Fejezet

 1 1 |      esztendõ nagy idõ, egy kissé bizony megöregedtünk, de a szivünk
 2 2 |         nincs többé keresetünk... Bizony okosabban cselekedett volna,
 3 2 |           vakarta a füle tövét.~- Bizony úgy van az, fiam... az már
 4 2 |    Hersebom arczára szegezte.~- A bizony úgy van, - felelé a halász,
 5 3 |         elveszett gyermeke miatt. Bizony borzasztó lehet!... Istenem-uram,
 6 4 |         hozzá szokva Norvégiában. Bizony esetlen volt szegény ebben
 7 5 |        éreztem a maguk hiányát?~- Bizony, fiam - szólalt meg Hersebom
 8 6 |      következtetések levonását... Bizony ne! Csak lassan a testtel!
 9 8 | tudakozódhatnám bõvebben utána?~- Bizony aligha,... de várjon csak,
10 10|           kérdé Tudor Brown.~- Él bizony. Egészséges és derék fiú,
11 11|         kérdé végre a doktor.~- A bizony egy kicsit nehéz dolog -
12 14|       velök Malárius mester is; s bizony a mint hármacskán a lorienti
13 15|    diadalra kell juttatnunk, mert bizony módunkban van. Mindenekelõtt
14 19|      elegendõ töltényünk... Ugyan bizony mitõl félhetnénk? Legrosszabb
15 19|    Donoghan Patrick hallgasson.~- Bizony van! - felelé az irlandi, -
16 19|       hazámat, szüleimet!~- Isten bizony, ennyit már csak megtehetek,
17 22|        mondott unokahugának. Mert bizony Kajsa kisasszony már szörnyen