Rész, Fejezet

 1    1,  III|     Miklós semmit se szólt, csak mosolygott nagykeserûen és a szakállába
 2    1,  IV |      történjék.~A kimagasló alak mosolygott - tudta, hogy akkora tüzek
 3    1,  IV |          uram?« - kérdé õ.~Félig mosolygott, félig bosszankodott, de
 4    1,  VI |         a kaszinóban.~Alapi csak mosolygott, mint a gyermek, akinek
 5    1,  VI |         becsületbíróság gonoszul mosolygott a régi adomákon, de Zrínyi
 6    2,  VII|            Egy szentjánosbogár - mosolygott Juranics, lehajolt és fölvette.~
 7    2,  VII|         Az ezredes hajlongott és mosolygott. (Rettenetes volt, ha mosolygott.)~-
 8    2,  VII| mosolygott. (Rettenetes volt, ha mosolygott.)~- Tartom szerencsémnek! -
 9    2,  VII| asszonyra, óbester úr«, ravaszul mosolygott befelé és így szólt:~- Ostobaság,
10    2,  IX |          semmit?~Zrínyi ravaszul mosolygott és a kérdésre kérdéssel