Rész, Fejezet

 1    1,  I  |          akik a hazáért meghaltak. Õk az én kedvenceim.~- Igen,
 2    1,  II |           Feltámadának!« (Már mint õk: mert mindenki azt hitte,
 3    1,  II |        hogy így-úgy, ez nem járja, õk addig nem engedik õket távozni
 4    1,  III|          apránkint talált fel, azt õk egyszerre látták maguk elõtt.
 5    1,  III|             Milyen haladás!« Igen, õk szeretik hallani, hogy haladnak.~
 6    1,  IV |  halványodni kezdtek a szép napok. Õk is megunták már a sok ünnepeltetést,
 7    1,  IV |       nekik a Laszlovszky irányát; õk rézsút csaptak át a rozstábla
 8    1,  V  |       kocsinkat, inasunkat, ha sem õk nem tudják, kit irigyelnek,
 9    1,  VI |           voltak lapolvasók, tehát õk sem mondhatták meg neki;
10    1,  VI |      járnak most hadba? (De bizony õk viselnek ebben háborút a
11    1,  VI |          kóc van és nem vér, azért õk a forma szerint kifogástalanok.
12    1,  VI |      szikrát. Igaz, vagy nem igaz, õk azért a felük felé szeretnék
13    1,  VI |       hajlítani az igazságot, mert õk bírák, s oda argumentáltak,
14    1,  VI | elõkullognak a vén napszámosok, és õk is mennek a hömpölygõ népárral;
15    2,  IX |      pillantást váltott egymással.~Õk már ismerik az egymás hunyorításait,
16    2,  X  |           a régi órákon a barátok. Õk a napfénynél tûnnek el és
17    2,  X  |          sõt páratlan eset, amivel õk elõállhatnak, hogy feltámadási
18  Fug      |          akik a hazáért meghaltak. Õk az én kedvenceim.~- Igen,