Fejezet

 1 2 |   többször meg akarta szakítani.~Végre megszólalt:~- Elég már ma
 2 2 |        eltemette ezt a titkot.~- Végre is önnek nem jutott eszébe,
 3 3 |       árva szóval sem érintette.~Végre Hersebom állott elõ vele:~-
 4 6 |           nagyon nehéz volt...~- Végre is õk így szeretik... hadd
 5 7 |   üvöltése mind erõsebbé lett, s végre megpillantották õt egy sziklaháton...
 6 8 |           tovább kérdezõsködött.~Végre megtudott annyit, hogy valami
 7 9 |         s a nagytudományú tanár. Végre sikerûlt tehát nyomára jönniök
 8 11|      való találkozásnak? - kérdé végre a doktor.~- A bizony egy
 9 12|     ügyben a bizottság ülésén, s végre elhatározták, hogy Tudor
10 15| jéghegyek útvesztõjébe sodródva.~Végre junius 11-dikén a Lancaster-szoros
11 16|  lassankint kezdett kiderülni, s végre augusztus 2-dikán jeleztek,
12 17|   szemeit, torkán akadt a szó... Végre megemberelte magát s így
13 19|          másikra eveztek át, míg végre partot értek.~- Az már más,
14 19|            eleget szenvedtünk... Végre kimászhattunk a partra...