Fejezet

  1 1 |             hüvelyknél. Ejnye, ejnye, már hogy is elégedhetett meg
  2 1 |             Maláriust az egész világ, már t. i. az a kis világ, mely
  3 1 |           megfeledkeztünk, pedig most már ott állott Malárius mester
  4 1 |              formámból? Nem emlékszel már, mikor együtt szaladgáltunk
  5 1 |              pipánkból? Elfeledkeztél már a Krauss-intézetrõl, s nekem
  6 1 |        értelmes feleletet ad. Hja, ez már a Malárius mester külön
  7 1 |           Végül így szólott:~- Jobban már nem is lehet megfelelni
  8 2 |          élete. Legidõsebb fia, Ottó, már tizennegyedik évében járt,
  9 2 |              Végre megszólalt:~- Elég már ma este a munkából, fiam.
 10 2 |                szólalt meg Erik, mert már megsokalta a dicséretet -
 11 2 |            hajtott a konyhára... Most már vége annak!... Ki az ördögnek
 12 2 |         Bizony úgy van az, fiam... az már szent igaz; de azért a szegény
 13 2 |        barátomnál, Malárius mesternél már nem lett volna részem benne...
 14 2 |               bizonyára eszébe jutott már, mióta itt vagyok, hogy
 15 2 |              Nem sok szerencsém volt, már behúztam a hálókat, s vissza
 16 2 |               bárkát. Tíz percz mulva már elértem. Egy kis bölcsõ
 17 2 |         kifogta?~- Aligha több annál; már négy fogacskája volt...~-
 18 2 |            egy bojéhoz volt erõsítve; már pedig a bojékon rendesen
 19 2 |               hiszen, régen elégettük már! - kiáltá mintegy diadalmasan
 20 2 |       hirdette volna az újságokban.~- Már mint én?... Nem tettem én
 21 2 |            titkot el nem árulom... De már nagyon késõre jár az idõ...
 22 3 |               Hersebom gazda, hogy én már elfelejtettem: honnan származtam?...
 23 3 |           lelkesedve Hersebom. - Most már egyetlen árva szóval sem
 24 3 |    elhomályosodott.~- Igy... így, ezt már szeretem hallani... ez már
 25 3 |            már szeretem hallani... ez már okos beszéd, Kata asszony...
 26 4 |                 Nagyon érdekel, uram, már régóta vágytam, hogy elolvashassam.
 27 4 |         Bredejord kezdé a szót:~- Hát már megtudjuk valahára, hogy
 28 4 |                az a gyerek reám nézve már most is valóságos rejtély. ~-
 29 4 |             gyermekektõl.~- Nos, most már tudtok mindent, a mi ez
 30 4 |                  Elég, ha reád nézek, már tudom hányadán vagy.~- No
 31 5 |              szeretnie. Egy hét mulva már nemcsak Schwaryencrona doktornak,
 32 5 |               marad Noroëban?...~Ottó már legalább századszor ment
 33 5 |            Édes anyám, Vanda!... Most már igazán jön!~Mindnyájan kifutottak,
 34 5 |              lehet most?... Bizonyára már otthon... Aztán siettem
 35 5 |               mióta te elmentél. Most már õ az elsõ az iskolában.
 36 5 |              ismételgették azt, a mit már százszor elmondottak.~Kata
 37 5 |        elhallgattak.~Éjfélen túl járt már az idõ, mikor a gyermekek
 38 6 |               még, vagy régen meghalt már...! Ha él, siratta-e õt
 39 7 |       Hersebom gazda kijött a házból, már mindent készen talált. Elkisérte
 40 7 |            Bárcsak apánk itthon volna már.~Útközben találkozott Maláriussal.~-
 41 7 |              néztek utánok.~A fjordon már elült az orkán, mint egy
 42 7 |           hogy a délre esõ szigeteket már átkutatta, most az éjszakiakat
 43 7 |             hideg - talán meg is halt már... A hû kutya nyalta a kezét
 44 7 |               sietett a part felé, de már késõ volt; bárkáját iszonyú
 45 7 |              feküdt, késõbb is, mikor már felkelhetett, de nyomorék
 46 7 |         Eriknek a jó Malárius, hogy õ már tudatta stockholmi derék
 47 7 |          között... Régóta gondolok én már erre... Ha senki sem akarta
 48 8 |               ezelõtt megjelent lapok már teljesen elkallódtak, a
 49 8 |      utasairól szó sem lehetett.~Erik már tizedik hónapja volt újra
 50 8 |    Minduntalan szõnyegre került, most már Erik füle hallatára is szóba
 51 8 |          Patrickot?... Ismerem. Lehet már öt vagy hat éve annak, hogy
 52 8 |            nehéz léptei hallatszottak már a falépcsõn... Kövér, tulipiros
 53 8 |       hunyorgott a feleségére.~- Most már tudja, Bowles úr, hogy mirõl
 54 8 |            tett elébe az asztalra.~Ez már megoldotta Bowles úr nyelvét.
 55 9 |             Patrick négy év óta nincs már New-Yorkban. Akkor történt,
 56 9 |             mert olybá tekintették õt már a doktor, az ügyvéd s a
 57 9 |             egész ügy annyira elavult már, hogy a törvényszék aligha
 58 9 |               õket. Innen Innishannen már nem volt messze. Kikérdezték
 59 9 |           csak a jó Isten a tudója.~- Már most hol keressük õt? -
 60 9 |               vállalkozik?~- Akadt is már, kedves mesterem - felelé
 61 9 |        vallanom, hogy ezt a szándékot már régen forgatom az elmémben.~-
 62 10|             doktor, vajjon hallotta-e már életében valaha ezt a nevet.~-
 63 10|          Donoghan Patrick halott volt már. Visszadobtuk a hullát a
 64 10|               az Albatros-nak délután már csak hült helyét találták:~
 65 10|         egyetemre beiratkozott, akkor már készen volt a terve: a legelõször
 66 11|            remélte, hogy augusztusban már a Behring-szorosnál lesz.~
 67 11|              a szamojédek földjére, s már tizenkét éve, hogy köztük
 68 11|               barátjának a neve, a ki már nagyon régen meghalt»...~-
 69 11|             volt, hogy október elején már a Behring-szorosban lesz...
 70 11|          reménye beteljesült volna, õ már rég Japán vagy a Péter-Pál-szigetek
 71 11|           Csakhogy mire te oda érnél, már nem találnál szánutat...
 72 11|              O’Donoghan Patrickot is, már pedig ennek hamar kell megtörténnie,
 73 11|             golyó.~Minden készen volt már, midõn egy napon Hersebom
 74 11|              ám, csakhogy a költségek már mind felemésztették az összegyült
 75 12|              doktor és a jeles ügyvéd már eleve elhatározták, hogy
 76 12|               lesz.~Stockholmban most már mindenki csak arra volt
 77 12|               Maláriussal, szegénnyel már forgott a világ, besietett
 78 12|       asztalához siettek. Tudor Brown már ott ült, kobakján a sapka,
 79 12|              utána nézzen a dolognak, már csak kiváncsiságból is.~
 80 13|              kelta eredetû vagy, most már vége minden kétkedésnek.
 81 13|           mind olyanok, mint te vagy. Már mondjon Bredejord bármit,
 82 13|         kapkodott mindenki, a mint ez már a veszély pillanatában szokott
 83 14|       helyeket mindenki jól ismeri, s már eleve kikerülik.~Erik elhatározta,
 84 14|           kezdé a doktor - beszéld el már, mi volt ennek a tragikus
 85 14|            minden megjelölve.~- Hátha már elõbb eltévesztette a hajó
 86 15|        útirányt akarjuk megtartani.~- Már pedig meg kell tartanunk,
 87 15|             északnyugati átjáróról ma már komolyan beszélhetünk, nem
 88 15|             idõben a kijelölt helyre? Már pedig szén nélkül ugyan
 89 15|         jelszóval kéri.~- Pompás! Igy már Tudor Brown nem jöhet a
 90 15|               de szerencsére nem volt már befagyva. Nem sokáig tanakodott,
 91 15|      San-Franciscóból odarendelt hajó már várt az Alaskára.~Erik a
 92 15|      mosolylyal. - Egy amerikai yacht már megelõzte; három nappal
 93 16|               a hajón ez az ember? ~- Már tizedik hónapja elment tõlünk.
 94 16| vendéglátóikat az Alaska fedélzetére, már t. i. azokat, a kik nem
 95 17|              Donoghan Patrickot. Most már kérdés: vajjon reájuk talál-e
 96 17|             mindez Erikre nézve. Most már nem tehetnek egyebet, minthogy
 97 17|                mint az Alaska.~- Most már biztos, hogy az Albatros! -
 98 17|            halkan Erik.~Fél óra múlva már közel járt egymáshoz a két
 99 17|               fel.~Néhány percz mulva már néhány száz méter távolságra
100 18|            oldalba akarta fogni.~Most már a Tudor Brown hajója sem
101 18|      támadásra készült, csakhogy erre már nem maradt ideje, mert a
102 18|          nehány ezer lépésre lehettek már az Alaskától, midõn irtózatos
103 18|                  Erik megállott. Most már tudott mindent. Megragadta
104 19|              Mikor fölébredtek, a nap már fenn ragyogott az égen,
105 19|              én is jócskán megéheztem már - viszonzá Erik.~Aztán hozzáláttak,
106 19|              végre partot értek.~- Az már más, nekik hát csolnakjuk
107 19|               hóban, azt hittem, hogy már halott. Mi ketten, a nevelõ
108 19|         kortyintanék, ha volna mit.~- Már nincs több benne, de mindjárt
109 19|                  Isten bizony, ennyit már csak megtehetek, ha örömét
110 20|               beléje! Az irlandi most már igazán meghalt, s vele együtt
111 20|            úton sietnek haza, a felõl már nem volt kétség az Alaskán:
112 20|           meglehetõsen híjával voltak már.~- Nem vitorlával! - mondá
113 20|               tárgy felett, mert most már tény, hogy az a hirhedt
114 20|              kapott az alkalmon. Most már megmondja az igazat, hogy
115 21|                hadd szólítsam önt így már elõre is. Épen az imént
116 21|                Erik az utolsó sorokat már nem látta, patakzott szemébõl
117 21|          Hiszen olyan sokszor kellett már az életben csalódnia. Sietett
118 21|             felvilágosítást kér tõle. Már napok óta izgatottan látja
119 21|              idõ alatt! Ha most élne, már futkározna... most meg iskolába
120 22|        nehézségét legyõzték, s György már elvette feleségül a leányomat,
121 22|            Gyanakodni gyanakodtam reá már az elsõ pillanattól kezdve,
122 22|               bizony Kajsa kisasszony már szörnyen megbánta eddig
123 22|               során át. Csakhogy most már Erik nem törõdött vele,
124 22|              Noroëhoz, no meg öreg is már, nekik jobb lesz, ha otthon
125 22|             öregem, mikor szándékozol már elküldeni nekem a Pliniust? -
126 22|   szemhunyorgatással. - Remélem, most már nem vitatod többé, hogy