Rész
1 I | sõt a szépapja is már az Inokay báróknál szolgált, úgyszólván
2 I | zászlaja alatt harcolt.~Inokay elgondolkozott.~- Lehet,
3 I | is lehetett érteni, mert Inokay Gottfried a tönk szélén
4 I | Persze, persze - hagyta rá Inokay nagy flegmával -, ilyenkor
5 I | visszanyelte. Nem, nem. Egy Inokay mégse teheti azt, hogy a
6 I | nekem is kölcsönözhetsz.« Inokay tehát visszasürgönyözte: »
7 I | zsidók keveset akartak adni, Inokay túl sokat akart kapni, végre
8 I | ékszereket.~- Látom - mondá Inokay egy furcsa mosollyal Balassának -,
9 I | támadt, hogy ez a rózsa Inokay Mária. Csillagban is volt
10 I | Csillagban is volt már egy ilyen Inokay Máriája az égbolton. A harmatos
11 I | dadogva:~- Szent Isten! Inokay Mária.~- Nini, nini - kiált
12 I | szólították a családban Inokay kisasszonyt.) Mit mondott
13 I | sohasem is történhetik. Egy Inokay bárókisasszony épp oly kevéssé
14 II| abba rakja, aztán elküldi Inokay Mariskának Sulyomra. Hogy
15 II| milyen árakon adott túl az Inokay családi kincseken. Nyolc
16 II| csomagra ez volt írva: Báró Inokay Mária kisasszonynak Sulyom.
17 II| persze - nevetett gúnyosan Inokay -, az anyáknak és a regényíróknak
18 II| a Szentföldön harcoló I. Inokay Gottfried vetette meg, maguktól
19 II| szemem behunyva - felelte Inokay csípõsen. - De nem akarom
20 II| ajtók becsukva; csak az Inokay ablakát zörgette meg, ahol
21 II| ahol világosságot látott.~Inokay, aki francia regényeket
22 II| Úr szent neve! - felelte Inokay ájtatosan.~Szép világ volt
23 II| úr a gimnáziumban, ahol Inokay Pál báró és a nehézkes eszû
24 II| kiszólította az elsõ eminenst, Inokay Pál bárót és a következõ
25 II| Mondd meg nekem ezek után Inokay, hol kel fel a nap?~Pali
26 II| volt rájok írva: »Éljen Inokay Gottfried képviselõjelöltünk«
27 II| apró gyerekeire méltóságod.~Inokay engedett akkor az érveknek,
28 II| Ilyenkor rendesen sóhajtott Inokay, kinézett az ablakon, a
29 II| izmosodott szellemiekben a fiatal Inokay és ily apró szerencsék érték.
30 II| Szinte restelli, hogy õ báró Inokay. Jobban szeretne lenni Tóth
31 II| sohase hallotta meg az öreg Inokay, mert a Palinak vagy elment
32 II| akaró költészetbarát báró Inokay Pál »Jurisics Miklós Kõszegen«
33 II| jutalmazására küldi.~A kis Inokay Pali elpirult, mint egy
34 II| itt nem olvastatott sem Inokay, sem más tanítvány által,
35 II| okból felszólítlak, báró Inokay, nyilatkozz fiam, mit tudsz
36 II| Semmit - felelte a kis Inokay, illedelmesen fölemelkedve
37 II| Ember vagy a talpadon.~Inokay Gottfried diadalmasan dagadó
38 II| talán annak idején Elsõ Inokay a Szentföldet, ahol a szaracénokon
39 II| csak - kombinálta idõsb Inokay -, aki tudott a versrõl.
40 II| extrában. Természetesen Inokay is leült játszani. Sõt õ
41 II| megtoldani - tréfálkozott Inokay.~Délután vele volt a szerencse,
42 II| Hanem az azért mindegy volt, Inokay olyan egykedvû maradt, mintha
43 II| lovaknál is hasznát veszed.~Inokay keserûen mosolygott.~- De
44 II| lengõ zászlók, melyeken az Inokay név kígyózott, mélabús hangulatba
45 II| hangulatba hozták. A kis Inokay szívét a lelkesedés dagasztotta
46 II| palóc-nemes elrikkantotta magát:~- Inokay Pozsonyba, Peszerényi puttonyba!~(
47 II| villogó szemekkel a kis Inokay.~Amivel aztán egészen elszomorította
48 II| Szép-e benne?~- Minden Inokay kisasszony szép fiatalon.~-
49 II| hozomány, sikoltozott az Inokay lelke, mely tele volt ilyen
50 II| meg lehet állapítani, hogy Inokay mindent tud.~No, mármost
51 II| falusi bárót, egy bizonyos Inokay Gottfried nevût.~A gyermek
52 II| vendéglõbe és mondja meg Inokay bárónak, hogy vis major
53 II| lassan-lassan felösmerte az Inokay báróét.~- Egy gyerkõc. Valami
54 II| hajtatott, bemutatván magát Inokay bárónak.~- A temetés után
55 II| kívánja ezt méltóságod?~Inokay közömbösen vont vállat.~-
56 II| vendégül Amália tante is (az Inokay Bécsben élõ testvére), egy
57 II| betanította a papagáját »Éljen Inokay követünk« kiáltásra és most
58 II| a tárgyakat és alakokat.~Inokay fölállt és a szolgabírónak
59 II| mellett, a lovon hadakozó Inokay Sebestyén bárónak Mányoki
60 II| mondani?~- Nem - felelte Inokay fáradtan.~- Akkor hát tovább
61 II| hogy az én szeretett uram, Inokay Gottfried, úgy lelki jósága,
62 II| megmentek az én kis uram, báró Inokay Pál és kis úrnõm, báró Inokay
63 II| Inokay Pál és kis úrnõm, báró Inokay Mária részére. Loptam én
64 II| búcsúztató versekért, könyveimet Inokay Pál bárónak, budai telkemnek
65 II| telkemnek földalatti részét Inokay Mária báró kisasszonynak
66 II| Inokayakkal, de csak úgy, ha az az Inokay, aki most beszél önnel,
67 II| csókolt neki.~- Értelek, Inokay - szólt és eltûnt szobája
68 II| aláhullt mannát el ne fogadjon Inokay, ez mégis hihetetlenebb
69 II| sulyomi kastélyban. Amaz Inokay kisasszony, Katherina, aki
70 II| a szobába és megállt az Inokay Katherina képe elõtt, aki
71 II| hasonlatosságot a régi és a mostani Inokay kisasszony vonásai közt.
72 II| eltûnik a kép, és elõtte áll Inokay Gottfried báró.~Nevetve
73 II| próbálgatással a szegény Inokay Katherinát. Sajnálkozva
74 II| mit tartana: azt, hogy Inokay hitvány ember, aki elfogadta
75 II| arra, hogy visszautasítsam.~Inokay meglepetésében lenyelte
76 II| új perspektívát nyitott Inokay elé. Nevetségessé lenne.
77 II| mint a kövér a hájáért. Inokay szinte hátratántorodott
78 II| fõhadnagy igazat beszél! Inokay Gottfrieden kacagni fognak.
79 II| fordul itt elõ - morogta Inokay mintegy magában -, és mégse
80 II| kincseiket. És ezt persze Inokay báró el is hiszi. Mert hát
81 II| leányának, a baronesznek.~Inokay felugrott, mintha egy villámáram
82 II| fényes aranysávot vont az Inokay Katherina brokát szoknyáján,
83 II| most is szereti - felelte Inokay csöndesen, kiégett csibukját
84 II| pofont a ház kisasszonyától.~Inokay bosszús arcot vágott.~-
85 II| rendbe jöttetek? - kérdé Inokay meglepetve.~- Örökre - felelte
86 II| mégis szereted? - szólt Inokay nevetve.~A leány a fejével
87 II| Oh, igen - kiáltá eléje Inokay hamis szemhunyorítással. -
|