Rész, Fejezet

 1    1,  II |              kardját, átnyújtván azt Zrínyinek.~- Uram, én nem tudom, mi
 2    1,  II |              látni az urakat.~Erre a Zrínyinek viselkedõ egyén (aki valóban
 3    1,  II |         viselkedõ egyén (aki valóban Zrínyinek volt maszkírozva) megveregette
 4    1,  II |             a következõ levelet írta Zrínyinek:~Méltóságos gróf úr!~Dicsõ
 5    1,  III|             Thaly Kálmánt bemutatták Zrínyinek, a somogyi fõispán hozzátette:~-
 6    1,  III|             küldöttség egy pár tagja Zrínyinek helyeselt. Különösen egy
 7    1,  III|          valaki észre is vette, hogy Zrínyinek terhére vannak ezek a vendéglátási
 8    1,  IV |         föltámadásnélküli öröklétbe.~Zrínyinek nem ártott sokat. Mindamellett
 9    1,  IV |         kormányt igen elkedvetleníté Zrínyinek ez a könnyedvérû cselekedete.
10    1,  IV |             következõ nap referáltak Zrínyinek.~- No, mi van a házzal?~-
11    1,  VI |         elégtételt egy gentlemantól.~Zrínyinek fejébe szállt a vére, halántékai
12    2,  VII|              volt poros, s úgy vitte Zrínyinek, hogy üléssel kínálja.~Ennyi
13    2,  VII| szentjánosbogártól - de úgy tetszett Zrínyinek, egyébtõl sem -, és igen
14    2,  IX |            az a hitvány orgazda, aki Zrínyinek nevezi magát, hadd zúzzam
15    2,  IX |        ledõlt. Volt olyan perc, hogy Zrínyinek megbocsátott volna, de az
16    2,  IX |          idõkkel kedve is rossz lett Zrínyinek. A sok savanyú pofa, a sok
17    2,  IX |            lárma.~Ezek a számok csak Zrínyinek voltak olyan unalmasak,
18    2,  IX |        kormányt, mely mindent eltûrt Zrínyinek, sõt õ adta neki a szarvakat.~
19    2,  XI |            rabjairól, s õ tanácsolta Zrínyinek egy, a szabadelvû klubban
20    2,  XI |          Érsekújvárig eleibe utaztak Zrínyinek, s boldog volt még az is,