Rész
1 I | a báró álmatagon.~Ebbõl aztán meg azt sem lehetett tudni,
2 I | õ a maga helyén), máskor aztán hosszú ideig megint ember,
3 I | unokáinak egy nagy vagyont, s aztán lakatosnak adja az egyiket,
4 I | a derekabbat. Megeheti aztán a hagyatékot. Minek egy
5 I | leventét…~Mici fülig pirult, aztán elpityeredett.~- Hát nem
6 I | Mert ha elõre megcsókolnám, aztán nem venne feleségül - mentegetõzött
7 I | követelõ fél nem enged. (Aztán az inashoz fordult.) Vidd
8 I | gyereket a tekintetével, aztán megnyomogatta a vállpereceit:~-
9 I | fel egész ötvenhatig, itt aztán elunta a monoton dolgot
10 I | a mesterségünkre. Akkor aztán mibõl éljünk meg?~A városka
11 I | odaadnálak inasnak.~Mire aztán panaszkodott a nagy szárazság
12 I | igazítod háromnegyedórával, aztán föltétlen nyugalomban hagyod
13 I | kis Pál báróból mi lesz aztán? Ej, ej, méltóságos uram!~-
14 I | ott, ahol van.~- Egyebütt aztán nem volt?~- Kinél kellett
15 I | egész ládányit. A ládát aztán elvitte Borly uram Pestre,
16 I | el az ékszereket.«~Ebbõl aztán megint nagy sürgönyözés
17 I | italt s leszúrta az árát, aztán az udvarnak tartott a söntés
18 I | fiú - gondolta magában. Aztán egyszerre furcsának találta
19 I | régi, õszinte hangon -, apa aztán behozott ide a zárdába.
20 I | igézetes kis teremtést.~- Aztán volt még egy skrupulusom,
21 I | lássa, minek lett lakatos?~Aztán mintha egyszerre kiesnék
22 I | Katalin egy levelet, azt aztán a piacon kiveszi a csacsi
23 II| kéz nem szokott dolgozni, aztán felgyûrte a sáfrányszínû
24 II| pondró is szereti a jót), s aztán csak az egyik felét dugta
25 II| lehet szokva, hanem, ami aztán következett, elrontotta
26 II| lovas embert az öreghez, ki aztán bejött reggel a városba,
27 II| ott meghálni és másnap aztán elveszve az ellenség szeme
28 II| szabad levegõn fõve jó, - meg aztán azért is jöttek ki ide kijjebb,
29 II| eszik olyat odaát Vácon. Aztán, ha már bor van, meg vászonnépség,
30 II| feléje vigye a szél; erre aztán megteszi.~Laci ajkán kétkedõ
31 II| azt, amit én mondok.~Ezzel aztán felfrissülve megindult Borly
32 II| elõre tuszkolta a legénykét, aztán maga is beugrott, és a csendes
33 II| bedobta elõbb a cókmókját, aztán áthajította magát a palánkon,
34 II| csillaga és melyik a Mariskáé, aztán elaludt.~Talán föl se ébred,
35 II| esõ cseperegni. Már ennek aztán fele se tréfa. Egy-két kövér
36 II| tetején felgyûlt vízben s aztán megvizsgálta a helyet, ahol
37 II| vasládát a cókmók közé, aztán bemenni a városba egy kis
38 II| megreggelizni derekasan, aztán odaállni, ahol a verbunk
39 II| letette a batyut a sátor alá, aztán bement a zálogos boltba,
40 II| látta volna, mi van benne. Aztán a lakat. No, a lakatot meg
41 II| ész kell ide.~A cédulából aztán kiokoskodták a helyet s
42 II| szerszámokat vásárolt, amelyekkel aztán a »Fehér farkas«-nál, ahol
43 II| kis faládát, abba rakja, aztán elküldi Inokay Mariskának
44 II| köttet be a kompaktornál, aztán imádkozni fog belõle azért
45 II| ilyesmit? Milyen szép lesz aztán, ha hosszú évek múlva, mikor
46 II| már mint õ, Laci), mire aztán így szól: »Hát mit meséljek,
47 II| mi kincseink? Ne beszélj!~Aztán sóhajtott és köhécselt.~-
48 II| feleség összenéztek, a grófnõ aztán behunyta a szemeit és nem
49 II| doboltatni - tanácsolta aztán bizonytalanul.~- Eh, bolondság -
50 II| a császárnak a testvére. Aztán még az az újság, hogy itt
51 II| teljesítem, amit mondott. Ahogy aztán tizenegy óra után magam
52 II| Ausztriához intézné szózatát, s aztán felénk fordult és elmagyarázta
53 II| minthogy növénytani óra volt, aztán így felelt meg hasonló ünnepélyes
54 II| megnyílnak egy idõre.~- De hát aztán?~Borly a vállát vonogatta.~-
55 II| vállát vonogatta.~- Ami »aztán« van, az már Isten dolga.~-
56 II| nyelvén csacsog vele. Csak aztán bele ne szeressen a lurkó!
57 II| Balassa Bálint is, Koháry is. Aztán a hõsöket énekli, Jurisics
58 II| nyújtózkodott a sok ülés után, aztán barátságosan megrázta a
59 II| partnerek kezét.~- Mármost aztán még arra kérlek - szólt
60 II| szemekkel a kis Inokay.~Amivel aztán egészen elszomorította az
61 II| többé. Hiszen úri tempó - ha aztán egy ménes van otthon, de
62 II| megsoványodott szegényke!~Aztán jönnek az ölelések! Hát
63 II| A komornyik elbeszélte aztán, hogy a kasznár úrnak nem
64 II| Hetven éves ember odavaló. Aztán sok becsületesebb embert
65 II| öregnek. Menjen rajta utazni! Aztán úgy tett, mintha lovakat
66 II| paratus, annál jobb, akkor aztán tisztuljon meg a bûnöktõl
67 II| talán fel is kel mindjárt. Aztán micsoda gyönyörû kancsóban
68 II| hihetetlen. Mit szóljon aztán az ilyen magunkforma ember,
69 II| kardját, hogy ne csörömpöljön, aztán bement és néhány percet
70 II| beviszi a szomszéd városkába, aztán Perkálnéhoz fordult, ki
71 II| utána a második, harmadik, aztán egyszerre valamennyi, ezeknek
72 II| élveteg arc mását.~Amint aztán megint kinyitotta a szemeit,
73 II| kihívták. Az egyik seladonnak aztán belelõtt a lábába, az még
74 II| félrevonultak tanácskozni s aztán közölték a föltételeket,
75 II| felállította a feleket, aztán így szólt:~- Béküljenek
76 II| diskuráltak, hallotta félálomban, aztán csak reggel ébredt fel,
77 II| vékonyába, ahol nem is gondolja. Aztán egy koszorút vagy csak egy
78 II| amit jó lesz megtanulni; de aztán olyan is volt, amin megbotránkoztak
79 II| hogy az öreg Borly unokája.~Aztán véget ért a beszentelés,
80 II| hagyni a Lackónak. Mert aztán Majza Jánoshoz, a mézeskalácsoshoz
81 II| és tanúk vannak alatta. Aztán az is kétséges, van-e a
82 II| az arkánum? Most tessék aztán beszélni. Érdekes eset,
83 II| instrukciót kapta, hogy adja el. Õ aztán el is adta, be is mutatta,
84 II| sülnek ki a selymaságok? Aztán lássuk csak - mondá évelõdve -,
85 II| elnyomta a kerekes kút zörgése. Aztán megint kicsattant a nóta:~
86 II| fogadott, lehajolt a horgáért, aztán újra le akart ülni, de Borly
87 II| le, nem bánom.~Így ültek aztán ketten egymás mellett és
|