Rész, Fejezet
1 1, II | magukra ijedtükben:~- Szent isten, kísértetek! - dadogta vacogó
2 1, II | szokásos tréfás tósztjával, »az isten éltesse feleségem urát«,
3 1, II | emelé a szemeit, mondván: »Isten támasztá számunkra e hidat«,
4 1, II | ha nem színészek?~- A jó isten tudja. De az eset különös
5 1, II | lesz, hát küldök neked. Isten megáldjon!«~A vendéglõs
6 1, II | Ugyan, mit akarhat velünk az isten?«~Aztán megint kérdeztek,
7 1, III| csapott indulatosan:~- Hát az isten se volt itt azóta, amíg
8 1, III| Jókor jövél, Miklós barátom. Isten hozott! Isten éltessen!«~
9 1, III| Miklós barátom. Isten hozott! Isten éltessen!«~A szép tósztra
10 1, IV | lépcsõkrõl és így szólt: - Isten neki, valami jutott eszembe,
11 1, V | meghökkentették Rózer urat.~- Isten büntetése rajtam a kapzsiságomért.
12 1, VI | Halifax-korcsolyák. (Szent isten, mire való lehet az?) Itt
13 1, VI | zsiványt. Mindenható az isten! Valóban úgy történt minden.~-
14 2, VII| fehér lett, mint a fal.~- Isten hozta! Oh, isten hozta!~
15 2, VII| fal.~- Isten hozta! Oh, isten hozta!~Maga az ezredes is
16 2, VII| két poharat, s künn, az isten szabad ege alatt, valahol
17 2, VII| Zuglóban, koccintunk egyet.~Isten neki. Ez már nem rossz idea.
18 2, VII| Anna. Hogy mit beszéltek? Isten tudja. A levegõrõl is beszéltek.
19 2, IX | miniszterben is meghûlt a vér.~- Az isten szerelméért, hát mért teszel
20 2, IX | mosolya jéggé változott.~- Az isten szerelméért, miket beszélsz!
21 2, IX | tapogatom meg egy kicsit. Isten engem úgy segéljen.~Sokkal
22 2, X | illeszti:~- Hja, azt csak az isten tudja.~Honnan, honnan nem,
23 2, X | lutheránusok kiosontak a folyosóra. Isten tudja, hogy lesz, mint lesz.
24 2, XI | Táncsics Mihályt. Bizony isten nem nagy élvezet.~A levegõ
25 2, XI | nem szedte az adatokat, isten a megmondhatója, de mindent
|