Rész, Fejezet
1 1, I | illetõ író már nem hallja.~Én ezzel ellentétben még életemben
2 1, I | életemben látni akarom az én vázlatban hagyott munkámat
3 1, I | dolgozta ki jobban.~Pedig én úgy fogom kidolgozni, amennyire
4 1, I | kis magyarázatra szorul. Én a középkori szokásokat akarom
5 1, I | odaüzenhetné Bánffynak:~- Én ezt vagy azt a törvényjavaslatot
6 1, I | nekem az idegen világok - én csak enyimek írója vagyok:
7 1, I | hazáért meghaltak. Õk az én kedvenceim.~- Igen, uram.~-
8 1, II | csodatétele.~- Hogy érted azt?~- Én azt hiszem, föltámadtunk,
9 1, II | lenyisszantotta a fejedet.~- Az én fejemet - szólt különös
10 1, II | átnyújtván azt Zrínyinek.~- Uram, én nem tudom, mi lett velem.
11 1, II | gyalogság fölött, mert az én eszem nem tiszta.~Szigetvár
12 1, II | látni elevennek, mivelhogy én mondtam fölötte el a miatyánkot -
13 1, II | csudálatos isteni akarat, én nem okoskodom fölötte. Egy
14 1, II | Ennyi úrnak hogy adjak én ingyen enni-inni?~- Hát
15 1, III | jöttünk, nem tud valamit az én asszonyomról?~- Rosenberg
16 1, III | Balázst:~- Kezdjük csak az én cselédeimen! Mi lett az
17 1, III | cselédeimen! Mi lett az én szépséges Kata leányommal?~
18 1, III | ahhoz éléstár is kell. Az én dominiumaimat felosztották.
19 1, III | beszélnek ezek, s miket tettem én? Milyen felfogás! Lehet-e
20 1, III | mintegy magának mondá.~- Vagy én, vagy õ, de valamelyikünk
21 1, IV | dühében:~- Mármost mit tudjam én, melyik volt? Milyen ostobaság
22 1, IV | óraláncába kapaszkodva -, én csak fölvettem ezt a nevet.~
23 1, IV | De kérem, kérem, gróf úr, én azt belügyminiszteri engedéllyel
24 1, IV | kamatozzanak. Ilyesvalamit az én idõmben nagyon büntettek,
25 1, IV | vagyok, de ezt már nem tudom én se nézni. Kisvártatva megfordultak,
26 1, IV | ismerik a Zugligetet.«~»Én ismerem, csak a Laszlovszkyt
27 1, IV | lehet az?«~»Mert mikor még én utoljára itt jártam, akkor
28 1, IV | százesztendõs.«~»Hja, de én háromszáz év elõtt jártam
29 1, IV | nézett.~»Ön talán…«~»Igen, én vagyok Zrínyi Miklós, s
30 1, IV | Juranics Lõrinc hadnagy.«~»Én is katonaasszony vagyok:
31 1, IV | szétmorzsolódott és összelapult az én léptem alatt, ami kõ, gyöngy
32 1, V | Bizony bolond volnék én, ha herbateákat, utálatos
33 1, V | okoskodván:~- Miért készítsem én ki az emberi gyomrokat az
34 1, V | ki az emberi gyomrokat az én tulajdon vendéglõmben más
35 1, V | patikának. Hát miért tartsak én elõszobát a mások lakásának?
36 1, V | több, mint kellene. Mert én, fiam, három rostélyosnál
37 1, VI | a Rózert, hogy vasárnap én és Juranics náluk ebédelünk.
38 1, VI | Mi az a kiballotírozás?~- Én se tudtam, megkérdeztem:
39 1, VI | ezek a mostani emberek. És én kezdem is már pedzeni, hogy
40 1, VI | látogatást tett önnél ma.« Én nálam, hiszen egész nap
41 1, VI | itthon voltam, nem láttam én egy fiát se. A portás nevetett: »
42 1, VI | találkozik két ember helyett. Én hát azt sejtem, Gáspár öcsém,
43 1, VI | ebbõl? Mit jelent az? Mert én nem tudom ezeket a mizimázi
44 1, VI | urak! Hát mit akartok az én derék Alapimmal? - köszönté
45 1, VI | hídon halálos golyó ért - én se láthattam.~- Ennyire
46 1, VI | ekképpen lészen fölékesítve az én szövegemben s élvezhetővé
47 1, VI | Szigetvár alatt!~- Hogy én nem haltam meg Szigetvár
48 1, VI | emlékezetembe olyan élénken, mintha én magam lettem volna abban
49 1, VI | csoportban? Hihettem-e, hogy amit én álmodtam, az valóság is
50 1, VI | argumentumaira célozva -, mint az én gyermekkoromban volt Ferdinánd
51 2, VII | fejét, nagynehezen mondta:~- Én is az önéirõl.~De a bámulat
52 2, VII | hányni.~- Mert most már én vesztettem el valamit -
53 2, VII | szemeit.~- Hiszen mondanám én - nevetett Zrínyi -, de…~-
54 2, VII | de…~- Hiszen találnám én - nevetett vissza a szép
55 2, VII | Rózer úr és asszonyság! Én már hercegeknél is ebédeltem -
56 2, VII | Juranicsnak tetszik az Anna. Az én szemem nem csal, doktor,
57 2, VII | üljünk mi ketten egy kocsiba, én majd hozok a kabátom alatt
58 2, VII | hát maga így bánik az én bogaraimmal! Most már csakugyan
59 2, VII | Adja vissza maga is az én bogaramat.~- Várja meg,
60 2, VII | megharagszom. Hát nem azt tehetem én, amit akarok? Hát nincs
61 2, VIII| állt:~Boborné: Április 10-én egy mulatságban voltuk Rózer
62 2, VIII| maradtunk messze éjfél utánig, s én egész tizenegy óráig aludtam
63 2, VIII| No, hát majd kisütöm én, ha az urak semmit sem tudnak.~
64 2, VIII| mondott délelõttöt.~- Maga az én emberem - szólt Perényi -,
65 2, VIII| tisztelt úr, mit parancsol?~- Én Perényi Miksa vagyok.~A
66 2, VIII| De a gyémánt - mondám én - a gyémánt csinos darab«.
67 2, VIII| nem igazi gyémánt.« Mire én újra megvizsgáltam a tût
68 2, VIII| mint amilyen igazi Pick én vagyok, és ha nem hiszi,
69 2, VIII| aranymûvessel a világon. Az én öreg tisztem szó nélkül,
70 2, VIII| A tû a feleségemé és én tudom…« De én csak jobban
71 2, VIII| feleségemé és én tudom…« De én csak jobban tudom, feleltem,
72 2, VIII| mert a gyémántot és a tût én készítettem gróf Zrínyi
73 2, VIII| Úgy? Hát mit akar?~- Én a »Pesti Gúnár« reportere
74 2, VIII| Szép, szép, de mit akar?~- Én kérem alássan, önkéntes
75 2, IX | megcsillantak.) És ilyeneket én nem tûrök.~A belügyminiszter
76 2, IX | miniszter -, a jogállam. Én elhiszem, hogy te azt úgy
77 2, IX | meg az ilyen állapotot. Az én idõmben csak egy személyt
78 2, IX | jobban tudja a módját, mint én.~- Félek, nagyon sokba fog
79 2, IX | méltóságos uram.~- Az az én dolgom lesz, Szebeni Mihály
80 2, IX | elnevette magát:~- Hiszen még én fizetnék, ha pénzem volna,
81 2, IX | fejezé be Patacsics -, én tapogatom meg egy kicsit.
82 2, IX | fickóval bíbelõdjék, mint ön.~- Én nyugalmazott császári királyi
83 2, IX | mert engem megvettek, és én becsületes ember vagyok;
84 2, IX | kisebbjébõl.~- Nem bánom én, vagyis nem bánja a Krisztina,
85 2, IX | mert sürgõs a munka.~- Én pedig azt parancsolom, menjenek
86 2, X | tiltakozik:~- A szelence nem az én kezemben van, uraim.~Közel
87 2, X | hogy Jupiter mit akar.~- Én azt gondolom, kegyelmes
88 2, X | csinált a szegény Miklós, de én nem engedtem volna letartóztatni.~-
89 2, X | engedtem volna letartóztatni.~- Én se - felelte Rosenberg.~-
90 2, X | Miklós és társai folyó hó 17-én elfogattatván, vizsgálati
91 2, X | Bánffy Dezsõ miniszterelnök: Én annak tartom (Felkiáltások
92 2, X | szeplõtlensége? Hát ezért írok én húsz esztendõ óta vezércikkeket,
93 2, XI | öreg varga közbekiáltott:~- Én már hoztam egyszer Táncsics
94 2, XI | tetszés a baloldalon.)~Noha én magam, vezéreltetve azon
95 2, XI | ezen válasz kielégített.~Én ugyanis azt tartom, tisztelt
96 2, XI | Bánffy Dezsõ miniszterelnök: Én ezen hibákat benne lenni
97 2, XI | agnoszkálhassa a jelenlegit? Mert én nem láttam. És nem látta
98 2, XI | fölismerni. (Derültség.)~Én sokra becsülöm, tisztelt
99 2, XI | volt. Hanem iszen megmondom én, miért agnoszkálta most
100 2, XI | szigetvári Zrínyi Miklós, ámbár én majd csak akkor kezdek hinni
101 2, XI | és lelkestõl, ez esetben én is hajlandó vagyok, mint
102 2, XI | ezredeshez utólag: »Uram, én önt a XVI. század törvényei
103 2, XI | tenném meg felségednek is.~- Én azt meg akarom jutalmazni,
104 2, XII | ledobatom a bástyáról.~- Azt én nem hiszem. Excellenciádnak
105 2, XII | aranyat tesz a zsebébe?~- Azt én úgy szoktam - felelte keserû
106 2, XII | megérdemli azt az a kozák? Én tudom azt, hogy a gróf úr
107 2, XII | történelemre dolgozik, és ha én be fogom írni, hogy száz
108 Fug | az »Új Zrínyiász« lesz az én vázlatban hátrahagyott művem.
109 Fug | illető író már nem hallja.~Én ezzel ellentétben még életemben
110 Fug | életemben látni akarom az én vázlatban hátrahagyott munkámat,
111 Fug | dolgozta ki jobban.~Pedig én úgy fogom kidolgozni, amennyire
112 Fug | kis magyarázatra szorul. Én a középkori szokásokat akarom
113 Fug | odaüzenhetné Bánffynak:~- Én ezt, vagy azt a törvényjavaslatot
114 Fug | hazáért meghaltak. Õk az én kedvenceim.~- Igen, uram.~-
|