Rész
1 I | vagy »a vén gazember«.~Maga a földesúri familia, Inokayék,
2 I | vett annak építésében a maga filléreivel. Hát azt mondaná
3 I | kutyák menhelyéül, ahol õ maga gyógyította a környék beteg,
4 I | egyik lompos farkú kutya maga a kasznár volt. És ahogy
5 I | vedlik át (és ekkor van õ a maga helyén), máskor aztán hosszú
6 I | abból! Egy kis Deák Ferenc a maga nemében már most is. De
7 I | csók és a pofon dolgot. Õ maga pedig óvatos volt. Hogy
8 I | hogy az esztergomi érsek is maga csinálja meg a lakatokat
9 I | Ferenc, a városbíró.~De maga Disznósy uram hovatovább
10 I | mit csináljak? Vesztettem. Maga okos ember, tudja, hogy
11 I | eltagadná; ha pedig adni akar, maga is ajánlkozhatik. Talán
12 I | könnyedén betéve az ajtót maga után.~Ez adta neki az eszmét,
13 I | Hátha ez a rózsa mégis maga a baroneszka.~Hah, hogy
14 I | a leány vidáman -, hisz maga az izé… a lakatos.~Különös
15 I | le akarta tépni.~- Hát a maga virágja? - szólt a fiú csendesen,
16 I | és mindezt azért, hogy maga leszakítsa idõ elõtt. De
17 I | én sem tudom. Nem tanult maga errõl semmit?~- Nem. De
18 I | gúnyolódott Lackó -, de maga, úgy látszik, elfelejtette,
19 I | mint egy vádlott.~- És maga mit mondott erre, Mária
20 I | akkor mi lenne?~- Amivé maga akarja, hogy legyek.~A leány
21 I | annak. Megmondhatom. Mert maga elõtt most már nem szabad
22 I | történeten, de mégis csak a maga dolga állt elõtte elsõbbnek.~-
23 I | Nem kell megijedni!~- Csak maga miatt.~- Énmiattam? - kacagott
24 I | kiáltá vissza Tumbus apó a maga rozsdás hangján.~- Ne csukja
25 I | szemtelenségeket beszél maga itt összevissza? Ez a fiatalember
26 II| meglapult a sarokban és a maga belsõ világában barangolt.~
27 II| egy nap meg nem kapná a maga tányér levesét és ahhoz
28 II| a lábára?~- Nagy csacsi maga - nevetett az asszony és
29 II| kellett megcsinálni neki is a maga húzásait. Ezek pedig nem
30 II| közönséges perszóna, de maga a penci szõlõbíró, ekképpen
31 II| tuszkolta a legénykét, aztán maga is beugrott, és a csendes
32 II| piszkafával, sõt megjelent maga a községi bíró is, és megállapítván
33 II| közbekurjantgatott. A kiszolgálatot maga a korcsmárosné végezte,
34 II| pipája kiesett a szájából, õ maga elaludt és hortyogni kezdett.~
35 II| elaludt és hortyogni kezdett.~Maga se tudja, meddig tartott,
36 II| pengõ forintot.~Lacit már maga a tegezés is bántotta, hanem
37 II| sógorasszony potentát a maga szemetjén, és adót vet ki
38 II| háborítani, s legalább a maga földjén van.~Ösmerte jól
39 II| jövõ felhõ szét nem húzza a maga fekete köpönyegét szinte
40 II| hozta ki a sodrából, mint maga a ládácska, s ami kíváncsiság
41 II| eszét.~- Hej, kocsis! Ösmeri maga a budai zálogházakat?~-
42 II| tájon?~- Hiszen ha tudnám. Maga csak figyelmeztessen, ha
43 II| hetet töltött a kastélyban, maga is fejet csóvált az eset
44 II| No hallja, kasznár úr, maga ugyancsak rossz ember; más
45 II| is jobban búsulna, mint maga azért a kitûnõ unokáért.
46 II| becsületes jó képe volt!~Maga a méltóságos báró is érdeklõdött
47 II| kedvében, mint éppen ma. - Maga engem szamárnak tart, Borly?
48 II| uram!~- Csak vallja be. Maga minden nagy urat izének,
49 II| hiszi, én nem tudom, hogy maga gazdag ember?~- Hogy én?~-
50 II| Sulyomnak is megvannak a maga kis tragédiái.~Egy-egy öregasszony
51 II| elesett. A kasznár úr, vagy maga a báró úr olvasta az újságból.
52 II| cselekedetet mutatván, hogy másnap maga Albrecht főherceg napiparancsban
53 II| vitézi kalandja. A báró maga vitte át a lapot a kasznárházba
54 II| felelte közömbösen.~- És ezt maga csak így mondja.? Hisz ez
55 II| kasznár gúnyorosan.~- Meg van maga bolondulva?~Az öreg Borly
56 II| igaza lehet! - kiáltotta s maga is figyelni kezdett. Csakugyan
57 II| melyen ott áll a táblácska a maga primitiv rébuszával:~Sulyom
58 II| A báró csodálkozott.~- Maga nyilván meg van bolondulva,
59 II| fog azokról gondoskodni, a maga módja szerint. Sõt én azt
60 II| kibökte a középsõ ujját), mert maga az Akadémia sem ád egy nyúlfarknyi
61 II| esztendõn, amikor a magyar a maga sírját is megásta. Ha már
62 II| ruhát váltson az ember; õ maga (a komornyik) így is tett,
63 II| akar tudni; pedig a pince a maga nyirkosságával a legveszedelmesebb
64 II| meghal?~- Onnan, hogy õ maga érzi a végét.~- Mibõl látod
65 II| úszott az ég peremén, vagy maga az öreg kasznár lovagolt
66 II| küldök, édes szívem.~Este maga az öreg báró is beosont
67 II| temetésére.« Vagy hogy talán õ maga is köztük van, és csak a
68 II| kivált ilyen nagy úrnak, mint maga, hacsak egy kis rántottát
69 II| kardjából páncélruhát támaszt maga körül, néha szinte meginog,
70 II| pihenni.« A koporsónál csak maga a szép fõhadnagy állt. Az
71 II| megfordult és Pál bárót látta maga elõtt. Magas, nyurga fiatalember
72 II| magának törülközõt, hogy a maga szennyét beletörülje, és
73 II| azért gazdatisztet, hogy a maga könnyelmûségét ráfogja.
74 II| vágott közbe az ügyvéd -, õ maga kívánta, hogy végrendelete
75 II| székén s mereven bámult maga elé, mint hogyha álmot látna.
76 II| levegõ után kezdett kapkodni, maga a báróné is ijedten ugrott
77 II| gyámja a gyermekeinek, de õ maga nem örökös. A báró úr lemondása
78 II| mindig készenlétben tartja a maga emberét, hogy ahol valami
79 II| már nem hiszem.~- De ha maga a megboldogult mondta?~-
80 II| Mert rajta van a stigma. Maga az örökhagyó bélyegezte
81 II| játszott el Európa elõtt, - maga dolgozván önmaga ellen,
82 II| családi ékszereinket és a maga pénzébõl vette meg egy költött
83 II| hagyta abba?~- Azért, mert maga jött.~- Ne zavartassa magát.~
84 II| ki félne magától?~- Hát maga sem fél?~- Én? Hogy félnék?
85 II| megkezdhetné a rohamot.~- Hát maga azóta mindig Bécsben lakik?~-
86 II| valami nagy ritkaságok. Maga igen szerény.~- Nem ritkaságok,
|