Rész, Fejezet
1 1, I | szépet adhatott volna. De ezt az illetõ író már nem
2 1, I | amennyire erõmtõl telik, de a téma a különös, a téma
3 1, I | Miklós bizonyosan megvan, de most esetleg Justh Gyulának
4 1, I | és él Zrínyi Miklós is, de meglehet, udvari koncipista
5 1, I | A karakterek maradnak, de más viszonyok közé keveredve,
6 1, I | csinálhatna forradalmat, de másként mutatná a virtust.
7 1, I | más történeti alakot is, de Zrínyi volt a legjobb, az
8 1, I | érdeklõdést kelthessen, de mit nekem az idegen világok -
9 1, I | mely fölhasítja a sírokat. De ha a föld már tele volna,
10 1, I | leejté a trombitát ijedten, de már késõ volt, a kürtbe
11 1, II | mint a mesékben szokás. »De jóízűet aludtunk«, aztán
12 1, II | körülnéztek, hol vannak a törökök, de azokból biz egy se volt
13 1, II | eltévesztett műveletéhez), de a hold kísérteties fényével
14 1, II | nem is Zrínyi Miklós õ? De hát akkor ki?~- Hej, Alapi!
15 1, II | hogy Szigeten vagyunk. De mégis, mégis… (tûnõdve,
16 1, II | nézegetett elõre-hátra).~- De hiszen, uram, sokan vannak,
17 1, II | nem tudom, mi lett velem. De annyit tudok, hogy megõrültem,
18 1, II | mesemondó. Hej, tavaly még de édesdeden hallgatta a Zrínyi
19 1, II | Rosenberg lánytól való -, de most ott van szegényke Csehországban.~
20 1, II | a keresztet és ájtatos, de mégis mindent túlharsogó
21 1, II | vagy föltámadtunk és élünk. De akárhogy van is, gyerünk
22 1, II | éltesse feleségem urát«, de a kulacsban nem volt semmi. -
23 1, II | diák kotyogtatta volna, de nem adott hangot, káromkodott
24 1, II | gyerünk a kapitányhoz.~De nem kellett menni. Zrínyi
25 1, II | bizonyítá Csáky György.~De voltak még nagyobb meglepetések
26 1, II | lehajolt, föl akarta emelni, de nagyon hosszú volt és rettenetesen
27 1, II | marhaerejével a vasdorongnak, de biz az neki sem mozdult.~
28 1, II | mi légyen ez, nem tudom, de hogy nem istentõl van és
29 1, II | kiálták Zrínyi vitézei.~De csodák csodája, nem volt
30 1, II | kivilágított ablakain át.~- Huh, de szép asszonyok voltak! -
31 1, II | lovak oly sebesen futni! De hátha táltosok voltak…~Így
32 1, II | Budapestre a szerkesztõségekhez, de csak egyetlen lap: a Nemzet
33 1, II | azokban koporsószilánkok igen, de ami rejtélyes és feltûnõ,
34 1, II | feltámadtak?«~Nevettek rajta, de tovább adták. Szavahihetõ
35 1, II | persze nem lehet igaz - de sok sajátszerû van benne.
36 1, II | magyarul beszélnek egymás közt, de milyen magyar nyelv az -
37 1, II | világot.~- Színésztrupp? De hát hol van kétszáz férfitagból
38 1, II | színészek?~- A jó isten tudja. De az eset különös és igen-igen
39 1, II | tettem, kivették a törökök, de ha lesz, hát küldök neked.
40 1, II | szerezni, ez az elsõ.~- De hát még azt sem tudom -
41 1, II | pécsi trafikosbolton.«~- De hát micsoda ország ez akkor?~-
42 1, II | Nincsen mostan palatinus.~De ki gyõzné fantáziával? S
43 1, II | természetfölötti ugyan, de a keresztényeknek meg van
44 1, II | eredetû birtokos zsidó:~- De bizony, mégis Zrínyi lesz.~
45 1, II | Nem éppen Zrínyiék miatt, de más dolgokért. Hirdetik
46 1, II | feltámadásról, pro és kontra. De a kételkedõk serege óráról-órára
47 1, II | vígan dörzsölte a kezeit.~De a furfangosság is fonta
48 1, II | vitatkozék az elnök -, de tudniok kellene, hogy dr.
49 1, II | szó se igaz az egészbõl.«~De a bizottság, melynek eljárásáról
50 1, II | hogy már nemcsak dogmává, de teljesen valósággá lõn,
51 1, III | elhelyezkednek a rendõrök is - de a legcélszerûtlenebbül.
52 1, III | Czobor Béla is bizonyítja - de ruházatukat nem tartja korhûnek.~
53 1, III | látszik, nagytudományú férfiú, de ez mégis meglep engem, amiket
54 1, III | Elképzelték, hogy mirõl lesz szó - de hallották is onnan a hangos
55 1, III | újra láthassák Budavárát, de a vasút ellen hátborzongató
56 1, III | egy olyan vad lóra.«)~- De hiszen az a Dõryék ménese! -
57 1, III | honoráciorok.~- Az most, de ha elvesszük, akkor a mienk
58 1, III | Hirtelen jött az ajánlat, de a kérõ helyes férfiú, nemcsak
59 1, III | nemcsak régi famíliából való, de õ maga is régi, s mindent
60 1, III | Radovánnak ugyan nincs semmije, de vannak érdemei, minthogy
61 1, III | terminus? Szó, ami szó, de valóban sok különösség jön
62 1, III | kell már õneki a dicsõség, de Zrínyi közbelépett, és végre
63 1, III | súgta Máttyus Arisztidnek, de az öreg Kléh István is hallotta:~-
64 1, III | vörösinges minisztránsokkal, de a vonat sehol sem állott
65 1, III | elõtt akartak lovagolni, de a bíró uram rájuk ripakodott:~-
66 1, III | ha még jó lovatok lenne. De hatvanforintos lovakon?
67 1, III | neki egy-egy arc. »Ejnye, de ismerõs ember, mintha már
68 1, III | mintha már láttam volna.« De a vidék hogy megváltozott!
69 1, III | tavak, mocsarak kiszáradtak. De mégis. Nini, ez a Kavartyó
70 1, III | végig. A folyam is eltûnt, de ott a helye, az a cikkcakkosan
71 1, III | kanyargó sáv. Egy mélyedés, de mert a fû bujább rajta,
72 1, III | szép a hûség és barátság, de ahhoz éléstár is kell. Az
73 1, III | leütteti valakinek a fejét.~- De nem ütteti…~- Hát aki »nótába«
74 1, III | szítt fel minden benyomást, de az mind úgy alakult át az
75 1, III | hogy nagyszerû találmány, de elpuhítja a fajt. Egy nemzet,
76 1, III | ekképpen vágott vissza.~- De nekem meg imponál Anglia,
77 1, III | maradi embernek tartja.~De nem szúrta meg Patacsicsot,
78 1, III | Pál behunyta a szemeit, de a nap verõfényétõl ametiszt
79 1, III | Vagy hogy éppen azért.~De nem történt semmi baj. Nem
80 1, III | csinált ezen Deák Ferenc?~De már ezt Tenczer Pál volt
81 1, III | türelmetlenül Deák Balázs uram -, de kit vert meg?~- Nem vert
82 1, III | folyt a fogadtatás dolgában. De az természetes is. Mindig
83 1, III | székesfõváros vendégeit, de ilyen nagy eseménynél mégse
84 1, III | valaki néhány üdvözlõ szót. De melyik? Hát természetesen
85 1, III | õexcellenciája lapidaris stílusában; de mit ért, mert báró Fejérváry,
86 1, III | csak katonát üdvözölhetne, de miután a Zrínyi Miklós neve
87 1, III | kormány; ami igaz, igaz. De valakinek mégiscsak szólnia
88 1, III | kétségtelenül vitéz ember - mondá -, de a szigetvári kirohanása
89 1, III | kíváncsi hölgyközönséggel. De még a toronyablakokban is
90 1, III | vagy nagyon kedélyesek.~De ki gyõzné leírni a tarkábbnál-tarkább
91 1, III | kalamusnak való tollakat - de ha ilyen tollam volna, se
92 1, III | homlokukra ütöttek. Ejnye, ejnye! De a közönség nem sajnálkozott,
93 1, III | közvágóhíd és elevátor - de a polgármesterek lebeszélték,
94 1, III | Operába kell majd elmenni, de talán holnap a díszbankett
95 1, III | sohasem voltak.~- Tudom, de azt hittem, hogy azóta már
96 1, III | darabig Botos Péter uram, de miután látta, hogy a többi
97 1, III | mondott a Zrínyi-féle vitéz. De ez még hagyján lett volna,
98 1, III | õszentségét maskarázza ki!~- De már ezt nem tûrjük!~Egyszerre
99 1, III | hangzottak összevissza - de Zrínyi intett a páholyból,
100 1, III | enervált színházi habitüék.~De bár Zrínyi Miklós megakadályozta
101 1, III | egyedül. A hold világított, de a gázlámpák is pislákoltak.
102 1, III | Biztatták egymást: - Bemenjünk?~De aztán megint csak tovább
103 1, III | ha ellenség közelgett; de itt ellentállásról szó se
104 1, III | visszaszállingóztak apránkint, de a borzalmas látvány megrázta
105 1, III | sem jó, nem hogy leírni), de a Redoute termeiben rendezett
106 1, III | részletesebben kell érintenem - de ígérem, ebben is rövid leszek.~
107 1, III | felköszöntõt a »Poularde de France«-nál Bánffy Dezsõ
108 1, III | vagyok. (Élénk éljenzés.)~De most mégse hasonlítlak össze
109 1, III | hazájáért, Zrínyi is meghalt, de Zrínyi fel is támadott érte.” (
110 1, III | legnagyobb hõse - felelte Gyulai, de mások se mondtak ellent.~
111 1, III | a fegyvert Világosnál.~- De hát mért tette azt?! - pattant
112 1, III | mondá.~- Vagy én, vagy õ, de valamelyikünk semmi esetre
113 1, III | a kabátokért, botokért, de õ még mindig ezen tûnõdött.~
114 1, IV | föltámadás lehetõségét, de zerinvári Zrínyi Miklósra
115 1, IV | többi elesettek testeivel, de fejét ugyanekkor levágták,
116 1, IV | ezt a másik Zrínyit is, de szerencse, a haladó karaván
117 1, IV | Henyélni nem rossz dolog; de mibõl fog az urunk fizetni?~
118 1, IV | sereg önmagától feloszoljék, de erre nézve pénzzel kell
119 1, IV | némelyikük pláne páncélt visel. De különben is alkalmatlan
120 1, IV | emberrel bajos valamit kezdeni! De hát mégsem lehetett már
121 1, IV | se csinált a közéletben, de azért az mégis közéletünk
122 1, IV | szót se többet! Megtiltom.~De a közélet kimagasló férfia
123 1, IV | valamely megbízást elvállalt.~- De kérlek, igen szép állás,
124 1, IV | nem leszek izmaelita.~- De látod, Széll Kálmán is,
125 1, IV | ingerenciát gyakorolt a dologra. De ha leveszi a kezét rólad,
126 1, IV | Balázsból tanfelügyelõ lett, de a miniszter szívére kötötte,
127 1, IV | sajtolt a Zrínyi szemébe, de meg kellett történni.~-
128 1, IV | sóhajtá -, koldus lettem.~De lassan-lassan beletörõdött
129 1, IV | ki tüstént és tegye le.~- De kérem, kérem, gróf úr, én
130 1, IV | Megcsillapodék egy kissé, de mégis keserûen kifakadt:~-
131 1, IV | halottak már nem esznek. De más a holtak sírját felnyitni
132 1, IV | használja…~- Igaz, igaz, de hagyjuk ezt; nem jó a kormánnyal
133 1, IV | eszembe, megkapják a házat, de csak egy föltétellel…~-
134 1, IV | Pál - felelte Juranics -, de a lakásán úri fény van,
135 1, IV | többet, fiskális?~- Alig, de megtudhatom, egy ismerõsöm
136 1, IV | szõrrel benõtt ember volt, de szûk koponyájában nagy ész
137 1, IV | ezután nem teszi jóvá.~- De hát mi volt? - puhatolódzék
138 1, IV | puhatolódzék Alapi.~- Kicsi dolog, de megneveltük. Néhány hét
139 1, IV | test… Vén kecske vagyok, de ezt már nem tudom én se
140 1, IV | Megtetszett nekem a tréfa, de a menyecske is, elkezdtem
141 1, IV | mosolygott, félig bosszankodott, de most már biztosra vette,
142 1, IV | hát vissza nem adhattam, de a révén megismerkedtünk,
143 1, IV | ahol a kocsijukat hagyták. De egyikünk se tudta, hol van
144 1, IV | vagy százesztendõs.«~»Hja, de én háromszáz év elõtt jártam
145 1, IV | Alapi - förmedt rá Zrínyi… - De még nem reménytelen a dolog,
146 1, V | Régi patrícius polgárok, de a jelentékenyebb vagyonhoz
147 1, V | lesz még százezer forintja.~De mikor aztán a negyedik esztendõben
148 1, V | a sacré coeuröknél van, de a vasárnapi dinerekre hazaeresztik.~
149 1, V | kölyköztek, mint az egerek, de míg a vagyon nõtt, nõtt,
150 1, V | módon az elcserélt holmit, de soha nem került az vissza,
151 1, V | ötvenet akart csak adni, de Georges makacsul ragaszkodott
152 1, V | értelek - dadogta János úr; de értette.~Egész nap gondolkozott
153 1, V | ligetbe.~Boldogok voltak, de csak kevés ideig.~- Mit
154 1, V | Egy eladósodott ember, de képviselõ. S egy képviselõ,
155 1, V | képviselõ is megjelent, de ez mindig sok utánjárásba
156 1, V | Grácban kellene laknom, de túlságosan szegény vagyok
157 1, V | uniformisában, rendjeleivel, de sokba kerültek Rózernek.~
158 1, V | s ez Rózernak jól esett; de a »te« csak állandó kellemetlenségek
159 1, V | ilyenbe ártottam magamat. De most már nem hagyhatom abba.
160 1, VI | restellte az efféléket.~- De torkára is forrtak.~Radován
161 1, VI | tárgyalása a Nemzeti Kaszinóban, de nem igen értem. Hát mi a
162 1, VI | hozzatok hamar kardokat, de bizony nem voltak ott kéznél
163 1, VI | voltak ott kéznél kardok, de a báró is eltûnt. Az asztaltársak
164 1, VI | kilöknének a kaszinóból.~- De hisz ez semmi. Mert ha oda
165 1, VI | persze, õ maga nem volt fenn, de a kártya az éppen annyi,
166 1, VI | mészáros is sok bikát megöl, de azok a bikák nem érnek semmit -
167 1, VI | vele többé megverekedni.~- De hisz az jó neki, te bolond.
168 1, VI | ember, aki verekedhetik, de õvele nem verekednek. Ezt
169 1, VI | szólítani. Azok mindent mernek. De olyan is volt Zrínyi, mint
170 1, VI | összefogdossák a cselekedeteinket. De az Alapi-dolgot mégsem hiszem.
171 1, VI | bizonyítgatták a Perjéssy-pártiak.~- De ha nem tudta! - vetette
172 1, VI | némelykor szinte megtorlódnak. De õ nem bánta. Annyi csuda
173 1, VI | találja, hogy ezek vannak. De Alapit a dugóhúzó is bámulatba
174 1, VI | asszonyok járnak most hadba? (De bizony õk viselnek ebben
175 1, VI | akart valami okból gyújtani, de nem lévén gyufája, a felesége
176 1, VI | maliciózus fanyar mosoly. De most talán indokolt is volt,
177 1, VI | rózsaszálat kapott tőlem a babám,~De kedvesem haragszik, nem
178 1, VI | a neve nem jut eszembe, de nem lehet fiatal szemérmetes
179 1, VI | csontot kapott tőlem a kutyám,~De a kutya haragszik, nem néze
180 1, VI | Sokáig nem szólt semmit, de aztán mégse állhatta meg,
181 1, VI | Valóban úgy történt minden.~- De hát mért tagadtad el akkor,
182 1, VI | volna?~- Emlékeztem, bátyám, de azt hittem, valami álom,
183 1, VI | túléltem a szigetvári napot, de féltem, kinevetnek, ha elõhozakodom
184 1, VI | látszott rajta a kínlódás, de nem bírt semmi ellenargumentumot
185 1, VI | mosolygott a régi adomákon, de Zrínyi gavallérosan viszonozta
186 1, VI | könnyeiket és tintájukat, de szeretik, kimondhatatlanul
187 1, VI | igazi Alapi Gáspár vagyok, de Nagykemlék.~Azok szótlanul,
188 1, VI | megtettek, amit lehetett, de nem volt mentség: az elvérzést
189 1, VI | emlegették:~- Pedig, istenem, de szép fiú volt!~A hordárok
190 1, VI | parancsolóval vagy egy szolgával. De az mindegy.~A nagy urak
191 2, VII | beszélgetni egy-egy ismerõssel, de nem sokáig, csak egy vagy
192 2, VII | percig, ameddig elmondhatja: »De, jaj, sietnem kell haza,
193 2, VII | jobb bármely más teánál, de Sir Abercambre bizonyára
194 2, VII | persze szintén nem árt. De bármennyit fáradt is Rózer
195 2, VII | Feldzeugmeister beléptét várná.~De hát hiszen éppen az volt
196 2, VII | mondta:~- Én is az önéirõl.~De a bámulat fogta el, látván,
197 2, VII | pedig csak harmincnégy éves. De mégis ismerik egymást. Ez
198 2, VII | én - nevetett Zrínyi -, de…~- Hiszen találnám én -
199 2, VII | vissza a szép asszony -, de…~- Eh, csak ez a sok »de«
200 2, VII | de…~- Eh, csak ez a sok »de« ne volna, ezek az útonálló
201 2, VII | senki sem értette a magját, de mégis azt a benyomást tette,
202 2, VII | aki szintén jelen volt. De mindez csak percekig tartott,
203 2, VII | napfénynél, ahol látják, de örökké változatlan marad,
204 2, VII | látják - az asztal alatt.~De még sok esemény vár ránk,
205 2, VII | pár szóval minden embert, de különösen Bobor ezredest,
206 2, VII | magam se értem a dolgot. De egy ember csak egy ember,
207 2, VII | hercegeknél is ebédeltem - de az mind schmarn.~Rózeréket
208 2, VII | voltak az õseinek, neki is - de most persze semmije sincs.~
209 2, VII | Mennyit beszélt õ nálunk! De nem emlékszem, uraim. Oly
210 2, VII | elmondani. Ah, mennyit beszélt. De az átkozott növénynevek
211 2, VII | nem mutathatják magukat. De hátha errõl is lehetne segíteni?
212 2, VII | Juranics odaadta neki, de a kisleány megijedt tõle
213 2, VII | folyt a sok együgyû beszéd, de szebb volt az a világ legnagyobb
214 2, VII | volna a szentjánosbogártól - de úgy tetszett Zrínyinek,
215 2, VII | lehet feladni az asztalra.~De hát ahogy volt, úgy volt. (
216 2, VII | mi valaha itt ebédelünk.~De Rózer úr már akkor nyakig
217 2, VII | ezredesék szintén ott voltak - de ez nem ment oly simán. Az
218 2, VII | megint egy új kölcsön útján.~De mindez hasznos befektetés
219 2, VII | utcán végigment ingatag, de mégis peckes lépteivel,
220 2, VII | mordizom adta, tud vigyázni - de a vén katona nem tud már
221 2, VIII| akiket a család keresett, de meg nem talált se élve,
222 2, VIII| elmehetett?~- Nem hiszem. De onnan is írnia kellett volna.~
223 2, VIII| latin nevét is mondták, de elfelejtettem), a peregrinatio
224 2, VIII| idegekbõl veszi eredetét. De ami jelentkezik az egyeseknél,
225 2, VIII| Hatvannyolc esztendõs volt.~- De legalább mutatná.~- Éppen
226 2, VIII| detektívjeit mozgósította, de hasztalanul. A lapok hír-éhes
227 2, VIII| az orra görbe egy kicsit, de a szimatja van olyan, mint
228 2, VIII| vagy legalább hova indult. De erre nem volt semmi adat.
229 2, VIII| ment-ment egy darabig, de minthogy rossz volt a kövezet,
230 2, VIII| hogy a csizmája elkopik, de a lába nem. E kocsisok egyébként
231 2, VIII| elkéri a tarifát.~- Jó, jó, de melyikük vitte utoljára?~
232 2, VIII| engem?~- Nincs szerencsém.~De már erre kipattant a kevélység
233 2, VIII| Mondjuk, hogy ismerem.~De erre még nagyobb tûzre gyulladt
234 2, VIII| tûn kevés az arany«. - »De a gyémánt - mondám én -
235 2, VIII| derék ember, kedves Pick úr, de még egyet mondjon meg nekünk:
236 2, VIII| feleségemé és én tudom…« De én csak jobban tudom, feleltem,
237 2, VIII| segédeket küldött Zrínyihez, de Zrínyinél kell keresni a
238 2, VIII| bebocsátotta tehát Perényi Miksát, de a belépõ alak nagyon fölébresztette
239 2, VIII| méltóságos úr.~- Szép, szép, de mit akar?~- Én kérem alássan,
240 2, VIII| karmolt, harapott, kiabált, de a két óriás vasmarka csakhamar
241 2, IX | szokott éjjel fordulni, de híre-hamva se volt. Megfoghatatlan,
242 2, IX | Megfoghatatlan, hova lett Perényi.~De még nagyobb volt a megrökönyödés
243 2, IX | Perényi ír, merő képtelenség, de azért azonnal megteszi a
244 2, IX | gyanúokok kétségtelenek, de célszerű-e a rendőrségnek
245 2, IX | Zrínyi természetes hangon.~De már erre a másik miniszterben
246 2, IX | zsidó nincsen köztük.~- De már az is van - tálalta
247 2, IX | kenyérre kenheti a jó ember. De a szemtelenséget nem tûri.
248 2, IX | nem fordul a hatósághoz. De csak nem alkalmatlankodhatik
249 2, IX | végzi el a maga dolgát?~- De a személyes szabadság -
250 2, IX | azt úgy csináltad azelõtt, de most más világ van, most
251 2, IX | Magyarország a szabadság országa.~De már erre Zrínyit is elhagyta
252 2, IX | váltottam fegyverengedélyt, de most megint nem volt szabad
253 2, IX | mit? Azt senki sem tudja. De vártak valamit, mert valaminek
254 2, IX | közöltek vele, azért nevet, de akik jobban ismerik, azok
255 2, IX | hátha kisül utólagosan. De el nem tussolni sem tanácsos,
256 2, IX | Nagy hibát követtél el, de talán még jóvá lehetne tenni.~-
257 2, IX | még jóvá lehetne tenni.~- De kérlek - védekezett Zrínyi -,
258 2, IX | törvénytõl, a közvéleménytõl.~- De hiszen nekem arról beszéltetek,
259 2, IX | az is kényelmetlen volt, de tizenhat millió emberre
260 2, IX | egyenkint ereszd õket szabadon. De lehetõleg végy tõlük egy
261 2, IX | ki akart belõle ugrani, de visszafojtotta.~Bánffy kihúzott
262 2, IX | tudunk.~Ezzel eloszlottak, de kifelé menet az írószobában
263 2, IX | lehet méltóságod elégedve. De hát még más dolgok is vannak
264 2, IX | otthagyta a rosszkedvû daliát, de alig két lépés után újra
265 2, IX | akar éjféli ülést tartani? De azért összegyûltek, s Zrínyi
266 2, IX | kímélje a pénzt.~- Igen, de éppen a méltóságod anyagi
267 2, IX | majd nyomattat a király.~- De arról be kell számolni,
268 2, IX | imposztor és most célt ér, de már a Liptó megyei fakereskedõt,
269 2, IX | ötven-hatvanezer forintot…~- De hisz az egész vagyon! -
270 2, IX | hasát, meg a feleségét. De a hasát talán még jobban
271 2, IX | rám akad a rendõrség.~- De kieresztjük, és mégse fogja
272 2, IX | ingerlõbb, mint a másik, de csak az egyikhez nyúlhat.~-
273 2, IX | öltött fel, benõtte a serte, de minthogy az fehér volt,
274 2, IX | fájdalmat.~- Az is valami. De Zrínyi meg világverõ Cézárok
275 2, IX | Bosszút akarok, bosszút!~- De ha sok pénzt kap. Nézze
276 2, IX | és kevesebbet kapott.~- De hát a feleségem? - sziszegte.~-
277 2, IX | szívvel a nejéhez. Igen, de Zrínyi úgy kívánta az egyezséget,
278 2, IX | pokolba a pénzzel, ahova akar, de az asszonyt hagyja sorsának,
279 2, IX | Zrínyinek megbocsátott volna, de az asszonyt epedve kívánta. (
280 2, IX | asszonyt elrúgta volna magától, de akkor a Zrínyi elleni bosszúra
281 2, IX | asszonyostól, mindenestõl. Pedig de szépek voltak a szepesi
282 2, IX | így nyilatkozott egyszer, de persze csak úgy négyszemközt
283 2, IX | Hogy meg van már halva, de mi nem merjük mondani.~Az
284 2, IX | Tudta, hitte mindenki, de nem írták meg. Vannak dolgok,
285 2, IX | Vagy hiszen ki lehet írni, de nem tanácsos. A Perjéssy
286 2, IX | napig, ameddig az újság. De a ki nem írottak halhatatlanok,
287 2, IX | fellázították a közvéleményt. De oly rémes dolog ez, hogy
288 2, IX | végén! Talán csak mese. De aztán kibontakozott részlet
289 2, IX | a száján ez is, az is: »De otthon csitt, mordizom adta,
290 2, IX | megcitáltat a fõkapitány; de mikor egy nagyúr börtönbe
291 2, IX | interpellációt csinálnak belõle. De most, mikor egy igazi elefánt
292 2, IX | köszönöm, nagyon boldog vagyok, de…~- Mi a baj, kedves tanácsos
293 2, IX | hosszú a haja, rövid az esze… de restellem… becsületemre
294 2, IX | lesz is, mint a kisujjam. De hogy mondhassa… Hisz tetszik
295 2, IX | mondhassa… Hisz tetszik tudni…~De az ilyen derült mozzanatok
296 2, IX | Radován diákot se avatta be.~De az látta késõbb a borítékokról,
297 2, IX | járt-kelt ruganyosan, vidáman, de volt benne valami zárkózottság.
298 2, IX | parancsolom, menjenek haza.~- De kérem alássan, az iratok.~-
299 2, IX | és a fejüket csóválták, de persze csak ott künn a lépcsõn.~
300 2, IX | az összes helyiségeket - de fel se tûnt neki akkor a
301 2, IX | Kegyeskedjék csöngetni.~De csak a kezével intett annak
302 2, X | legérdekesebb végtárgyalása.~De nem így történt. A közvélemény
303 2, X | szereti keresni az igazságot. De nem szereti megtalálni.
304 2, X | mindjárt beleun: ejnye, de kellemetlen pofája van!
305 2, X | életet itt bele nem lehelnek. De a somogyi kérvény kivétel.
306 2, X | háznagyi iroda karzatjegyekért.~De mielõtt még a somogyi kérvény
307 2, X | nyitják ki, ha bosszankodnak, de vannak viszont, akik Pandora
308 2, X | Vulkánnak nincsen pártja, de félnek a kalapácsától és
309 2, X | Mercur hektikában van, de a mérlege csillámló, míg
310 2, X | fülledt ugyan és füstös. De mert az istenek is ezt szívják,
311 2, X | hajlongani, görbülni, hízelkedni. De ennek így kell lenni, míg
312 2, X | bölcseknek, sõt elragadóknak, de biz azok a szegény párák
313 2, X | ösmerném.~Senki se tudja - de Harkányi Frigyes mégis tudja.
314 2, X | Gyula, szinte egyik levele, de egyik rezgésbe nem hozott
315 2, X | jóakarattal van Zrínyi iránt, de azt hiszem, ez a dolog fõképp
316 2, X | csinált a szegény Miklós, de én nem engedtem volna letartóztatni.~-
317 2, X | gróf Andrássy Tivadar -, de folyton megmaradt gentlemannek.
318 2, X | abnormis voltánál fogva is, de általjában is a judikatura
319 2, X | ellentétessége következtében, de más szempontból is, úgy
320 2, X | azt meg nem változtatják, de nem érvényesek azon generációkra,
321 2, X | közvetve.~Pulszky Ágost. De nem lett érte semmi baja.
322 2, X | idõszerinti faktorai által, de általjában nem megítélhetõ
323 2, X | van! úgy! a jobboldalon.) De ha ténykedéseikkel áthelyeztetnének
324 2, X | állampolgári kötelmeinek; de ha mi fagyos merevséggel
325 2, X | szigetvári lakos és az ottani, de már azóta elhalálozott s
326 2, X | akarja kimenteni Zrínyit? Jó. De akkor mi nem mentjük.~A
327 2, X | hogy segédhadakat hozzanak, de hasztalan; az elnök, aki
328 2, XI | azt, milyen színû emez, de néhány milliót non chalance-szal
329 2, XI | különb legény, annál inkább), de mindegy, éppen csak szakasztott
330 2, XI | Zrínyi-kérdés. Egy bagatell. De a parlamentnek éppen ezen
331 2, XI | fa csak mindig virágzik, de nem hoz gyümölcsöket, a
332 2, XI | törvény nem ismer kivételeket, de nem is ismerhet. A jogállam
333 2, XI | poézis igen szép dolog, de a kodifikáló bizottságokba
334 2, XI | forrongani. Kicsike volt még, de a gorombáskodó rendõrök
335 2, XI | játszottak a ruhaszöveteken. De túlnyomó volt a rubint és
336 2, XI | valami érdekeset várnak. De különben itt él, itt oldódik
337 2, XI | már meg kis szálkától.~- De hát mi lesz a vége?~Egykedvûen
338 2, XI | nemcsak az ülés teljes képét, de a kérdezettek tehetségérõl
339 2, XI | szélsõbal egyes padjain.)~De ha hinnem kell is Wlassics
340 2, XI | mozgás.)~Gróf Apponyi Albert: De nem akarok fölösleges rekriminációkba
341 2, XI | e mélységes hallgatást, de újra kérdem, akiknek kezében
342 2, XI | általában a szabadságok, de különösen az egyéni szabadságok
343 2, XI | mintha nem volnának itt. De facto ugyan itt vannak,
344 2, XI | facto ugyan itt vannak, de jure azonban a külföldön
345 2, XI | arcán a gúnyos mosolyt, de ez engem nem hoz zavarba,
346 2, XI | isten a megmondhatója, de mindent tudott, sõt még
347 2, XI | a tisztelt képviselõ úr?~De Polónyi nem az az ember,
348 2, XI | el impresszáriójával.~- De többet mondok, tisztelt
349 2, XI | eltussolásban, hanem egyebekben is. De nem akarom a Ház idegeit
350 2, XI | miniszter is. Várták Bánffyt. De hol lehet annyi sokáig?
351 2, XI | Bánffy. Még mindig nem jön - de Eötvös beszéde alatt majd
352 2, XI | mindenki hozza a vakolatot, de hogy se fundamentum, se
353 2, XI | odébb taszít vagy kettõt, de egyet se bír megtörni. Mirõl
354 2, XI | végtelenében. (Zajos tetszés.)~De önöknek ez nem elég, önök
355 2, XI | a pápa. (Úgy van! úgy!) De hát látta valaki a régi
356 2, XI | Még talán báró Dániel se. De ha látta volna is, õ ugyan
357 2, XI | tisztelt Ház, a legendákat, de csak azokat, amiket a nép
358 2, XI | állítólag harcolnak köztünk, de azért megmondhatná, ha akarná,
359 2, XI | szava nagy szó, szent szó, de az agnoszkáláshoz mégiscsak
360 2, XI | pedig semmit se látott, de a Vatikán mégis agnoszkál.~
361 2, XI | cselekszi.~Eötvös Károly: Úgy? De hát miért nem agnoszkálta
362 2, XI | büntetõtörvénykönyvet (Derültség), de vegyük úgy, ha tényleg Zrínyi
363 2, XI | kerül, s neki örömet okoz -, de tisztelt Ház, nem Zrínyi
364 2, XI | ahol Zrínyiék fogva voltak.~De elkésett. Zrínyi és társai
365 2, XI | másnap az esti lapok után, de csak egy rövid kommüniké
366 2, XI | védelmezheti a hazáját. De ön e társadalomban, melybe
367 2, XII | bástyákon két kis szöszke fiú… De hol vannak már a Hunyadiak!
368 2, XII | hogy örökösen hurutja van. De amellett jól élnek, vígan
369 2, XII | kezdenek ugyan öregedni, de Zrínyi újakkal szaporítja.~
370 2, XII | lesz már egy kis háború?~De hát a világ nem mozdul.
371 2, XII | várfalak meg voltak rongálva, de a várõrség lelkes volt,
372 2, XII | kalamust, ritkán írt õ maga, de most az egyszer a saját
373 2, XII | nem lesz semmi ennivaló. De nem is kell. Az asszonyokat
374 2, XII | és lökje le a mélységbe.~De éppen ebben a szempillanatban
375 2, XII | mind elestek egy lábig, de nem olcsón. Maga Zrínyi
376 Fug | szépet adhatott volna. De ezt az illető író már nem
377 Fug | amennyire erőmtől telik, de a téma a különös, a téma
378 Fug | Miklós bizonyosan megvan, de most Justh Gyulának hívják,
379 Fug | és él Zrínyi Miklós is, de meglehet, udvari koncipista
380 Fug | A karakterek maradnak, de más viszonyok közé keveredve,
381 Fug | csinálhatna forradalmat, de másként mutatná a virtust.
382 Fug | más történeti alakot is, de Zrínyi volt a legjobb, az
383 Fug | mely fölhasítja a sírokat. De ha a föld már tele volna,
384 Fug | leejté a trombitát ijedten, de már késõ volt, a kürtbe
385 Fug | Nagyon furcsa lesz az, de csak a formájában. A magja
386 Sze | történetét mindenki ismeri -, de különben is az alak itt
387 Sze | nem haladt azóta messze, de az idõk némileg elhaladtak,
388 Sze | néhány helyen volt szükséges, de ha idõk folytán esetleg
|