Rész, Fejezet

 1    1,  II |    dörzsölték.~- Uramfia, hol vagyunk?~A régi roncsolt vár se
 2    1,  II |        és a Jozafát völgyében vagyunk most.~- Ostobaság! - vágott
 3    1,  II |  legott látnád, hogy Szigeten vagyunk. De mégis, mégis… (tûnõdve,
 4    1,  II |       kegyelmed azt a kardot. Vagyunk itt elegen babona alatt.
 5    1,  II |      elveszett fonalat. Miért vagyunk mi itt? - Hogy jutottunk
 6    1,  II |        hogy vagy a halál után vagyunk mindnyájan és álmodunk egymásról
 7    1,  II |  dolog, hogy csupa egyszõrûek vagyunk - szólt közbe élénken Basa
 8    1,  II | fölötte. Egy bizonyos, mi itt vagyunk, és a kardjaink az oldalunkon,
 9    1,  II |   Uram! Mi mégis a másvilágon vagyunk; lelkek vagyunk uram!~-
10    1,  II |    másvilágon vagyunk; lelkek vagyunk uram!~- Mindegy - felelte
11    1,  II |  zordonan Zrínyi -, ha lelkek vagyunk is és a másvilágot járjuk,
12    1,  III|  rohant a vonat.~- Budapesten vagyunk - mondák a fõvárosiak.~Az
13    1,  IV |   változott azóta. És nem ott vagyunk már, mint régen, mikor még
14    2,  IX |    tesszük szabadokká, veszve vagyunk - ha pedig szabadokká tesszük,
15    2,  XI |   igaz), akkor mindnyájan fel vagyunk támadva, és nem lehet tudni,
16    2,  XI |   krízis, melyben több év óta vagyunk, és mert e krízis felismerésétõl
17    2,  XI |     hogy egy nagy falláciában vagyunk és összecseréljük a vádlottakat,