Fejezet

  1 1 |             tanító székébe.~- Hersebom Erik! - kiálták harsány hangon
  2 1 |                és leánykák.~- Hersebom Erik? No jól van, jöjjön ki tehát
  3 1 |           tehát a padból az a Hersebom Erik!~Egy tizenkét éves fiucska
  4 1 |               függ! - felelé szerényen Erik.~Néhány kérdést intézett
  5 1 |             odaadta a fiúnak. Hersebom Erik néhány mondatot ügyesen
  6 1 |                növénytan, a geometria. Erik pompásan megfejtette a háromszög
  7 1 |        legrövidebb, doktor úr - felelé Erik, - de ezen az úton még nem
  8 1 |          tanultam, doktor úr, - felelé Erik, csodálkozva azon, hogy
  9 1 |             meg vagyok veled elégedve, Erik, - mondá Malárius. - Immár
 10 2 |        feladványnyal gyült meg a baja. Erik az asztal mellett ül, s
 11 2 |              Ideje, hogy vacsoráljunk.~Erik rögtön felkelt, s a tûzhely
 12 2 |              majd reánk kerül a sor... Erik ugyancsak nem félt, úgy
 13 2 |             hallgassatok - szólalt meg Erik, mert már megsokalta a dicséretet -
 14 2 |            megrontott valakit? - kérdé Erik kiváncsian.~- Hej... hej!...
 15 2 |           gyermekkori barátok? - kérdé Erik.~- Ugy van - felelé Hersebom -
 16 2 |              feltalálta magát.~- Ottó, Erik, izibe, segítsetek a doktor
 17 2 |                 hogy a maga fia, az az Erik, kiváló egy gyermek?~- Nincs
 18 2 |            kezdé:~- Hát szó, a mi szó, Erik csakugyan nem a mi gyermekünk,
 19 2 |                  Elmondta azt is, hogy Erik nem tud semmit a dologról,
 20 2 |           megtörtént, az megtörtént... Erik a mi gyermekünk, miért tennõk
 21 3 |                 hátha jöhet idõ, mikor Erik szemünkre lobbantja...~-
 22 3 |               vajjon nyomára jöhetnénk Erik szülõinek?~- Sohasem késõ
 23 3 |               Olyan eszû gyermek, mint Erik, hamarább boldogul az életben
 24 3 |                  Azt hiszi az úr, hogy Erik nem lesz boldog és megelégedett,
 25 3 |           jobban ismerem õt; a tengert Erik mindennél jobban szereti,
 26 3 |          könnyes szemekkel szorongatta Erik kezét, a ki gyöngéd szeretettel
 27 3 |           nagyobb a kétségbeesésök, ha Erik valami veszedelmes hosszú
 28 3 |             olyan nehezen esik - mondá Erik.~- Nem, fiam, nem - mondá
 29 3 |             állott a szán útra készen. Erik érzékenyen elbúcsúzott apjától,
 30 4 |              is rendkívül jelentékeny.~Erik nagyon nehezen vált el Vandától.
 31 4 |      ablakaiból gáz-világa áradott ki: Erik nagyon megbámulta. Ilyesmit
 32 4 |            minõ volt az útja.~Ez alatt Erik a fényesen berendezett szobában
 33 4 |        tizenegy-tizenkét éves leányka. Erik úgy nézett rá, mintha tündérkisasszony
 34 4 |                asztal köré telepedtek. Erik egyik bámulatból a másikba
 35 4 |     nagybácsijának a térdére; ez alatt Erik az egyik ablakhoz ment,
 36 4 |                nagyon magasak - felelé Erik.~- Meghiszem azt, valamicskével
 37 4 |          noroëi fiord! - vágott vissza Erik.~- Noroë valami szörnyû
 38 4 |               fészek! - méltatlankodék Erik. - A ki ilyet mond, Kajsa
 39 4 |           ingaóra, a keleti szõnyegek!~Erik ügyet sem vetett ezekre
 40 4 |                felelé gyermeki örömmel Erik.~- Lánczosadta... Úgy látszik
 41 4 |               a kisasszonynak - felelé Erik. - Csakhogy nincs olyan
 42 4 |              latin jelszó, végül, hogy Erik mennyire különbözik külsõleg
 43 5 |               csekély, jóformán semmi.~Erik csakhamar elsõ lett az osztályában,
 44 5 |           gyakorlatilag sajátítják el.~Erik mindenütt becsületére vált
 45 5 |         meghódítja a szivét. Egyébként Erik nem igen állott Kajsa kisasszonynak
 46 5 |               második karácsony, mióta Erik a doktor házához került.
 47 5 |               kapuba: vajjon nem jön-e Erik? Kata asszony sem tudta
 48 5 |              vagy aggódjék, mert hátha Erik csak rövid ideig marad Noroëban?...~
 49 5 |               feléjök.~Két percz mulva Erik szüleinek a nyakába borult,
 50 5 |                is, édes apám! - felelé Erik, a ki szerette volna kebelére
 51 5 |              vártunk.~Asztalhoz ültek, Erik a régi helyét foglalta el,
 52 5 |               Hátha még azt is tudnád, Erik, hogy ez a leány milyen
 53 5 |   megölelhessem õt! - mondá lelkesedve Erik. - És a mi Vandánk okos,
 54 5 |                és százféle apróságról. Erik minden iránt érdeklõdött.
 55 5 |                nem bontja fel? - kérdé Erik.~- Nem - felelé a halász.~-
 56 5 |           körül a stockholmi diákot... Erik nagyon boldog volt, hozzájuk
 57 5 |             alatt a két év alatt, hogy Erik házamnál volt, napról-napra
 58 5 |                lépést arra nézve, hogy Erik szülõit feltaláljam, húsz
 59 5 |               az a meggyõzõdésem, hogy Erik szülei irlandiak lehetnek,
 60 5 |             kell következtetnünk, hogy Erik nem hajótörésnek az áldozata...
 61 6 |                       HATODIK FEJEZET.~Erik dönt a sorsa felett.~Másnap
 62 6 |    jelenlétében így szólott Erikhez:~- Erik, a doktor úr levelében csakugyan
 63 6 |              Meg kell neked vallanunk, Erik, hogy te nekünk csak fogadott
 64 6 |             másik balról átkarolta õt. Erik kezébe vette a doktor levelét,
 65 6 |                szavaira eszmélt fel.~- Erik, te mindig a mi gyermekünk
 66 6 |             minõ nagy áldozatot hozott Erik. - Most pedig, hogy rendben
 67 6 |             válnak el egymástól.~Mikor Erik egyedül volt, fájdalmasan
 68 6 |              vesztettem el. Igaz, hogy Erik szülõit nem sikerült feltalálnom,
 69 7 |              FEJEZET.~Vanda véleménye.~Erik eleinte szívvel-lélekkel
 70 7 |            legfárasztóbb munkától sem; Erik kedvvel dolgozott; s mindenre
 71 7 |     Valahányszor errõl folyt a beszéd, Erik nagyon hallgatag lett.~Máskor
 72 7 |      felkiáltott:~- Ez aztán a beszéd!~Erik elfordult, hogy bátyja ne
 73 7 |                egyszer csak megszólalt Erik:~- Sajátságos hangokat hallok,...
 74 7 |               alászállott - jegyzé meg Erik. - Ha ráérnék, elszaladnék
 75 7 |             Maláriussal.~- Áh, te vagy Erik! - szólítá meg a mester. -
 76 7 |               mester is velök tartott, Erik és Ottó szintén, s még egy
 77 7 |      állapodtak meg, hogy haza mennek.~Erik hallani sem akart a hazamenetelrõl.
 78 7 |            szirtes sziget felé uszott.~Erik a sziget felé irányította
 79 7 |              és keservesen nyûszített.~Erik leborult hozzá, s szíve
 80 7 |                rebegé alig hallhatóan.~Erik pálinkát öntött a szájába...
 81 7 |           kimondhatatlan keserûséggel.~Erik is látta, hogy minõ komor
 82 7 |              tesz annak a tudata, hogy Erik ezúttal is, mint mindig,
 83 7 |               minden idõben nyitva áll Erik elõtt, ha kedve van tanulmányait
 84 7 |                 Kiki magába mélyedt... Erik lelke újra álmokat szõtt...
 85 7 |              meg a kinos hallgatást.~- Erik - mondá lágy, komoly hangon -
 86 7 |               Igy dûlt el másodszor az Erik sorsa.~ ~
 87 8 |            utasairól szó sem lehetett.~Erik már tizedik hónapja volt
 88 8 |           ebben a nevezetes ügyben.~Az Erik története ebben az idõben
 89 8 |             szõnyegre került, most már Erik füle hallatára is szóba
 90 8 |           megkezdem a puhatolózásomat.~Erik sorsa iránt nemcsak Schwaryencrona,
 91 8 |                 s a három jó barát meg Erik felszálltak egy Amerikába
 92 8 |            tudósítást kapták.~Ez alatt Erik is megtette a magáét. Eljárt
 93 8 |           éppen tudni szeretett volna. Erik nem csüggedett el, tovább
 94 8 |               úri gyermekrõl...~Másnap Erik újra járt-kelt a kikötõben,
 95 8 |              mondá a matróz, - a kivel Erik aznap szóba állott, - pedig
 96 8 |     találkozott vele utoljára? - kérdé Erik.~- New-Yorkban is, másutt
 97 8 |            medve mesélhet róla eleget.~Erik egy perczet sem késett,
 98 8 |                szokott udvariasságával Erik.~- Itthon,... itthon ...
 99 8 |                Isten tudná megmondani.~Erik arcza nagyon szomorú lõn
100 8 |          fekszik, asszonyom - viszonzá Erik. - Csak õ tudná megfejteni
101 8 |              volna!... Ki hitte volna!~Erik arcza elsápadt az örömtõl
102 8 |                fogadott az asszonynak, Erik pedig neki is szóról-szóra
103 8 |             hogy mirõl van szó - mondá Erik remegõ szívvel.~Bowles megvakarta
104 9 |              Donoghan Patrick - a mint Erik a Bowles zûrzavaros beszédébõl
105 9 |               örömében Bowlesné, mikor Erik elmondta neki, hogy õ volt
106 9 |            hogy el kell rögtön tünnie.~Erik mindezt elmondta barátainak,
107 9 |             embernek; a ki tud valamit Erik szüleirõl. Igaz, hogy hirtelen
108 9 |               a Cynthia hajósinasáról.~Erik jobban ismerte Bowles urat,
109 9 |           vetõdött volna a titokra!... Erik szomorú történetéhez valami
110 9 |              volt a titkos bûnténynek.~Erik és jóakarói azzal a biztos
111 9 |               O’Donoghan Patrickról? - Erik, mit szólasz hozzá?~- Azt
112 9 |               kedves mesterem - felelé Erik... Itt vagyok én.~- Te,
113 9 |              Megvárom... meg! - felelé Erik a hála és gyermeki engedelmesség
114 9 |            megjelent a hirdetés. Mikor Erik elolvasta, a szíve olyan
115 10|           kérdést; elmondta röviden az Erik történetét. Brown szemmel
116 10|             elmondhat egyet-mást nekem Erik szüleire vonatkozólag. Szükségem
117 10|               szó sem lehetett, vagyis Erik származásának titkát még
118 10|            kellett nyugodniok.~Így hát Erik õszszel a doktor kívánságára
119 10|      viselkedése volt ez vele szemben. Erik a világ minden kincseért
120 10|         keserûségét a derék doktornak.~Erik most is, hét évi egy fedél
121 10|            mikor azt is megtudta, hogy Erik tulajdonképpen - talált
122 10|               mélységes megvetését. Ha Erik megszólította, ajkát kicsinylõleg
123 10|         egyetlen örökösének tartották.~Erik könyveihez menekûlt... Kalandos
124 11|             deczember havában történt. Erik húsz éves lett, s épen az
125 11|         hirtelen és egészen váratlanúl Erik megérkezett Upsalából. Õ
126 11|            nyár lenne.~- Igaz - felelé Erik, ez az érv szeget ütött
127 11|              vállalat mozgató szelleme Erik volt. Az õ lángoló buzgalma,
128 11|          Behring-szoros közelében van.~Erik sokáig töprengett azon,
129 11|           hónapokig kell vesztegelnie.~Erik nemcsak Nordenskioldot kereste,
130 11|            hajó kikerülhesse. Ugyanitt Erik javaslatára hatalmas villamos
131 11|                az Alaskára matrózokul. Erik megirta nekik, hogy minõ
132 12|            február 10-ikére tûzték ki. Erik 9-ikére várta Malárius mestert,
133 12|                hiszen búcsúpohár volt. Erik szomorú szívvel vette észre,
134 12|              indulását.~- Isten veled, Erik! - mondá Vanda nehéz szívvel,
135 12|                kérdé fájdalmas szívvel Erik a leány felé közeledve,
136 12|        keserûségét mosolylyal leplezve Erik. Pedig szegénynek úgy a
137 12|          kalapjaikkal intettek búcsút.~Erik a kormányhidon állott s
138 12|               fütyörészve tovább ment.~Erik és Bredejord roppant érdeklõdéssel
139 12|           inkább aggasztónak mondotta.~Erik hallgatott. Nem merte elmondani,
140 12|     közlékenynyé tehetik. Bredejord és Erik azt mondták, hogy ne vegyék
141 12|           éjjel mintegy tizenkét óráig Erik a kabinjában aludt. Hirtelen
142 13|         tiszteletreméltó aggastyánnak, Erik lelkesedve beszélt a nagy
143 13|             tõle, hogy honnan való?... Erik csodálkozva nézett reá.
144 13|               e sajátságos jelenséget.~Erik éppen meg akarta magyarázni
145 13|               ereidben kelta-vér foly, Erik!~Erik szóba hozta, hogy
146 13|         ereidben kelta-vér foly, Erik!~Erik szóba hozta, hogy mit mondott
147 13|              tiz óra tájban várhatták. Erik a kormányhidon járkált alá
148 13|            kell irányítani az Alaskát.~Erik állott a kormánykeréknél.
149 13|        sûrûbben reánk szakadjon az éj?~Erik nem szólott többé egy szót
150 13|               hogy belépett kabinjába, Erik lépett be hozzá:~- Kapitány,
151 13|         nyilván igaza lehetett. S lám, Erik mégis valami veszedelmet
152 13|       haragosan csapkodták a hullámok.~Erik a padló korlátjához kapaszkodva
153 13|               zátonyra jutott - felelé Erik.~A kapitány egy árva szóval
154 13|            találhatják meg. Ettõl félt Erik.~Azért sietett a kapitányhoz,
155 13|                fejébe. Rögtön meghalt.~Erik a holttetem mellett az orvost
156 13|                felelé nemes önérzettel Erik - én még élek s utolsó lehelletemig
157 14|          parancsnokságát természetesen Erik vette át, mint elsõ tiszt.
158 14|              indítsák útnak Lorientbe.~Erik úgy gondolkozott, hogy Dél-Francziaországnak
159 14|              elkezdettek újra remélni. Erik rendíthetetlen akarata és
160 14|            adják a szerencsétlenséget. Erik úgy intézkedett, hogy az
161 14|                 s már eleve kikerülik.~Erik elhatározta, hogy mihelyt
162 14|              elindult Lorientbe. Ekkor Erik aludni küldte a legénységet,
163 14|                fogjuk tudni - viszonzá Erik. - Majd ha ebbõl a kellemetlen
164 14|             virrasztott.~Másnap reggel Erik örömmel tapasztalta, hogy
165 14|       rendelkezzék vele és embereivel.~Erik megköszönte szivességét
166 14|                 kiálta fel indulatosan Erik. - Mikor Brestben a préfetnél
167 14|             Mélységes csend állott be. Erik szólalt meg elõször:~- Szegény
168 14|           voltak a lorienti kikötõben.~Erik szakértõket hivatott, megvizsgáltatta
169 14|             most sem hagy nekik békét.~Erik márcz. 14-én elment a hajógyárba
170 14|             tölteniök, arra fordította Erik, hogy fontolóra vett minden
171 14|               Barátainak feltünt, hogy Erik nem nyugtalankodik oly nagyon
172 15|          eltünt a távol ködében, midõn Erik a társalgóban összehivta
173 15|            máskép.~- Helyes - viszonzá Erik, - ha ugyan a kijelölt útirányt
174 15|            szavakat - mondá mosolyogva Erik, - de nem fogadhatom el,
175 15|              is megrövidítsük - felelé Erik nagynyugodtan.~- Más út? -
176 15|                az északnyugati átjáró.~Erik e merész szavainak hallatára
177 15|                gondolkodtam - viszonzá Erik, - egyáltalában nem legyõzhetetlen.
178 15|                akarta mondani? - mondá Erik; - mert remélem, önök csak
179 15|      kikötõjébe: Goldhavenba érkeztek.~Erik jól tudta, hogy ebben az
180 15|             horgonyt vetett az Alaska. Erik eleinte azt hitte, hogy
181 15|            füveit, ha mit talált; csak Erik nem nyugodott meg. Törte
182 15|             hajó már várt az Alaskára.~Erik a csolnakot leeresztette
183 15|                 Igazán? - kiáltott fel Erik kimondhatatlan örömmel. -
184 15|                Amerikai yacht? - kérdé Erik csodálkozva.~- Úgy van;
185 16|          hihetetlen, s ime mégis tény.~Erik e kellemetlen hir hallatára
186 16|           kételkedjék - felelé komoran Erik.~- Aztán Brestbõl táviratozott
187 16|          különösen ez feküdt a szivén.~Erik és barátai jelentõs pillantásokat
188 16|              volt az a valaki? - kérdé Erik.~- Ugy van. Ez a név volt
189 16|               szigeten? - kiáltott fel Erik.~- Természetesen! - Azt
190 16|           Donoghan Patrickról? - kérdé Erik.~- El hát! elég messzirõl
191 16|              elérésére törekedett most Erik: O’Donoghan Patrickot kell
192 16|           szigetéhez közeledik a hajó.~Erik nyomban kiadta a parancsot,
193 16|           értek.~Nem hiába választotta Erik a sziget déli részét, hogy
194 17|         bélyegjelzését pillantotta meg Erik.~Minden tárgy, melyet az
195 17|             elõtt átalánosan ismertek.~Erik felvette a földrõl, s összerezzent,
196 17|             tartották ezt a feltevést. Erik azonban gondosan vizsgálta
197 17|              Brown járt itt! - ismétlé Erik. - S ha itt járt, vajjon
198 17|               a hajó nyomban elindult.~Erik nem titkolta, hogy ez a
199 17|            elõfokhoz közeledik a hajó. Erik éber figyelemmel vigyázta
200 17|              még mindig tartott a köd. Erik Bredejorddal és Maláriussal
201 17|                jusson vissza hazájába.~Erik lelkében újra feléledt a
202 17|            szállotta meg mindnyájukat.~Erik kiadta a parancsot, hogy
203 17|           pillantottak meg a távolban.~Erik rögtön felmászott az árboczkosárba,
204 17|               Albatros! - mondá halkan Erik.~Fél óra múlva már közel
205 17|               volt a név is: Albatros.~Erik felvonatta a svéd zászlót.
206 17|            egymástól a két hajó.~Ekkor Erik átkiáltott angolul az Albatros
207 17|                Mit akar tõle kérdezni?~Erik évek óta sovárogva várta
208 17|               akart szállani a hidról.~Erik intett a kezével, hogy maradjon
209 17|        lépesõjén. A másik ember utána.~Erik várt két perczig, aztán
210 18| TIZENNYOLCZADIK FEJEZET.~Ágyudörgések.~Erik mihelyt kiadta a rendeletet,
211 18|               ebben a hajszában. Azért Erik még nem süttette el az ágyut,
212 18|                Mindezt jól megfontolta Erik, s mielõtt e végsõ eszközhöz
213 18|                 Helyes! - kiáltott fel Erik. - Akkor hát elõre, hogy
214 18|      Baffin-tengeren jöttek keresztül. Erik úgy intézte a hajó menetét,
215 18|              ellen kellett védekeznie.~Erik csak várta, leste a kinálkozó
216 18|                valamely jégtorlasznak.~Erik az árboczkosárból az Albatros
217 18|         ágyuzást.~- Annál jobb - mondá Erik - annál jobb, hogy õ kezdette
218 18|              Albatros elmenekülhessen? Erik szörnyen megijedt erre a
219 18|             nyakra-fõre elvitorlázzon.~Erik látszólag nem tett e szándéka
220 18|                tudja, mi történt vele? Erik belátta, hogy a harczot
221 18|        félelmesen ropogtak a vitorlák.~Erik egy pillanatig sem késett,
222 18|              legénység vacsorához ült. Erik bõségesen osztatott ki közöttük
223 18|                iránta több bizodalmuk.~Erik így szólott az Alaska legénységéhez:~-
224 18|           folytatták a vacsorát.~Ekkor Erik magához intette Hersebom
225 18|             öbölbe zárta az Alaskát...~Erik az öböl felé vette az irányt,
226 18|            volt - se hire, se hamva...~Erik megállott. Most már tudott
227 19|              Éjfél után két óra tájban Erik és Hersebom holtramerülten
228 19|              Nem gondolnám, - viszonzá Erik - ha ezt a hajóról látnók
229 19|            gazda szomorúan mosolygott. Erik pedig erõvel is tréfálni
230 19|            kiváncsian.~- Azok - felelé Erik. - 1869-ben indult el a
231 19|              megéheztem már - viszonzá Erik.~Aztán hozzáláttak, az egyik
232 19|      tíz-tizenkét kilométer - viszonzá Erik. - Aztán hat hónap alatt
233 19|               majd tanácsot - viszonzá Erik. - Egyelõre legokosabban
234 19|                 a napon sütkérezzenek.~Erik és Hersebom a sziget partjának
235 19|           szaladt, folyton szimatolva; Erik figyelmesen vizsgálta a
236 19|              vizsgálgatta oly gondosan Erik, hogy mihelyt a legszilárdabb
237 19|         hómezõire.~Egyszer csak megáll Erik, egy fekete pontra szegezte
238 19|               szökevény matróza lehet. Erik hozzá sietett, felemelte
239 19|                 mint a szerecseneké...~Erik szive hevesen kezdett dobogni...
240 19|         mindenáron térítenünk! - mondá Erik Hersebom gazdának.~Aztán
241 19|           Sajátságos is az ember! Ime, Erik megfeledkezett a helyzet
242 19|            most - dörmögé kedvetlenül.~Erik megfogta a fejét és vállát,
243 19|              hangon rebegé:~- Inni!...~Erik lefektette õt, s neki támasztá
244 19|               önt a jég hátán - felelé Erik. - Régóta fekszik itt?~-
245 19|               szegezte szemeit mereven Erik arczára.~Újra ivott, s aztán
246 19|                tisztje, nemde? - kérdé Erik.~O’Donoghan Patrick szörnyen
247 19|         akaratlanul is eljárt a szája.~Erik többet is akart még tudni...
248 19|         irlandi reá meresztette szemét Erik arczára, s észrevehették,
249 19|           könnyû lesz felelni! - mondá Erik mosolyt erõltetve ajkára,
250 19|               O’Donoghan úgy hallgatta Erik esdeklõ szavait, mint egy
251 19|               mi nékem szent! - kiáltá Erik izgatott hévvel. - Bárminõ
252 19|              Donoghan Patrick! - kérte Erik reszketve az izgatottságtól. -
253 19|              lesz a pálinka - folytatá Erik a sebesülthöz fordulva. -
254 19|              Ekkor hirtelen megállott.~Erik mohón leste minden szavát.
255 19|               volt a beszélõ kedvének.~Erik hátra fordult és Tudor Brownt
256 19|           Hersebom gazda, s közeledett Erik felé, kezében a puskája
257 20|                 A sark-körüli út vége.~Erik kétségbeesetten roskadt
258 20|                  kiáltott fel keserûen Erik. - Miért oltotta ki reményem
259 20|         vagyunk mentve! - kiáltott fel Erik, s szaladott egy jéghalom
260 20|             hogy a tengerre nézhessen. Erik a sok uszó jéghegytõl nem
261 20|                ágyúdörgés hallatszott.~Erik nyugat felõl vékony füstoszlopot
262 20|           jégsziget északi része felé.~Erik és Hersebom egymás kebelére
263 20|                Nem vitorlával! - mondá Erik. - Nekem egyéb tervem van,
264 20|           szigetbõl úszó jégtömb lesz.~Erik nem várta be ezt a pillanatot,
265 20|        szemtõl-szemben láthatják õket. Erik nem érte el a czélját, igaz,
266 20|        szerették volna a híres utazót; Erik valóságos ünnepeltetés középpontjává
267 20|            óhajtották megírni.~Nos hát Erik kapott az alkalmon. Most
268 20|              teljes oldalon közölte az Erik életrajzát.~Az a szerénység,
269 20|              titkára: ugyanaz, a kivel Erik Brestben a préfet estélyén
270 21|             szemei megteltek könynyel.~Erik azóta, hogy Stockholmba
271 21|          következõ irat volt csatolva. Erik dobogó szívvel olvasta,
272 21|         szombaton itt lehet a válasz.»~Erik az utolsó sorokat már nem
273 21|                 Hát édes anyám - kérdé Erik.~- Nem mertem neki mindent
274 21|               leányom, bemutatom neked Erik urat, a kirõl neked annyiszor
275 21|           beszélték meg a dolgot, hogy Erik egyelõre Hersebom Erik marad.
276 21|            hogy Erik egyelõre Hersebom Erik marad. Késõbb majd szóba
277 21|      Szakasztott mása az édes apádnak!~Erik zokogott kimondhatlan boldogságában,
278 22|     beszélgetésük tárgya természetesen Erik és szülei voltak; a történetnek
279 22|          Patrickot mindenáron elrejtse Erik elõtt. A nyomorult irlandi
280 22|               hát ez a Noah Jones volt Erik apjának az üzlettársa az
281 22|        felvilágosítást adta Durrieu úr Erik barátainak:~- Võm néhány
282 22|             arczczal Schwaryencrona. - Erik megtette a csodálatos utat,
283 22|             folytatá a kiváló ügyvéd - Erik apja után a kimeríthetetlen
284 22|            során át. Csakhogy most már Erik nem törõdött vele, most
285 22|           nélkül nem is tudna ellenni.~Erik rá akarta beszélni Hersebom
286 22|               azonban kikötötték, hogy Erik minden esztendõben látogasson
287 22|             Durrieuné asszony mellett.~Erik legalább Ottót szerette
288 22|            utolsó pere az volt, melyet Erik öröksége tárgyában indított.
289 22|         petroleum-forrásnak valósággal Erik lett a tulajdonosa, mert
290 22|               ügyvéd megnyerte a pert.~Erik dúsgazdag emberré lett,
291 22|                nem vitatod többé, hogy Erik irlandi származású?~A doktor