Fejezet

  1 1 |    keresetforrása volt a csukamájolaj, de a mióta a hires-nevezetes
  2 1 |              kell ezt a különös szagú, de egyébként egészséges folyadékot
  3 1 |           leánykák ismerjék - a nevét, de mert reá ismertek elevenen
  4 1 |             szemei sem csillognak úgy, de van az õ tekintetében valami
  5 1 |       szétfoszladoztak, a nemes, szép, de nagyon terhes foglalkozásba
  6 1 |                tanulmányait folytassa, de nem ment. Ott maradt Noroëban,
  7 1 |     megzavarodva - engedelmet kérek... de... ha... igazán nem tudom
  8 1 |            kissé bizony megöregedtünk, de a szivünk fiatal maradt,
  9 1 |          folytasd az órát.~- Szivesen, de megvallom, még inkább szeretném,
 10 1 |             doktor úr - felelé Erik, - de ezen az úton még nem juthatott
 11 1 |          ötvenegyszer próbálták meg, - de mindannyiszor hiába.~- Egyik-másik
 12 1 |                expediczió indult útra, de ezeknek sem volt eredménye. -
 13 2 |        okosabban dûlt Erikbõl a szó... de hogy dûlt a szó... hogy
 14 2 |           hozzá nagy komolyan Vanda.~- De mindnyájunknak elállt a
 15 2 |                kereset megcsappanását, de abban talán még nincsen
 16 2 |                legalább úgy mondják... De hát az emberek beteg tüdõjének
 17 2 |             fiam... az már szent igaz; de azért a szegény halászok
 18 2 |     szorongatva a halászgazda kezét; - de az ön derék apjának az emléke
 19 2 |        szivesen veszem és megköszönöm, de csak azzal a feltétellel,
 20 2 |               soha a vendégszeretet... De mégis, bizonyára eszébe
 21 2 |               is a mi édes gyermekünk, de az szivünk és szeretetünk
 22 2 |                  Hajótörött bizonyára, de akkortájban a mi vidékünkön
 23 2 |           doktor.~Hersebom hallgatott, de a felesége közlékenyebb
 24 2 |           felelé az asszony élénken. - De nézze csak, ez a legszebb...
 25 2 |           jegyzé meg Hersebom.~- Igaz, de az imént azt mondta, hogy
 26 2 |                tudom az irást betûzni, de idegen nyelven!... No hiszen
 27 2 |              történt az egész dolog.~- De talán vissza emlékszik reá...
 28 2 |          hibáztunk, hogy olyan nagyon, de nagyon szerettük...~- Hersebomné
 29 2 |            igazi bámulattal tölt el... De látják, épen ez a mértéken
 30 2 |                titkot el nem árulom... De már nagyon késõre jár az
 31 3 |              semmiféle lelkifurdalást, de a mióta Schwaryencrona doktor
 32 3 |           odaveszett.~- Igaz,... igaz, de hátha mégis megmenekült,
 33 3 |           vállalom, hogy kipuhatoljam, de csak egy feltétellel...
 34 3 |            arczán.~Aztán megszólalt:~- De doktor úr, hiszen akkor
 35 3 |                elõtt...~- Elhiszem!... De ha Erikbõl «urat» nevel,
 36 3 |              nevelek... Bocsásson meg, de én másképpen gondolkozom.
 37 3 |         módfelett szereti a könyveket, de én jobban ismerem õt; a
 38 3 |              mit Erikért tenni akar... de ne csodálkozzék azon, hogy
 39 3 |             kell lennie. Belenyugszom, de fáj nagyon az elválás.~-
 40 4 |               az állomástól bejöttünk, de a legszélesebb is sokkal
 41 4 |              épült házikók vannak ott; de érnek annyit, mint ezek
 42 4 |            künn pedig ordított a szél, de nem árthatott a hazatért
 43 4 |          boldogabbak - mondá egyszerû, de mély érzelemtõl áthatott
 44 4 |            akkor bámulna még igazán!~- De itt nagyon sok a könyv!...
 45 4 |            volna még egyet-mást tudni, de a doktor intett neki titkon,
 46 4 |            szót sem szóltam.~- Jó, jó, de kiolvasom az arczodból,
 47 4 |               hogy más a véleményed.~- De mikor egy szót sem szóltam.~-
 48 4 |                néhány hónap elég lesz; de hadd legyen két esztendõ,
 49 5 |             Erikre... Büszke volt reá, de még büszkébb a szeretet
 50 5 |               Nem - felelé a halász.~- De hiszen rólam van benne szó! -
 51 5 |              hogy mit irt a doktor úr, de a gazdából nem csalhatott
 52 5 |        puhatolózással egy ügynökséget, de mind ez ideig hasztalan
 53 5 |              Cynthia nevû hajó eltünt, de az egyik ezelõtt harminczkét
 54 6 |          szeretné, ha tovább tanulnál, de ezt tõled teszi függõvé.
 55 6 |           szivesen elhallgattuk volna, de hát nem lehet...~Ekkor Kata
 56 6 |             gyermekünk lettél volna... De hát Schwaryencrona doktor
 57 6 |             megköszönjük az õ jóságát, de nem fogadom el; itt maradok
 58 6 |              nem sikerült feltalálnom, de minden újabb adat, minek
 59 6 |      Bebizonyítani egyelõre nem tudom, de a faji jelleg ezer apró
 60 6 |                súlya?~- Van... van...! De hát hogy a patvarba szerezted
 61 6 |               hát, engedj meg barátom, de éppen te szolgáltattad az
 62 7 |               erejével el akarta ûzni. De hiába, szívében ott volt
 63 7 |             sietek... Nem tudom miért, de aggódom... Bárcsak apánk
 64 7 |         menedéket keresett a szigeten; de azért Eriknek és Ottónak
 65 7 |             bárkáját pillantották meg, de a Hersebomé nem volt azok
 66 7 |          szomorúan rázta a fejét... No de nem akart semmit elmulasztani,
 67 7 |            ismert a körülötte lévõkre, de nemsokára lehúnyta szemeit.
 68 7 |             érte; sietett a part felé, de már késõ volt; bárkáját
 69 7 |                mikor már felkelhetett, de nyomorék karját felkötve
 70 7 |             életét õ is megmentette... de aztán újra a régi gondolatok
 71 7 |             Helyén van a szíved, fiam, de ez a te szándékod még sem
 72 7 |             nem szóltam semmit ellene, de miért mennél te matróznak,
 73 7 |                  Ha újra tanulhatna... de nem mert szólani, hogy apját
 74 8 |             utána?~- Bizony aligha,... de várjon csak, menjen el a «
 75 8 |               szánakozással.~- Nagyon, de nagyon a szívemen fekszik,
 76 8 |       elemésztette a nagy izgatottság. De hát Bowles úr nem született
 77 9 |             Isten tudja mi úton-módon, de pénzhez jutott... A mi elvégre
 78 9 |            Igaz, hogy hirtelen eltûnt, de fel fogják, fel kell találniok.~
 79 9 |                újra folyamatba hozták, de kézzelfogható érvre nem
 80 9 |               kiderítésével.~- Jó, jó, de vajjon akad-e ember, a ki
 81 10|       megrendítette ez a váratlan hír, de azért uralkodott magán,
 82 10|    lebocsáttattam, kerestük, kihúztuk, de hiába élesztgettük. O’Donoghan
 83 10|          Patrickot ismerte.~- Nem egy, de többen is vannak.~- Beszélhetnék
 84 10|             Nem szólott róla senkinek, de annál inkább bántotta a
 85 10|         Barátja szeretett volna lenni, de Kajsa mindig csak «jött-ment»-
 86 10|             embertelen viselkedésérõl, de Kajsa kisasszony feleletre
 87 11|            következtetés elég szomorú, de nem valószínûtlen.~- Nos
 88 11|              Mindenáron látnom kell!~- De ha nem lehet! Bele kell
 89 12|                hogy meghalt, pedig él, de hát vajjon be lehetett-e
 90 12|          fáradságos; jó lenne elmenni, de mégis tanácsosabb otthon
 91 12|             korcsmában szállottak meg, de a doktor hallani sem akart
 92 12|               zongora mellé ült ugyan, de nem nagy kedvvel játszott.
 93 12|            Donoghan Patrickkal; az ám, de ime hivatlanul és váratlanul
 94 13|                 nem tudta miért, hogy, de különös rokonszenvet érzett
 95 13|               volt a préfet estélyére, de a világért sem ment el.
 96 13|                hamarább oda juthat. No de legalább jelenleg nincs
 97 13|                sekélyes tengerrészrõl. De hát az angol térkép megczáfolta
 98 13|           onnan ki. Az ajtóhoz futott, de ez be volt zárva. Neki feszítette
 99 14|             elhatottak Sein szigetére, de felelet még nem érkezett.
100 14|              nem jöhet segítség onnan, de õk hajlandók Lorientbe menni,
101 14|            valamelyike nem világított. De ez sem valószinû, hiszen
102 14|               Schwaryencrona doktor. - De vajjon mi volt a czélja?~-
103 14|                mindezt: még nem tudom; de a Cynthia-ügyben nagy bûn
104 14|           ebben a vakmerõ vállalatban, de érezi, hogy meg tud felelni
105 14|              magában az ifjú kapitány, de elvégre a késedelem nem
106 14|                vizsgálatot indítottak, de sem a szivattyút, sem a
107 15|        eljuthatunk a Behring-szorosba, de csak nyár derekán, mikor
108 15|    szándékodról lebeszélni, édes fiam, de megjegyzem, hogy háromszor
109 15|               mondá mosolyogva Erik, - de nem fogadhatom el, mert
110 15| meghiusíthassuk.~- Kitérni az útjából, de miként? - kérdé csodálkozva
111 15|        eljuthatunk a Behring-szorosba, de a Jóremény-fokot megkerülni,
112 15|           Panama-szorosra gondolsz,... de ha jól tudom, hajók ott
113 15|              hajók a Csendes-óczeánba, de minthogy jól tudjuk, hogy
114 15|              tõlünk zokon nem vehetné, de a sarkvidéki útra szánt
115 15|           Nordenskioldot láttam volna, de soha vissza nem térnék,
116 15|        megvalósítása szerfölött nehéz, de talán mégis megvalósítható,
117 15|                a gaz Tudor Browntól.~- De mi sem! - kiálták Bredejord
118 15|             rájok azon a zord vidéken; de hát hiába való volt minden
119 15|          keresztül mehessenek hajóval. De azt tudta biztosan, hogy
120 15|            szinérõl eltakarodik a jég, de szerencsére nem volt már
121 15|                a jéghegyek a tengeren, de az Alaska éber kapitánya
122 16|         hallatára szörnyen megdöbbent, de azért nem szólott róla senkinek.
123 16|             tolmácsként használhatjuk, de utóbb kiderült, hogy a szamojédek
124 16|                így látszott messzirõl, de bezzeg mennyire csodálkoztak,
125 17|              ott O’Donoghan Patrickot. De nem, bejárták minden zegét-zúgát...
126 17|            önmagát: Hiába való minden, de minden fáradságod!~Nordenskioldé
127 17|           osztozzék ebben Tudor Brown, de volt-e eddig hajós, ki arra
128 17|               még nem oszlott széjjel, de az Alaska utazói nem törõdtek
129 17|           eleinte más irányban haladt, de egyszerre csak irányt változtatott,
130 17|           vagyok - felelé az durván.~- De én önt jól ismerem. Megtudtam
131 18|                ágyuszóval felelt õ is, de nem volt szerencsésebb Tudor
132 18|                felé irányítsa a hajót, de a mint épen neki vágott
133 18|             aztán keresték az Alaskát, de nem látták sehol...~Nem
134 19|             természet szépségei iránt, de most nem állhatta meg, hogy
135 19|                hát csolnakjuk is volt, de nekünk nincsen!... Isten
136 19|              nagy-sokára megszólalt:~- De hátha olyan földre jutunk,
137 19|               miatt kérdõre nem vonom. De meg, ha esetleg tenni akarnám
138 19|                  Már nincs több benne, de mindjárt hozatok, két hordó
139 20|                Alaskát elõhaladásában, de a tenger árja segítségére
140 20|     kõszénbányát ott, fiam?~- Azt nem, de fókát annál többet; a fóka
141 20|               érte el a czélját, igaz, de ha erre a kedves családra
142 20|             keze gépiesen dolgozott, ó de lelke messze... messze kalandozott...
143 21|         Egyetlen szót kérek feleletül, de rögtön!... Míg az a szó
144 21|             egy mentõ-bojéra kötötték, de mielõtt leányom vagy bárki
145 21|      Sürgönyözz rögtön nagyatyádnak.~- De mit?~- Azt, hogy holnap
146 21|                tehát semmi bizonyosat, de vár valamire; anyai szivének
147 22|              sohasem fog kiderülni, no de azért váltig kérdezgették:~-
148 22|          marhakupecznek adta ki magát, de - a mint késõbb kiderült -
149 22|               elsõ pillanattól kezdve, de hát mit értem a puszta gyanúval?
150 22|        bonyolódott az ilyen esetekben, de fõleg szegény leányom sorsa
151 22|             bájos volt ez az egyszerû, de mûvelt lelkû leány; nehány
152 22|               Durrieu Emil lõn a neve, de övéi ezentúl is Eriknek