Rész, Fejezet

 1    1,  II  |    menyecskének, hogy süsse meg - mondá Radován diák és megsodorta
 2    1,  II  |       láthatatlan kéz…~- Virrad - mondá Szecsõdy Máté. - Ez mégis
 3    1,  II  |       úgysem terem.~- Sapristi! - mondá a kis Nopcsa, aki mindig
 4    1,  II  |         Ez kötelességünk, uraim - mondá az elnök -, adjunk ez általános
 5    1,  III |      lóháton.)~- Dehogy, dehogy - mondá aztán hangosan -, kényelmes
 6    1,  III |   elvesszük, akkor a mienk lesz - mondá a vezér jókedvûen.~- Csakhogy
 7    1,  III |             Igen értelmes ember - mondá -, csak egy kicsit maradi.
 8    1,  III |       kétségtelenül vitéz ember - mondá -, de a szigetvári kirohanása
 9    1,  III |       felocsúdva, mintegy magának mondá.~- Vagy én, vagy õ, de valamelyikünk
10    1,  IV  |          beleegyezett, sõt - mint mondá - örül neki, mert legalább
11    1,  IV  |         nem beteg az a gyermek? - mondá Zrínyi.~Alapi odament; volt
12    1,  IV  |         toppantott és indulatosan mondá:~- Hát akkor menjen ki tüstént
13    1,  IV  |       vele!~- Hát az a föltétel - mondá nekünk Rózer úr -, Gróf
14    1,  IV  |         nagy fánál még megvolt« - mondá, inkább a társnéjához intézve
15    1,  IV  |         félti.~- Hála istennek! - mondá Alapi önkénytelenül.~- Irigy
16    1,  V   |           borbélynak kell adnom - mondá, bánatosan sóhajtva -, egész
17    1,  V   |      jöjjenek.~- Valami ilyesmi - mondá az öregúr komolyan.~- És
18    1,  V   |              Az egyszer úgy van - mondá meleg meggyõzõdéssel Rózer
19    1,  VI  |          KÍNOS« ÜGY~- Eddig van - mondá Radován diák és letette
20    1,  VI  |      elégtételt adni - mert, mint mondá, elintézetlen ügye van.~
21    1,  VI  |             Már várnak ott bent - mondá Kricsi gróf, egy nyurga
22    1,  VI  |        világ van itt tiköztetek - mondá kedélyesen, a tárgyalás
23    1,  VI  |         fordult:~- Manu propria - mondá az õ szatirikus fanyar mosolyával. -
24    2,  VII |           Az igen relatív dolog - mondá, a szájával csettentgetve,
25    2,  VII |   oligarcha.~- No, hát eljöttem - mondá, kordiálisan nevetve és
26    2,  VII |    viszonyokról?~- Ah, istenem! - mondá Rózer úr és a szeme villogott,
27    2,  VIII|          háznál voltak.~- Ez az - mondá a kocsis.~- No, elviheti
28    2,  VIII|        szeretnék önnel beszélni - mondá Perényi, mintegy kilökve
29    2,  VIII|          csak térjünk a dologra - mondá az öreg türelmetlenül.~A
30    2,  VIII|           Vagy harminc forintra«, mondá õ. Megnézem a melltût és
31    2,  IX  |         szabadságnak nevezitek? - mondá gúnyosan. - A múlt hetekben
32    2,  IX  |     imponált. »Van benne valami - mondá - az öreg Werbõczybõl«,
33    2,  IX  |         Megteszem a kedvetekért - mondá nehéz sóhajjal Zrínyi Miklós -,
34    2,  IX  |        fontosnak.~- Hát mármost - mondá hanyagul az ügyésznek -,
35    2,  IX  | gyerekjáték.~- Lassabban, bátya - mondá Patacsics -, Zrínyi nincs
36    2,  IX  |      Nagyon becsületes arca van - mondá ilyenkor roppant kurtán. -
37    2,  XI  |           gomblyukában, s lihegve mondá, fehér zsebkendõjét meglobogtatva:~-
38    2,  XI  |         kegyelmét.~- Keljen fel - mondá ekkor õfelsége -, és éljen
39    2,  XII |          Tudja mit excellenciád - mondá szemtelen vigyorgással,