Rész, Fejezet

 1    1,  II  |            A dombóvári rejtélyes urak« címe alatt. Egy szemtanú,
 2    1,  II  |   vendéglõs fogvacogva -, kik az urak?~A gránátszínmentés megmondta
 3    1,  III |       menyecskét. Sõt az öregebb urak mellének sem esett rosszul
 4    1,  III |          kíváncsian.~A vele volt urak elmondották:~- Ez bizony
 5    1,  III |      végén is csupa excellenciás urak ültek. Ott volt az összkormány (
 6    1,  IV  |        ha egyszer azt mondják az urak…«~Mari néni oda se hallgatott.~»
 7    1,  VI  |      méltóságteljes.~- Jó napot, urak! Hát mit akartok az én derék
 8    1,  VI  |       nektek?~- Hát kezdjük meg, urak - szólt az elnök -, s vegyük
 9    1,  VI  | Reménylem, elismerik most már az urak, hogy az igazi Alapi Gáspár
10    1,  VI  | szolgával. De az mindegy.~A nagy urak hazaoszlanak, a síró menyasszony
11    2,  VII |        Miklós és Juranics Lõrinc urak.~- Ah! - röppent el minden
12    2,  VIII|       hát majd kisütöm én, ha az urak semmit sem tudnak.~S amit
13    2,  VIII|          felé az emberek. A nagy urak fiákerekben, a kisebb urak
14    2,  VIII|       urak fiákerekben, a kisebb urak gyalog; öröm ilyenkor sétálni; -
15    2,  IX  |        lesz ma éjjel.~Az érdemes urak el nem gondolhatták, mi
16    2,  X   |  kinyitja az ajtót és kikiált:~- Urak, a Pulszky interpellációja.~
17    2,  XI  |        és gróf Apponyi képviselõ urak, megadni neki azt a kivételességet,