Fejezet

 1 1 |          te vagy? Csakugyan te... ó doktor úr...~- Ugyan, pajtás,
 2 2 |         négy fogacskája volt...~- Ó micsoda szép egy gyermek
 3 4 |    levegõég tengerében úsznak!... Ó be szép mindez... százszor
 4 5 |             hát újra láthatom!... Ó milyen boldog vagyok!...
 5 5 |        ölelni az egész világot. - Ó hányszor gondoltam apámra,
 6 6 |         halálos itéletök volna...~Ó, a jó fiú szívében túláradt
 7 14|         hogy megnézze a térképet! Ó nyomorult gaz! Hát ezért
 8 19|      többet is akart még tudni... Ó, még nagyon sokat akart
 9 19|      megmondhatnám.~- Mondja meg, ó mondja meg nekem, O’Donoghan
10 20|          tapogatta a szíve táját, ó, ha életet lehelhetett volna
11 20|          keze gépiesen dolgozott, ó de lelke messze... messze
12 21|            Minden pillanat drága, ó siessen, siessen!~Mert ha
13 21|       vigaszát...~Ha te volnál... ó ha te volnál a miénk, te
14 21|           egy szálig megegyeznek, ó mily édes remény! Vajon
15 21| találkoztam, némi nyomra vezet... ó sokszor emlegettelek, fiam,
16 21|  reményrõl, hogy fiát megtalálja. Ó az anyai szív nagyon makacs