Rész, Fejezet

 1    1,  II |         Mi történt velünk, te Gáspár?~- Istennek különös csodatétele.~-
 2    1,  II |      Zrínyi unokaöccse, Alapi Gáspár, társaságában, egy páholyban
 3    1,  III|  miniszter jobbján ült, Alapi Gáspár a fõpolgármesterrel jött,
 4    1,  IV | lángnyelvet.~- Nézd meg csak, Gáspár, nem beteg az a gyermek? -
 5    1,  IV |      hirtelen benyitott Alapi Gáspár és Juranics Lõrinc, a két
 6    1,  IV | Istenemre nincs valami szebb, Gáspár, mint egy ívben meghajolt
 7    1,  VI |   helyett. Én hát azt sejtem, Gáspár öcsém, hogy valami kártyára
 8    1,  VI |  jönni.~- Üljünk hát kocsiba, Gáspár, majd elmondod útközben
 9    1,  VI |   mézes napjaiban, hogy Alapi Gáspár voltaképpen nem halt meg
10    1,  VI |  igazán ama nagykemléki Alapi Gáspár, akkor a barátait teszi
11    1,  VI | kezdte felolvasni, hogy Alapi Gáspár megmenekült Szigetvárott,
12    1,  VI |   mondtad meg azt nekem soha, Gáspár, hogy te nem haltál volt
13    1,  VI | zavartan, révedezve…~- Mi az, Gáspár? Te megzavarodtál? Hát igaz?~-
14    1,  VI | Alapinak:~- Derék vitéz vagy, Gáspár öcsém. Hanem ezek a mostani
15    1,  VI |  tapaszaikkal, tûikkel.~Alapi Gáspár ellenben leereszté a kardját
16    1,  VI |     urak, hogy az igazi Alapi Gáspár vagyok, de Nagykemlék.~Azok
17    2,  VII|    minden részébõl. Még Alapi Gáspár uram is olyan kedvre szottyant,
18    2,  IX |   mindenki emlékszik az Alapi Gáspár szörnyû vágására.~A kiírt
19    2,  XI |      derített fel, hogy Alapi Gáspár állítólag egy kályhalyukba