Fejezet

  1 1 |              senki egyéb, te pedig az én hûséges Olafom légy... gyermekkori
  2 2 |       örvendett is Malárius mester.~- Én is nagyon meg voltam elégedve
  3 2 |        mindakettõ Noroëban született. Én még jól emlékszem arra az
  4 2 |               visszautasítanám, ha az én kedves barátomnál, Malárius
  5 2 |          nélkül nem hagytam otthon az én öreg barátomat, Maláriust,
  6 2 |             elsõ látásra megszerettük én is, meg az asszony is...
  7 2 |          Attól sem kell félniök, hogy én hirré teszem; azért kértem,
  8 2 |        Patvarba uram, nem káptalan az én fejem!... Svédül még csak
  9 2 |             is azt hiszi?~- Mit bánom én, akármi volt... akár angol,
 10 2 |             az újságokban.~- Már mint én?... Nem tettem én egy lépést
 11 2 |            Már mint én?... Nem tettem én egy lépést sem... Isten
 12 2 |         honnan jött a gyermek?... Van én nekem annyi pénzem, hogy
 13 2 |             multat!...~- Ne féljenek, én ezt a titkot el nem árulom...
 14 3 |          gondolok, a miket mondott.~- Én sem tudom kiverni a fejembõl, -
 15 3 |             Hiszen éppen ezen aggódom én is... Hátha szegény fiúcskának
 16 3 |                Istenem-uram, hátha az én Ottómmal történt volna meg?...
 17 3 |               anyja miatt nem aggódom én, mert az bizonyosan odaveszett -
 18 3 |            Doktor úr, a feleségem meg én tegnap egész éjjel alig
 19 3 |           nálam, Stockholmban lesz és én gondoskodom a nevelésérõl...~
 20 3 |          Látja, Hersebom gazda, mikor én Eriket az iskolában elõször
 21 3 |              nagyobb tisztelõje, mint én vagyok. Avagy azt hiszi,
 22 3 |           hiszi, Hersebom gazda, hogy én már elfelejtettem: honnan
 23 3 |              honnan származtam?... Az én apám és nagyapám is halászok
 24 3 |               hát éppen így szeretném én is boldoggá tenni ezt a
 25 3 |          nevelek... Bocsásson meg, de én másképpen gondolkozom. Igaz,
 26 3 |               szereti a könyveket, de én jobban ismerem õt; a tengert
 27 3 |               Ez alatt a két év alatt én puhatolózom a szülei után,
 28 3 |        tanulmányait folytatni akarja, én továbbra is fel fogom az
 29 3 |              is úgy gondolkozik, mint én.~- Bizonyára úgy - felelé
 30 3 |           nagyon az elválás.~- Anyám, én itthon maradok, ha magának
 31 4 |            apád és nagyapád, valamint én ilyen viskóban születtünk -
 32 4 |         rokkát, s mi: Ottó, Vanda meg én a kis lóczán összebujtunk
 33 4 |               legszebb szoba, mutatok én önnek ennél még sokkal szebbet;
 34 4 |               ha Isten is úgy akarja, én leszek a megfejtõje. Elmondok
 35 4 |             magunkat. - Nos hát ebbõl én azt következtetem, hogy
 36 4 |              az arczomból kiolvastál. Én nem hiszem, hogy a te Eriked
 37 5 |               úgy-e a hiányomat, mert én nagyon éreztem a maguk hiányát?~-
 38 5 |                  Ennyi mindent tud az én testvérkém!... No, holnap,
 39 5 |            visszatér Stockholmba, hol én továbbra is atyai szeretettel
 40 6 |          napjaitokra hadd viselhessem én is a ti gondotokat!...~-
 41 6 |              szivére Eriket.~- Tudtam én, hogy a fiú jobban szereti
 42 6 |           megpróbálom, hogy az legyek én is; a munka sok mindent
 43 6 |              Mit szólana ön ahhoz, ha én most nyomban bebizonyítanám,
 44 6 |          semmit mondani...~- Nos hát, én mindjárt megmutatom nektek
 45 6 |           Nagy-Britanniában kerested, én mindjárt Amerikára gondoltam.
 46 6 |              semmi eredménye... Akkor én kaptam magam és irtam New-Yorkba.
 47 6 |            kell búcsúznod, a fogadást én nyertem meg.~- Hohó!...
 48 6 |                 Jegyezd meg jól, hogy én a te okmányodat nagyon fontosnak
 49 6 |             éppen te szolgáltattad az én véleményem megerõsítéséhez
 50 7 |                Különben is elvégezném én, ha késõbb találnál haza
 51 7 |             között... Régóta gondolok én már erre... Ha senki sem
 52 7 |               ezt szemedbe mondani... én megmondom!...~- Vandának
 53 8 |             hazának a gyermeke - - és én nem tudom... Ezen a kerek
 54 8 |       apátlan-anyátlan, hontalan csak én vagyok!... A szélûzte porszem
 55 8 |              falevél nem árvább, mint én vagyok... Hol születtem,
 56 8 |               sírhalmukra boruljak az én ismeretlen szüleimnek!~Úgy
 57 8 |           valója van, csak ki vele... én vagyok a felesége.~- Asszonyom,
 58 8 |         mintegy tizenhét évvel; akkor én csak hét-nyolcz hónapos
 59 8 |               annyit tud belõle, mint én.~A mit ezenkívül mondott,
 60 9 |              véleményen?...~- Valóban én is ezt tartom a legvalószínûbbnek,
 61 9 |             felelé Erik... Itt vagyok én.~- Te, édes fiam, te? -
 62 10|              Schwaryencrona doktor?~- Én vagyok - felelé a doktor,
 63 10|               font sterlinget. No hát én ebben a dologban jöttem.~
 64 10|              azt szeretné tudni, hogy én ki és mi vagyok. Megmondom
 65 10|        lehetett kiolvasni:~- Bánom is én, akármit gondolsz rólam,
 66 10|               Engedelmet kérek, uram, én önt nem kértem arra, hogy
 67 10|            lett O’Donoghan Patrick? - Én tudom, hogy mi történt vele.~-
 68 10|          ember ezelõtt három évvel az én hajómra, az Albatrosra kerûlt,
 69 10|             Patrick a tengerbe esett. Én rögtön megállíttattam a
 70 11|         Tudják önök, hogy mitõl félek én? - mondá a doktornak és
 71 11|                  Csak azt tudom, hogy én olyan sokáig nem várhatok.
 72 11|               Alaskán.~1879 február 1-én útrakészen állott az Alaska.
 73 12| Gibraltari-szorosban?~- Azt hiszem 19-én vagy 20-án.~Tudor Brown
 74 12|        elgondolkozott.~- Hm, akkor 22-én Máltában, 25-én Alexandriában
 75 12|              akkor 22-én Máltában, 25-én Alexandriában és a hónap
 76 13|               nemes önérzettel Erik - én még élek s utolsó lehelletemig
 77 14|       térítette az Alaskát. - Mondtam én, hogy baj lesz; valami megsugta
 78 14|           nekik békét.~Erik márcz. 14-én elment a hajógyárba s megnézte,
 79 15|             Jeges-tenger hajózható.~- Én is így vélekedem - jegyzé
 80 15|    megérkezzünk a Behring-szorosba.~- Én is azt hiszem - szólalt
 81 15|            visszatérni Stockholmba.~- Én részemrõl nem hozatok fel
 82 15|               doktor.~- Azaz, hogy az én nyomomba, nemde, ezt akarta
 83 15|           elhagyta a kikötõt.~Ápr. 25-én szerencsésen megérkeztek
 84 15|           Alaska a horgonyt. Május 10-én Grönlandnak egyik kikötõjébe:
 85 17|              kapitánya és tulajdonosa én vagyok. Mit akar ön?~- Szeretném
 86 17|                felelé az durván.~- De én önt jól ismerem. Megtudtam
 87 17|            gyermek volt. Az a gyermek én voltam. Ime, errõl a tárgyról
 88 17|               a mi tetszik; mit bánom én!~- Okosabban cselekednék,
 89 17|               kiáltá harsány hangon - én, mint a tengerészeti rendõrség
 90 17|                 Albatros tulajdonosa, én önt azzal vádolom, hogy
 91 19|       egyet-kettõt falnánk.~- Helyes, én is jócskán megéheztem már -
 92 19|             ketten, a nevelõ apám meg én mentettük meg önt, nekünk
 93 19|               hallotta tõlem; a miért én erre a hosszú és nehéz tengeri
 94 19|            meg ön azt, hogy a titokba én is bele vagyok avatva? -
 95 19|              gondolatnak is badarság! Én a magam jószántából jöttem,
 96 19|               szeretné megtudni? Nos, én erre csakugyan meg tudnék
 97 19|            meg tudnék felelni. Az ám, én megmondhatnám.~- Mondja
 98 19|       izgatottságtól. - Mondja meg, s én megbocsátom önnek mindazokat
 99 19|                minõ helyzetben vagyok én! Soha sem ismertem hazámat,
100 21|              úgy tudd meg, hogy te az én édes unokám vagy!... Kimondhatatlan
101 21|            csak gondolatnak is!... Az én unokám, a kit évek óta siratok,
102 21|      Lehetetlenség, hogy ne lennél az én unokám.~Egyetlen szót kérek
103 21|              megkérte leányom kezét s én szivesen rájok adtam az
104 21|            lelhetem, minden gondom az én kétségbeesett leányomra
105 21|          feledje az irtózatos multat, én magam tudományos búvárkodásba
106 21|            itt ölelhetném szívemre az én drága unokámat; leányom
107 21|              karját:~- Fiam!... Ön az én fiam! - így kiáltott fel.~
108 21|            hozzá:~- Igen, igen, te az én fiam vagy! Szakasztott mása
109 22|              Schwaryencrona doktor.~- Én azt hiszem, hogy ennek a