TIZENEGYEDIK FEJEZET.
A «Végá»-ról írják nekünk...

1878-ik év deczember havában történt. Erik húsz éves lett, s épen az elsõ szigorlat elõtt állott. Svédország, sõt mondhatni az egész tudós világ figyelme ekkor Nordenskiold észak-sarki expedicziójára irányult. A nagyhírû tudós utazónak hosszas tanulmány és elõkészület után az volt a czélja, hogy az Atlanti és a Csendes-tenger között az észak-nyugati tengeri utat fedezi fel, melyet három századon át hiába kerestek.

A svéd kormány a híres-nevezetes Nordenskioldot bizta meg ezzel a nagy feladattal. Jó belátása szerint szervezze az expedicziót; álljon minden rendelkezésére, a mire szüksége van.

Nordenskiold 1878 július 21-ikén indult el a «Végá»-n a tromsoëi kikötõbõl, hogy Észak-Oroszország és Szibéria partvidékét érintve a Behring-szorosba jusson. A hajó kapitánya Palonders svéd tengerésztiszt volt, számos természettudós, geológus, orvos és csillagász csatlakozott Nordenskioldhoz. A hajó, melyen elindultak, kitünõ gyártmány volt, bõségesen felszerelték mindennel, a mi az észak-sarki utazásoknál szükséges. Nordenskiold bizton remélte, hogy augusztusban már a Behring-szorosnál lesz.

Norvégiának legészakibb kikötõjébõl indultak el; július 29-ikén Novoja-Szemljába érkeztek; augusztus elsején a Kara-tengerre, 6-ikán Jenize öblébe, 9-ikén a Tselynskin-fokig. Egy kábeltávirat, mely október 16-ikáról keltezve érkezett a «Végá»-ról, jelentette a világnak, hogy Nordenskiold expedicziójának elsõ fele eredményes volt.

Elképzelhetjük, hogy Nordenskiold svédországi barátai és tisztelõi minõ izgatottsággal vártak minden tudósítást. Az elsõ ilyen tudósítás csak deczemberben érkezett meg. Hja, a szibériai posta nem oly gyors, mint a villamos drót. Nordenskiold Irkutskban tette postára a levelet, s teljes tiz hét kellett arra, hogy Stockholmba érkezzék.

A svéd lapok legelõkelõbbje a deczember 5-iki számában közölte Nordenskiold elsõ tudósítását.

Ennek a napnak a reggelén Bredejord nagy hévvel olvasgatta a négy nagy hasábra terjedõ közleményt, midõn hirtelen felugrott, még egyszer figyelmesen elolvasta azt a részt... Aztán magára rántotta a bundáját s mint a forgószél rohant Schwaryencronához.

- Olvastad a «Véga» tudósítását? - kiáltá nagy tûzzel az ebédlõ ajtaját hatalmasan becsapva. A doktor és Kajsa épen reggeliztek.

- Csak megkezdettem, majd reggeli után elolvasom.

- Micsoda, te még nem tudod, hogy mit ir Nordenskiold, ... hogy mit ir... - kiáltá a jeles ügyvéd nagy léhhel-péhhel.

- Nem - felelé nyugodtan Schwaryencrona doktor.

- No hát hallgass ide, most mindjárt... elolvasom neked:

«Július 30 és 31-ike. Bementünk a Jogoröbölbe, s partra szállottunk Chaborovo nevû szamojéd faluban. Egy szamojéd halásztól két gyönyörû lazaczot vettünk. Mikor a halász a hajóból kiszállott, véletlenûl beleesett a vízbe. Nagy ügygyel-bajjal kihúztuk; hatalmasan dörzsölni kezdettük hóval... Nagy bámulatunkra láttuk, hogy tulajdonképpen nem is szamojéd, hanem európai. Haja rõt, orra belapult, a mellén, éppen a szíve táján ez a név van tettoválva: O’Donoghan Patrick, Cynthia...»

Schwaryencrona doktor felkiáltott:

- Hallgasd csak tovább! - folytatá Bredejord.

«Nagysokára eszméletre térítettük õt. Itt tartjuk õt a«Végá»-n. Láza van és félre beszél.

Augusztus 3. A chaborovoi halász egészen jól érezi magát. Nagyon csodálkozott, mikor megtudta, hogy a «Véga» fedélzetén van; az a szándékunk vele, hogy magunknál tartjuk és tolmácsnak használjuk. Angolul olyanformán beszél, mint a yankee-ek, azt vallja magáról, hogy skót, s hogy õt nem O’Donoghan Patricknak, hanem Johnny Bowlesnek hívják. Novoja-Semlaji orosz halászokkal jött a szamojédek földjére, s már tizenkét éve, hogy köztük megtelepedett. Az az O’Donoghan Patrick, kinek a neve a mellén tettoválva van, állítása szerint, egyik barátjának a neve, a ki már nagyon régen meghalt»...

- Megvan, ez bizonyára a mi emberünk! - kiáltott fel izgatottan a doktor.

- No úgy-e, hogy jól sejtettem, mikor a te titkos látogatód meséjét hazugságnak mondottam, mondá Bredejord. - Eltagadta, hogy O’Donoghan Patricknak hívják s newyorki szállásadójának a nevét vette fel.

A két jó barát hosszasan eltünõdött.

- Hogy ejtsük módját a vele való találkozásnak? - kérdé végre a doktor.

- A bizony egy kicsit nehéz dolog - felelte Bredejord. - Elvégre is jó tudnunk, hogy O’Donoghan Patrick él, s hogy hol van jelenleg. Hátha mindvégig a hajón marad s Nordenskiolddal visszatér, s itt Stockholmban lesz alkalmunk vele találkozni. Vagy egyebütt találkozhatunk majd vele. Novaja-Semljában gyakran járnak svéd hajók, no meg a svéd kormánynak is szándéka Nordenskiold expedicziójának a támogatására hajót küldeni a Jenize öblébe.

Ennek a kérdésnek tüzes vitatásába kezdett a két jó barát, midõn hirtelen és egészen váratlanúl Erik megérkezett Upsalából. Õ is olvasta a «Végá»-ról küldött tudósítást, s rögtön hazasietett. Nagyon izgatott és nyugtalan volt.

- Tudják önök, hogy mitõl félek én? - mondá a doktornak és Bredejordnak... - attól félek, hátha valami szerencsétlenség történt a «Végá»-val... Gondolják csak meg, ma deczember 5-ike van. Nemde Nordenskiold azt mondta volt, hogy október elején már a Behring-szorosban lesz... Ha ez a reménye beteljesült volna, õ már rég Japán vagy a Péter-Pál-szigetek körül lehetne, vagy a Csendes-oczeán valamelyik szigetérõl kaptuk volna tudósítását. Irkutskból küldött távirata és levele szeptember 7-ikérõl vannak keltezve... s azóta három hónap telt el, a nélkül, hogy az expediczió sorsáról valami hír érkezett volna. Kérdés, vajjon elérkezett-e a Behring-szorosba... Avagy valami baj történt? A következtetés elég szomorú, de nem valószínûtlen.

- Nos mit kellene tennünk? - kérdé aggódva a doktor.

- Csak azt tudom, hogy én olyan sokáig nem várhatok. Nekem okvetetlenül látnom kell O’Donoghan Patrickot... Mindenáron látnom kell!

- De ha nem lehet! Bele kell nyugodnunk a megváltozhatatlanba.

- Talán még sem... Hátha elindulnék, hogy O’Donoghan Patrickot felkeressem... Szibériában partra szállanék, mindenütt tudakozódnám felõle, avagy a «Végá»-ról... Hogy hol jár, nem szenvedett-e hajótörést?... Hátha reá bukkannék Nordenskioldra és - O’Donoghan Patrickra?

- Most, tél derekán?

- Hát aztán? Szibériában és a sarkvidéken pompás szánút van.

- Csakhogy mire te oda érnél, már nem találnál szánutat... Addig nyár lenne.

- Igaz - felelé Erik, ez az érv szeget ütött a fejébe. Gondolataiba mélyedve sokáig hallgatott.

- Mindegy... Nordenskioldot fel kell keresni, õt és - O’Donoghan Patrickot. Ha addig élek is, felkeresem õket.

Irt névtelenûl egy czikket a stockholmi ujságban, s részletesen kifejtette, hogy Svédországnak kötelessége Nordenskioldot felkerestetni... hadd tudják: él-e vagy a jéghegyek közé szorult hajójával.

Nordenskiold expedicziója annyira szívén feküdt a svédeknek, hogy ez a czikk roppant feltünést keltett. Országszerte errõl beszéltek. Minden ujság szóvá tette. A tudós világ, a kereskedõk, a hajógyárosok - s íme, csakhamar közkivánattá vált, hogy Nordenskiold felkeresésére ujabb expedicziót kell útnak indítani. Egy gazdag hajógyáros ajánlkozott, hogy a saját költségén felszerel egy hajót, mélynek Nordenskiold legyen a neve.

A lelkesedés napról-napra növekedett, mindennap vártak tudósítást a «Végá»-ról, s hogy az nem érkezett, az expediczió lázasan szervezkedett. A költségek fedezésére gyüjtést indítottak meg. Az elsõ aláírók Schwaryencrona doktor és Bredejord ügyvéd volt. Egyik is; másik is tiz ezer koronát irt alá. Bizottság alakult, melynek titkárává Eriket választották meg.

Egyébiránt a vállalat mozgató szelleme Erik volt. Az õ lángoló buzgalma, szakértelme, elõzékeny, kedves modora mindenkit megnyert, s hova-tovább súlya lett minden szavának. Elejétõl kezdve elárulta abbeli vágyát, hogy az expediczióban õ maga is részt akar venni... mindegy neki, ha egyszerû matrózként csatlakozik is az expediczióhoz, csak ott legyen. Éjjel-nappal dolgozott az elõkészületi munkálatokon; az expediczió szervezésének valósággal õ volt a középpontja.

Elhatározták, hogy a Nordenskiold mellé még egy gõzös csatlakozzék, olyan fajta, mint a «Véga», mert az északi expedíczióknál fontos dolog, hogy ne csak a szelek jóakaró támogatására szoruljon a hajó, hanem esetleg szél ellenében mozoghasson; továbbá azért is szükség volt erre a gõzhajóra, hogy több irányban kutathassák a nyilt tengeren a «Végá»-t.

A bizottságnak számos gõzöst ajánlottak fel megvételre. A választás egy nemrégiben elkészült ötszáznegyven tonnás gõzösre esett, mely a követelményeknek minden tekintetben megfelelt. Tizennyolcz ember elég volt a hajó vezetésére. Nyolczvan lóerejû gõzgép hajtotta, teljes árboczfelszerelése volt, s így vitorla meg gõz egyaránt szolgálatára állottak. A hajó feneke nagyon tágas volt, hogy nagy mennyiségû kõszenet rakhassanak fel; továbbá törzsét aczél-lemezek borították, hogy a jégtáblák egykönnyen ne árthassanak neki.

Ezt a gõzöst megvette a bizottság s elkeresztelte Alaskának, mintegy nevével jelezvén a czélt, hova majdan meg kell érkeznie, hogy Nordenskiold «Végá»-ját megtalálja: t. i. Alaska szigetére, mely a Behring-szoros közelében van.

Erik sokáig töprengett azon, hogy a két hajó közül, melyikre szálljon: a «Nordenskiold» vagy az Alaská-ra, végül is ez utóbbit választotta.

Így okoskodott:

- A «Nordenskiold» azt az utat követi, melyen a «Véga» ment. Kérdés, vajjon olyan szerencsés lesz-e, mint a «Véga» volt útjának elsõ felében. No meg nincs is úgy felszerelve, hogy a sarkvidék veszélyeit leküzdhetné, ha esetleg jéghegyek közé szorúl, s ott hónapokig kell vesztegelnie.

Erik nemcsak Nordenskioldot kereste, hanem O’Donoghan Patrickot is, már pedig ennek hamar kell megtörténnie, nem szabad visszariadni semmi akadálytól.

Az Alaska legénységét úgy választották meg, hogy a jégsivatagon akár szán-utaktól se riadjanak vissza, a legdermesztõbb fagyot is kiállják.

Gondoskodtak meleg ruhákról, a matrózok izlandi meg grönlandi halászokból kerültek ki. Kapitánya egy svéd tengerésztiszt volt, Marilosnak hívták, melléje Eriket választották meg elsõ tisztnek, nemcsak azért, mert az expediczió szervezésében páratlan buzgóságot fejtett ki, hanem azért is, mert hajóskapitányi diplomája révén erre jogot tarthatott. A második meg harmadik tiszti állást két kipróbált tengerészszel töltötték be: Boslwitz és Kjellquist volt a nevök.

Az Alaska nem volt hijával semminek, a mi a sarkvidéki utaknál szükséges. A skorbutellenes szerek nagy bõségben valának a hajón; gondoskodtak olyan készülékrõl, mely egyenlõ hõmérsékû meleget fejleszt; a fõárboczon egy le és fel mozgatható megfigyelõ állomáskát készítettek, amolyan kosárfélét, melyben egy ember elhelyezkedhetett, s a jéghegyeket nézhette, hogy a kellõ idõben jelt adván, a hajó kikerülhesse. Ugyanitt Erik javaslatára hatalmas villamos fény-lámpát helyeztek el, mely az Alaska útját éjjel megvilágította. Továbbá szánokat, grönlandi kutyákat, hó-talpakat szereztek be. Négy Gattling-féle ágyú volt a hajón, harmincz ismétlõ puska és jó csomó lõszer meg golyó.

Minden készen volt már, midõn egy napon Hersebom gazda és Ottó Klaaszszal, a hatalmas grönlandi kutyával Stockholmba érkeztek. Kérték, hogy vegyék fel õket is az Alaskára matrózokul. Erik megirta nekik, hogy minõ fontos érdek készteti õt erre az útra. Õk is osztozni akartak vele minden veszélyben. A doktor és Bredejord segítségével csakugyan felvették õket s a kutyának is helye akadt az Alaskán.

1879 február 1-én útrakészen állott az Alaska. Öt hónap mulva - úgy számították - tehát junius vége felé a Behring-szoroshoz érkezhetnek. Az út iránya, melyet megállapítottak, a következõ lesz: Középtenger-Szuezi-csatorna-Indiai óczeán-Chinai tenger. Alkalmas kikötõkben megállapodnak, az elhasznált szenet új rakománnyal pótolják; s ha valamit megtudnak a «Véga» sorsáról, megsürgönyzik Stockholmba.

Az ám, csakhogy a költségek már mind felemésztették az összegyült pénzt. A bizottság tehát újabb felhívást intézett a közönséghez.

Február 2-án két pénzes levél érkezett. Az egyiket Malárius, a noroë községi iskola tanítója s a botanikai társulat tagja küldötte. Száz korona volt benne. Egyuttal kéri a bizottságot, hogy vegyék fel õt is az Alaska fedélzetére, mint botanikust.

A másik levélben huszonötezer koronáról szóló bankutalvány volt s ez a néhány sor:

«Az Alaska czéljaira.

Küldi Tudor Brown, azzal a föltétellel, hogy utasképen õ is felvétessék az Alaska fedélzetére.»