Rész, Fejezet

 1    1,  II  |       fejedet.~- Az én fejemet - szólt különös mosolygással, és
 2    1,  II  |       csupa egyszõrûek vagyunk - szólt közbe élénken Basa Péter -,
 3    1,  II  |      vasgyúró Patacsics Péternek szólt, ki olyan virtuscselekedetekben
 4    1,  II  |      beszélj bolondokat, Gyuri - szólt Alapi.~- Becsületemre mondom.~
 5    1,  II  |          vendéglõs vállát és így szólt:~- Köszönöm a vendégszeretetet,
 6    1,  II  |      Aztán megint a vendéglõshöz szólt valami fönségesen úrias
 7    1,  II  |  nyomorultakat?~- Ne bántsátok - szólt a fekete kalpagos, mosolyogva
 8    1,  III |          Zrínyi Miklós semmit se szólt, csak mosolygott nagykeserûen
 9    1,  III |          hátaslovat?~Maga Zrínyi szólt közbe:~- Az a legkisebb.
10    1,  III |          helybeli alak.~- Úgy? - szólt Zrínyi érdeklõdve. - Az
11    1,  IV  |         családban.~- Oh, kérem - szólt a kis emberke nyájas vigyorgással,
12    1,  IV  | visszahívott a lépcsõkrõl és így szólt: - Isten neki, valami jutott
13    1,  IV  |       Erre õ elvörösödött és így szólt: »Ragaszkodom a föltételhez,
14    1,  IV  |      Miklós bácsi?~- Olyasféle - szólt Zrínyi, a bajuszát megpödörintve. -
15    1,  V   |  forintot szereztek, s ekkor így szólt Rózer János:~- Hallod-e,
16    1,  V   |          polgári szíve, és imígy szólt egy napon a feleségéhez:~-
17    1,  V   |          egyszer akaratlanul így szólt a hamu láttára: »Pfuj!«
18    1,  VI  |          Hát kezdjük meg, urak - szólt az elnök -, s vegyük elõször
19    1,  VI  |     nyílt szellemû ember, s csak szólt volna nekem. És akkor nem
20    1,  VI  |          meg, míg Zrínyi lehûl - szólt az elnök. - Folytassuk tehát
21    1,  VI  |         Alapi vállára. »Zrínyi«, szólt, őt a kéz súlyáról felismerve,
22    1,  VI  |          a bank felé. Sokáig nem szólt semmit, de aztán mégse állhatta
23    1,  VI  |  Tizenhét seb! A mennykõbe is! - szólt közbe Zrínyi. - Tizenhét
24    2,  VII |      hallottam vitéz tetteirõl - szólt nyájasan.~Mire a goromba
25    2,  VII |         mosolygott befelé és így szólt:~- Ostobaság, mordizom adta!
26    2,  VIII|      kiment a városba, semmit se szólt, s nem jött haza ebédre;
27    2,  VIII|           Ne fussanak hát szét - szólt rájuk Perényi Miska -, sõt
28    2,  VIII|         ezredes fényképét és így szólt:~- Ki vitte ezt az urat
29    2,  VIII|             Maga az én emberem - szólt Perényi -, meg tudná-e mondani,
30    2,  VIII|          képet a zsebébõl és így szólt:~- Nézze meg ön ezt az öreg
31    2,  VIII|     Nyolcszáz forintra.~- És mit szólt erre az ezredes?~- Elsápadt
32    2,  VIII|         úgy látszik, sokat tud - szólt közbe a gróf hirtelen elhatározással -,
33    2,  IX  |         igazam volt.~- Tõlünk? - szólt az egyik miniszter. - Túlbecsülöd
34    2,  IX  |       tartotta.~- Nem jó volna - szólt habozva és erõsen a miniszter
35    2,  IX  |   feleségét persze hagyja itt! - szólt közbe Alapi.~- Ne légy neveletlen,
36    2,  IX  |   meglóbázta nagy erõvel; élesen szólt, mint egy harang.~Ez volt
37    2,  XI  |           Ugyan mit mentegeti? - szólt közbe Thaly - hiszen nem
38    2,  XII |      legyen.~- Mit akar tudni? - szólt türelmetlenül.~- Igaz-e,