Rész, Fejezet

 1    1,  II  |       piszmogni a csizmalehúzással. No, és most tessék megnézni
 2    1,  II  |        valami különöset találtam.~- No, ugyan mit?~- Egy kõoroszlán
 3    1,  II  |    káromkodott is szörnyen:~- Ejnye no! úgysegéljen, megitták elõlem
 4    1,  II  |       mindig tartott a vasdorong.~- No, atyafiak! - kiáltá Patacsics -
 5    1,  II  |           pénzt kérnek a vendégtõl? No, semmi az. Aztán megint
 6    1,  III |            császáriak tették volna?~No iszen, csak ez kellett Thalynak,
 7    1,  III |        lóháton - jegyzé meg Csáky.~(No, ilyet még az öregapám sem
 8    1,  III |          összekötõhídon, Pest felé. No most, no most! mindjárt
 9    1,  III | összekötõhídon, Pest felé. No most, no most! mindjárt összeroppan
10    1,  III |     Gellérten megdördült az ágyú.~- No, most érkeztek meg!~Egy
11    1,  IV  |            lesz az a húsz millió?~- No, persze nem.~Erre meg már
12    1,  IV  |             referáltak Zrínyinek.~- No, mi van a házzal?~- Ott
13    1,  IV  |             csak egy föltétellel…~- No, mi lenne az? - kérdé Zrínyi.~-
14    1,  IV  |             házat.«~- Furcsa ember. No, és?~- Eljöttünk. Nincs
15    1,  IV  |            akkor is rosszak voltak? No, mindegy. Egy aranyos asszonyi
16    1,  V   |          mégis megriadt Rózer úr:~- No, no! Mi akar ez lenni?~A
17    1,  V   |            megriadt Rózer úr:~- No, no! Mi akar ez lenni?~A rokonok,
18    1,  V   |             tudjuk, kik irigyelnek.~No, ez igaz volt. Rózerné azonban
19    1,  V   |         ahhoz szakács kellene.~- Ej no, úgy beszélsz, mintha csak
20    1,  V   |     gúnyosan kérdezgették Rózert:~- No, mi van Bibithyvel?~- Mikor
21    1,  VI  |             elintézetlen ügyem van. No, ha nem verekszik meg, mondám,
22    1,  VI  |           az is hoz.~- A tanüggyel? No, és milyen módon?~- Verseket
23    2,  VII |            nagy úr, az oligarcha.~- No, hát eljöttem - mondá, kordiálisan
24    2,  VII |          Pál két kisasszonya is).~- No, jön ám egy szép fiatalember!
25    2,  VII |        felelte Zrínyi kedélyesen.~- No, ugyan mit? - s az asszony
26    2,  VII |          csapkolódtak jobbra-balra. No, õ aztán beszélt is annyit
27    2,  VIII|      összenéztek és így szólának:~- No, hát akkor nem megyünk be,
28    2,  VIII|          ajtóból kiáltván vissza:~- No, hát majd kisütöm én, ha
29    2,  VIII|            mutatni?~- Azt hiszem.~- No, hát menjünk.~Perényi beleült
30    2,  VIII|           Ez az - mondá a kocsis.~- No, elviheti az ördög, mert
31    2,  IX  |            odament és azóta nincs. (No, bárcsak megnyúzta volna
32    2,  IX  |          facsarni lehetett volna.~- No, ebbõl szép spektákulum
33    2,  IX  |          Tisza is utánuk sántikált. No, ez már nagy dolog lehet.
34    2,  IX  |            még színházat se látott. No, éppen azért. Hátha képviselõnek
35    2,  IX  |            kiserkedt a piros vér.~- No, mert ha nem találna hallgatni -
36    2,  IX  |       láncaival, mint egy vadkan.~- No, mit akartok velem, gaz,
37    2,  IX  |           egy civilizált országban! No, ezekre az urakra ugyan
38    2,  IX  |          Mór megmondta a szemébe:~- No, a közgyûlés! Lesz ám itt
39    2,  IX  |         állta meg nevetés nélkül.~- No, majd próbálok keríteni
40    2,  X   |   Kedélyesen évelõdik az apáttal:~- No, ugyan jó, hogy ezt a kis
41    2,  XI  |         azonban a külföldön vannak. No mármost, tisztelt Ház, amint