Rész, Fejezet

 1    1,  II |         percben odalépett közéjük Szecsõdy Máté, és leoldotta rettentõ
 2    1,  II |       sírba tettük.~Sarkonfordult Szecsõdy Máté, mint a karika, és
 3    1,  II |           a kakasok kukorékolnak.~Szecsõdy csakhamar elõkerítette az
 4    1,  II |     kegyelmetek nem azok? - kérdi Szecsõdy Máté fázékonyan, mereven
 5    1,  II |           mondanák: »Meg van ez a Szecsõdy bolondulva.«~- Ha kísértetek
 6    1,  II |      Mohamed emberelte meg magát.~Szecsõdy Máté ellenben csak egyre
 7    1,  II |           érzem rajtatok - felelé Szecsõdy ünnepélyesen. - Most már
 8    1,  II |     embernek, arra mérget veszek.~Szecsõdy Máté a homlokára ütött és
 9    1,  II |           az efféle részletekkel, Szecsõdy Máté uram.~Nem is törõdött
10    1,  II |        uram.~Nem is törõdött most Szecsõdy… Mert új csoda bontakozott
11    1,  II | láthatatlan kéz…~- Virrad - mondá Szecsõdy Máté. - Ez mégis a régi
12    1,  II |          voltak: Alapi, Juranics, Szecsõdy, Csáky; megannyi középkori
13    1,  III|          Patacsics, Alapi, Csáky, Szecsõdy körülvették, és úgy hallgatták,
14    1,  III|         még késõbb Zrínyi Jánost.~Szecsõdy uram megrántotta a Deák
15    1,  III|         megterhelte az elméjüket.~Szecsõdy Máté kifogást tett a vasút
16    1,  III|   Mindjárt ott a bálon megkérette Szecsõdy és Patacsics uraimékkal
17    1,  III|        meddig leszünk még együtt.~Szecsõdy nyugtalanul tekintett rá,
18    1,  IV |         Szepességbe az utódaihoz, Szecsõdy Vas megyébe ment rokonokat
19    2,  XII|       hanem a klíma zordonabb, és Szecsõdy Máté uram sokat panaszkodik,