Fejezet

  1 1 |           igazán nem tudom ki...~- Mi a patvar! Hát annyira kivetkõztem
  2 1 |            megmondanom, hogy ki és mi vagyok?~- Schwaryencrona! -
  3 1 |      mondják, hogy Nordenskiold, a mi nagy utazónk újabban expedicziót
  4 2 |             Te azt mondtad, hogy a mi Erikünk pompásan megfelelt
  5 2 |        megsokalta a dicséretet - a mi mesterünk bizonyára tud
  6 2 |              Ki az ördögnek kell a mi barna olajunk..., meg kell
  7 2 |        tõlem, Hersebom gazda, hogy mi járatban vagyok itt?~- Szegény
  8 2 |    bekopogtattam. Nem sejtik, hogy mi?~- Ha a doktor úr megmondja,
  9 2 |      megmondja, akkor tudni fogjuk mi is - jegyzé meg mosolyogva
 10 2 |            Ha vér szerint nem is a mi édes gyermekünk, de az szivünk
 11 2 |        éreztettük vele, hogy nem a mi gyermekünk, úgy szerettük,
 12 2 |            így kezdé:~- Hát szó, a mi szó, Erik csakugyan nem
 13 2 |          szó, Erik csakugyan nem a mi gyermekünk, ezt nem tagadhatjuk...
 14 2 |        bizonyára, de akkortájban a mi vidékünkön nem tudott senki
 15 2 |            megmutatta azt a bojét, mi?... No, hátha mégis csak
 16 2 |       lehorgasztva. - Hanem hát, a mi megtörtént, az megtörtént...
 17 2 |            az megtörtént... Erik a mi gyermekünk, miért tennõk
 18 2 |        Furcsa egy ember!... Vajjon mi lehet a szándéka?...~ ~
 19 3 |      teszik ki a tengerre... Akkor mi kezére dolgoztunk a hitványoknak,
 20 3 |          mondani rólunk!... Hiszen mi apailag-anyailag gondoskodtunk
 21 3 |         doktortól tanácsot kérjen: mi tévõ legyen, hogy helyre
 22 3 |         ágában sem volt soha, hogy mi nem cselekedtünk helyesen,
 23 3 |         Higyje el, doktor úr, ez a mi foglalkozásunk nem olyan
 24 3 |             jó ember!~- Elvégre is mi a szándéka vele a doktor
 25 3 |           a halász, - hadd hallom, mi a szándéka Erikkel?~- Nos
 26 4 |          mellénk, s mondd el, hogy mi a véleményed Stockholmról?~-
 27 4 |           jegyzé meg a fiú.~- Hja, mi az úri negyedben lakunk -
 28 4 |              Hja, ha látta volna a mi gránitszikláinkat, melyek
 29 4 |     tengerpartján fölmeredeznek, a mi hegyeinket, a mi jégmezõinket,
 30 4 |  fölmeredeznek, a mi hegyeinket, a mi jégmezõinket, a mi fenyveseinket;
 31 4 |   hegyeinket, a mi jégmezõinket, a mi fenyveseinket; aztán a végtelen
 32 4 |         anyám pergette a rokkát, s mi: Ottó, Vanda meg én a kis
 33 4 |            a hazatért halászoknak, mi olyan boldogok voltunk együtt...
 34 4 |         most már tudtok mindent, a mi ez élõ rejtély megfejtéséhez
 35 4 |           két tényezõ késztet reá. Mi a ti véleményetek, barátaim?
 36 5 |            lelkesedve Erik. - És a mi Vandánk okos, tudós leány
 37 6 |     közöttünk Noroëban, a minthogy mi is szeretnõk, vagy vissza
 38 6 |           kell neked elmondanom... Mi ezt a titkot szivesen elhallgattuk
 39 6 |              Isten látja lelkemet, mi neked ezt sohasem akartuk
 40 6 |           fel.~- Erik, te mindig a mi gyermekünk maradsz! - mondá
 41 6 |         nagyon fontosnak tartom; a mi nekem nem sikerült, te reá
 42 7 |           hogy a gyárból vegyen... Mi lesz a családjával... Megrohanták
 43 7 |           törte a fejét azon, hogy mi módon könnyíthetne a család
 44 7 |       Elmondta neki õszintén, hogy mi a szándéka: Bergenbe megy
 45 7 |      barátjával, a doktorral, hogy mi történt Noroëban.~Harmadnapra
 46 8 |          tele álommal...~- No, no! Mi a tatár?... Mit akarsz,
 47 8 |  egyet-mást a következõ fejezetben mi is megtudunk.~ ~
 48 9 |  hajótörése alkalmával Isten tudja mi úton-módon, de pénzhez jutott...
 49 9 |             de pénzhez jutott... A mi elvégre is nem szokatlan
 50 10|      szeretné tudni, hogy én ki és mi vagyok. Megmondom azt is.
 51 10|          Patrick? - Én tudom, hogy mi történt vele.~- Ön tudja?~-
 52 10|          azonban megmondanám, hogy mi történt vele, elõbb azt
 53 10|       szüleit szeretné megtudni?~- Mi egyebet akarhatnék még tõle
 54 11|          felszerelték mindennel, a mi az észak-sarki utazásoknál
 55 11|             Megvan, ez bizonyára a mi emberünk! - kiáltott fel
 56 11|           volt hijával semminek, a mi a sarkvidéki utaknál szükséges.
 57 12|            összetanakodtak.~Vajjon mi lehetett a czélja Tudor
 58 12|            holt hirét költötte? És mi indíthatta õt arra, hogy
 59 12|          lefoglalta a szolgálat. A mi szabad ideje maradt, azt
 60 13|       keljek útra, feledjem azt, a mi úgy fáj nekem. A véletlen
 61 13|               Uram, beszéljen hát, mi történt? - kiáltott rá izgatottan
 62 13|           felriasztotta álmából:~- Mi.... mi történt?~- Az történt,
 63 13|    felriasztotta álmából:~- Mi.... mi történt?~- Az történt, kedves
 64 13|             fiam, akkor hát vége a mi expedicziónknak.~- Az megint
 65 14|          fogja az okát annak, hogy mi vezethette a boldogtalan
 66 14|           doktor - beszéld el már, mi volt ennek a tragikus esetnek
 67 14|           szerint a térkép szerint mi jelenleg a mély tenger hátán
 68 14|     embereinek megmagyarázta, hogy mi módon szabadíthatják ki
 69 14|       zátonynak azon a helyen, hol mi szerencsétlenül jártunk.~
 70 14| Schwaryencrona doktor. - De vajjon mi volt a czélja?~- Úgy van -
 71 14|       Lorientbe, ott kijavítják, a mi megsérült.~Ezek a komoly,
 72 14|          vett minden körülményt, a mi õt czélja elérésében elõsegítheti
 73 14|           azon törte a fejét, hogy mi módon kellene megváltoztatni
 74 15|            megfontoltam mindazt, a mi velünk történt, a mióta
 75 15|         fiam, megtettél mindent, a mi tõled kitelt; büszkén bevallom,
 76 15|         pillanatig sem szabad... A mi engem illet, ime kijelentem,
 77 15|            a Behring-szorosba. Míg mi odaérünk, mindkét hajószállítmány
 78 15|        hogy mindent elkövettünk, a mi tõlünk kitelt.~- Igazad
 79 15|           gaz Tudor Browntól.~- De mi sem! - kiálták Bredejord
 80 15|           meg. Törte a fejét, hogy mi módon vághatná magát keresztül
 81 15|   indultunk el San-Franciscóból.~- Mi hir Nordenskioldról?~- San-Franciscóban
 82 16|   Egyet-mást elmondott arról, hogy mi történt Európában azóta,
 83 17|         még valamit talál rajta, a mi nyomra vezeti... Hát a doboz
 84 17|           körmei között van, ugyan mi jót remélhetnek?... A világ
 85 17|   elmondana?~- Higyje az úr azt, a mi tetszik; mit bánom én!~-
 86 18|        hamva a közelben. Ki tudja, mi történt vele? Erik belátta,
 87 18|              A tenger vize volt...~Mi történt?...~Rögtön megfordultak,
 88 18|     hegyfoktól, el az Alaskától, s mi e jégmezõ hátán úszunk.
 89 19|       része, szakasztott úgy, mint mi, efféle úszó jégszigetre
 90 19|            szállottak.~- Hiszen ha mi is olyan szerencsések lennénk! -
 91 19|           nincsen!... Isten tudja, mi módon jutunk majd szárazföldre?...~-
 92 19|        ezzel a titokkal...~- Ugyan mi hasznát vehetnõk most -
 93 19|              nem merült el... Csak mi értünk partra... mindenki
 94 19|           hittem, hogy már halott. Mi ketten, a nevelõ apám meg
 95 19|           kérdeztük, hogy ön ki és mi, gondját viseltük és gondját
 96 19|               Mindenre esküszöm, a mi nékem szent! - kiáltá Erik
 97 19|          nem kérek olyan dolgot, a mi lehetetlen? Nem kivánom
 98 20|          ki tudja mennyi bûnért, a mi lelkét nyomhatta. A mit
 99 20|        hogy mindazt elmondhassa, a mi szivét nyomja, hadd tudja
100 21|          világnak semmi hatalma, a mi szivébõl a remény gyökérszálait
101 21|           Itt tartózkodása alatt a mi szivesen látott vendégünk
102 22|        kérdezgették:~- Vajon ki és mi volt Tudor Brown? Mi készthette
103 22|            és mi volt Tudor Brown? Mi készthette õt arra, hogy
104 22|   részleteit kinyomoznunk.~- Vajon mi szerepe lehetett mindebben
105 22|           Györgynek a fia. Nos hát mi fáradságunkba kerül ez?