Rész
1 I | felsõ ágban, olyan volt ott rózsaszín szoknyácskájában,
2 I | az elszaladt az erdõbe és ott a csõsznél húzta meg magát
3 I | ládáját majd idehozzák, ott van a kocsin. Ami pedig
4 I | összehalmozva.~Laci tehát ott maradt a lakatos-mûhelyben
5 I | éjszakánkint álmaiban már ott is járt Mari mellett az
6 I | urasági parkban - addig ott meglehetõs rossz ünnepekre
7 I | se lett volna baj, hiszen ott volt doktor Arendorffer
8 I | Bajomban is volt Flucknál?~- Ott is.~- Nem beszélt Sternnel
9 I | most pénze. Pukkadjon meg ott, ahol van.~- Egyebütt aztán
10 I | pénzem többé.« Többször ott lebegett már ajkán a szó: »
11 I | állapotában maradt, s még most is ott az ajtó, mely a Bárányba
12 I | nincs-e az állás alatt.~- Ott most csak egy szekér van.~-
13 I | öltözött majmot mutogat ott egy talján.~Se szó, se beszéd
14 I | hátra, csak a rózsatõre, ott mellette termett. Enyim
15 I | bödék, az Isten tehenkéi, ott játszogattak a hamuban,
16 I | megdermedt a vér, úgy állt ott, mint egy elítélt.~- Hát
17 I | ijesztõ lehetett hát, amint ott hadonászott a késsel, Mariska
18 II| Elhatározta, hogy Pestre megy és ott áll be. A fõvárosban már
19 II| nyúlna, észrevette, hogy ott két levél van. Kivette és
20 II| érünk Kopolyházára? Lehet-e ott jól ebédelni? (Kopolyházán
21 II| utazik?~- Pestre megyek.~- Ott lakik?~- Nem, csak dolgom
22 II| Nem, csak dolgom van ott.~- Volt-e már többször Pesten?~-
23 II| nem igen jár, de azelõtt ott lakott az egyik nõvére,
24 II| És most már nem lakik ott?~- Meghalt.~- Reménylem,
25 II| Egy kurta félóra múlva ott vagyunk.~- Hát Vácra mikor
26 II| féloldalra vonva. - Háljon meg ott. A »Csillag«-ban jó szobák
27 II| hosszú asztalnak tartott és ott helyet foglalt, háttal az
28 II| átmenni csónakon Szentendrére, ott meghálni és másnap aztán
29 II| nyugaton a varecskával.~- Ott van a rácok városa egyenest!~-
30 II| idejött két sógora tartottak ott egy kis majálist pünkösd
31 II| harmadik dunai malomhoz, ott keresse meg Gobóczy Mátyást,
32 II| mely csak fenyvesekben nõ, ott is ritkán.)~János eloldotta
33 II| mint a leforrázott kutya.~Ott künn szép, lanyha, csillagos
34 II| kezdtek tapadozni, midõn ott termett a sétányok ismeretes
35 II| Ifjúság, bolondság. Hiszen ott volt a nagy kincs a zsebében,
36 II| meg maguktól. No, semmi, ott a verbunk, lesz felpénz
37 II| a nagyapa puszta telkét, ott úgyis van egy félszer-féle,
38 II| lehetett dobolni. Most is ott állott még néhány öreg hordó
39 II| egyszerû ötletének, mert ott mentve volt minden bajtól.
40 II| jutott eszébe, hogy nini, ott hagyta a holmiját a kofánál.
41 II| de a kofa sátra nem volt ott, viszont hasonló kofát is
42 II| állt meg, bekukucskálván az ott lévõ zálogos-bolt üvegajtaján,
43 II| miután látta a nyíláson, hogy ott egy másforma zsidó ül, ámbár
44 II| vasládát mégis kár volna ott hagyni. Nem, az nem lehet.
45 II| zsebében levõ bankócsomagot, ott van-e még, és mivel az Isten
46 II| költségeit).~Az egész lajstromot ott hagyta az uraságnál, az
47 II| hazamegy Sulyomba.~- Hm, hm. Ott ugyan nem volt. És egyebet
48 II| Horpácon.~Hamar a nyergemet, ott van a padláson.~Itt a vesztett
49 II| Bécsben már tudják ezeket, - ott meg azt figyelik, hogy miként
50 II| gyõztünk? Mit ártott volna, ha ott is elvesztjük a csatát -
51 II| felejtkezve arról sem, hogy ott messze a csatatereken is
52 II| sárga-fekete oszlopot, melyen ott áll a táblácska a maga primitiv
53 II| Ha csak egy évet töltene ott a báró úr rangjához illõn
54 II| száz és száz szem keresi, (ott ül az elsõ padban elöl),
55 II| baronesz a mamájával már ott állnak a lépcsõháznál kipirult
56 II| nagy urak is csak emberek.~Ott benn azután megindul az
57 II| Eredj le a pincébe, van ott a balszögletben nehány palack
58 II| mondott valami budai telekrõl, ott egy félszerrõl a… Nem lehet
59 II| van felejtve a kulcs, s ott a csodálatosan hazakerült
60 II| Mariska visszaszaladt, hogy ott legyen a megérkezés elsõ
61 II| már fel a vén gazember. Ott volt az orvos és a plébános
62 II| nem reagált egyikre sem. Ott úszott õ már a bizonytalan
63 II| gyarló emberi hüvelye maradt ott a terítõn a Perkálné és
64 II| tessék elhinni.~- Az igaz, ott se volt ma, úgy látszik.~-
65 II| tudja, nem leselkedett-e ott is egy édes szempár a fehér
66 II| zárda kertjébe, hol most is ott gyomlálgatott Tumbus apó,
67 II| gondolatok szorongatták. Hátha ott se lesz a baronesz a temetésen?
68 II| kertjére nyíló ablakon, ott kalandoz, hol a füvek is
69 II| hol a füvek is beszédesek… Ott állt, arra ment, ott himbálózott
70 II| beszédesek… Ott állt, arra ment, ott himbálózott egy fa ágára
71 II| a követjelölt vacsorál ott a híveivel.~- Idevaló jelölt?~-
72 II| délután lesz.~- Úgy, de nekem ott funkcióm van.~- Nekem is -
73 II| állt. Az se sírt, csak állt ott, lehajtott fejjel, némán,
74 II| résztvevõnek. Ezek a nagyurak ott döfik be a tüskét az ember
75 II| értette, hogy kár volt õt ott hagyni a Lackónak. Mert
76 II| ragasztva. A fõhadnagy is ott állt megilletõdve, midõn
77 II| városba, egy kis dolgom volt ott.~- Igen kevés lehetett -
78 II| hangos, zavaros dobogása.~Ott állt a kicsike az anyja
79 II| észre nem vették, még talán ott is, ahol észrevették, és
80 II| nehéz, határozott léptekkel ott hagyta a termet.~Pali kiosont
81 II| szemtelenkedett be. Ezek keringtek ott õrülten, a zsákmány körül.~-
82 II| elsõ lovagját és költõjét, ott lóg életnagyságban a falon
83 II| Gottfried báró.~Nevetve állt ott, mind a két kezét kinyújtva
84 II| némelyekben könnyelmû, és most íme ott áll, hogy éppen a finnyássága,
85 II| kellett több. Boldogan hagyta ott a bárót; szinte mámorosan
86 II| megszólítván kurtán, parancsolón az ott õdöngõ komornyikot.~- Jelentsen
87 II| galambok országában. Csakugyan ott mosták a búzát a béresasszonyok
88 II| bárókisasszony napernyõje. Ott ült a patakparton buja páfrányok
89 II| ugyan ki mást keresett volna ott?) - Szép, hogy én is eszébe
90 II| lakik?~- Igen.~- Vannak-e ott szép lányok?~- Szép lányok
91 II| napernyõjéért, és ha már ott hevert, felemelte a pitypangvirágot
92 II| lappangható emberi szemeknek, ott csendesen kihúzta. Amint
|