Rész, Fejezet

 1    1,  II  |    szólt Alapi.~- Becsületemre mondom.~Száz és száz megfigyelés
 2    1,  II  |    Zrínyi-ügyet«, a bizottság, mondom, még oda sem érkezett, tehát
 3    1,  IV  |     bolondozik.«~»Becsületemre mondom.«~Erre összerezzent és rám
 4    1,  V   |     csak a margóra juthat. Azt mondom és Kriska, hogy újra üzlethez
 5    1,  V   |   szakács, Kriska. Meglesz, ha mondom.~- János, te vagy a legnagyobb
 6    1,  V   | kilépnek oda, ahol kinevetik.« Mondom, azonfelül sem hoztak ezek
 7    1,  VI  |  mulatságos emberek. Istenemre mondom, a könnyezésig kacagtatók.
 8    2,  VIII|     esetem volt vele. Lelkemre mondom, most jut csak eszembe.
 9    2,  IX  |        restellem… Talán meg se mondom.~És szégyenlõsen nyomorgatta
10    2,  XI  |       egyáltalában semmi, noha mondom, részemrõl elfogadtam a