Fejezet

 1 1 |          ki arczképét remekelte?~Csakugyan a stockholmi hires-nevezetes
 2 1 |        mester. - Igazán te vagy? Csakugyan te... ó doktor úr...~- Ugyan,
 3 2 |          Hát szó, a mi szó, Erik csakugyan nem a mi gyermekünk, ezt
 4 3 |          egészen helyesen. Hátha csakugyan valami nagy szerencsétõl
 5 5 |      pelyhedzõ állú ifjú!... Hát csakugyan ez?~A derék asszony szinte
 6 6 |      Erik, a doktor úr levelében csakugyan rólad van szó. Azt irja
 7 7 |      keringésbe hozza...~A szíve csakugyan dobogott, melle emelkedett,
 8 9 |    ügyvéd kérdéseire.~Egyet-mást csakugyan megtudtak újra. Igy többek
 9 9 |        Most az egyszer Bredejord csakugyan elvetette a sulykot. A mint
10 11|        és Bredejord segítségével csakugyan felvették õket s a kutyának
11 12| megbizonyosodjék a felõl: vajjon csakugyan él-e O’Donoghan Patrick?~
12 13|        megütõdött.~- Jól hallom? Csakugyan délnyugatra? - kérdé tisztelettel.~-
13 16|       észszel.~Ez az õ feltevése csakugyan alaposnak bizonyult. Alig
14 19|  szeretné megtudni? Nos, én erre csakugyan meg tudnék felelni. Az ám,
15 21|       igaz, (s mit nem adnék, ha csakugyan igaz volna!) kérve-kérem,