a komoly olvasmányokat - kiáltott fel csodálkozva az ügyvéd. -
 8 4 |         fog engem.~- Lám... lám! - kiáltott fel az ügyvéd s egyet szippantott
 9 11|         bizonyára a mi emberünk! - kiáltott fel izgatottan a doktor.~-
10 13|       beszéljen hát, mi történt? - kiáltott rá izgatottan a kapitány.~-
11 15|         nagynyugodtan.~- Más út? - kiáltott fel Schwaryencrona - hitemre,
12 15|      kitelt.~- Igazad van, fiam! - kiáltott fel Malárius, - a te érveid
13 15|             még csak az kellene! - kiáltott fel a doktor. - Majd megijedünk
14 15|           a «Véga»... ~- Igazán? - kiáltott fel Erik kimondhatatlan
15 16|          azon a puszta szigeten? - kiáltott fel Erik.~- Természetesen! -
16 18|    nyugodtan Hersebom.~- Helyes! - kiáltott fel Erik. - Akkor hát elõre,
17 19|      iskolás gyermek, oly félénken kiáltott fel:~- Jones!... ott!... -
18 20|              Atyám, mit tett ön? - kiáltott fel keserûen Erik. - Miért
19 20|      ágyúja! Meg vagyunk mentve! - kiáltott fel Erik, s szaladott egy
20 21| megjegyzést s végül kitörõ örömmel kiáltott fel:~- Itt a kétségnek még
21 21|               Ön az én fiam! - így kiáltott fel.~Aztán még közelebb