Fejezet

 1 4 |         Vandától. Korukhoz képest csaknem feltünõ volt a két gyermeknek
 2 4 |   meglehetõsen hideg, a tekintete csaknem büszke. Csodálkozva nézett
 3 5 |         asszony is elkomolyodott, csaknem szomorú lett. A gyermekek
 4 10|           meg. Orrhangon beszélt, csaknem reszelte az ember fülét
 5 12| csatlakozik barátjaihoz. Mert azt csaknem lehetetlenségnek tartották,
 6 13|   estélyen jelen volt egy komoly, csaknem szomorú arczú õsz franczia
 7 13|       aggoskodásában - rivallt rá csaknem durván a kapitány. - Nézzen
 8 14|        utat? - kérdé Bredejord.~- Csaknem hihetetlen! Bresttõl eddig
 9 14|       szerfölött kedvezett nekik.~Csaknem teljes szélcsend volt.~Dél
10 15|       szavainak hallatára barátai csaknem sóbálvánnyá váltak. Az ifjú
11 16|       Minõ úton juthatott oda?... Csaknem hihetetlen, s ime mégis
12 16|          halmozódott össze a jég, csaknem egészen szabad volt. Minthogy
13 17|          hevert rajta, rajta volt csaknem a testnek a formája is.~
14 19|          jégtábla, melyen voltak, csaknem mozdulatlannak látszott.
15 20|    puskáját s kilõtte a levegõbe. Csaknem nyomban reá újra ágyúdörgés
16 21|         kimondhatatlan kínokat... Csaknem egy negyedszázadig tartó