Fejezet

 1 1 | megállott. Komoly kis fiú volt, arcza elárulta, hogy gondolkozni
 2 1 |      leányok len-sárga hajától; arcza nem volt olyan piros-pozsgás,
 3 2 |     kötötte a hálót. Napsütötte arcza, gondbarázdálta homloka
 4 2 |   leányokétól nagyon elüt a fiú arcza.~A halász és felesége megrezzentek
 5 3 |     hogy mennyire különbözik az arcza, egész mivolta a noroëi
 6 4 |      termetû és szürke hajú, az arcza meglehetõsen hideg, a tekintete
 7 4 |      szorította össze, halavány arcza és ragyogó szemei sajátságos
 8 6 |    rólad a levélben!~Eriknek az arcza halott-halvány lõn... Ottó
 9 8 |      aztán olyan kedves, nyájas arcza volt; tisztességtudó és
10 8 |    Isten tudná megmondani.~Erik arcza nagyon szomorú lõn e szavak
11 8 |            Ki hitte volna!~Erik arcza elsápadt az örömtõl és reménytõl.~
12 8 |        mindent.~Bowles telehold arcza mind szélesebbé vált, lapos
13 10|         kételkedjék. A matrózok arcza nyilt és becsületes volt,
14 13|        tiszteletreméltó szomorú arcza, nem tudta miért, hogy,
15 13|      önt, s feltünt nekem, hogy arcza mennyire jellegzetes kelta
16 13|  megfeneklett.~Marilos kapitány arcza olyan volt, mint a halál.
17 17|    leszállott, az ifjú kapitány arcza nagyon sápadt volt.~- Azt
18 20|      volna amúgy is elég sápadt arcza. Kezében reszketett a lap;
19 21|       téged... - s az aggastyán arcza boldogságtól ragyogott;
20 21| sajátságos örömtõl ragyogott az arcza, hiába akarta titkolni,