Rész
1 I | jele volt Borly kasznár úr elhatározása, hogy t. i.
2 I | van önnek lelke, kasznár úr, hogy ezt a jeles ifjút
3 I | legyen úgy, ahogy a nemzetes úr mondja.~- Hát abban állapodtunk
4 I | nemhogy a nemzetes kasznár úr fizetne érte naponként félhuszasokat,
5 I | Tumbus apó!~- Köszönöm Kovács úr. Igazán finom burnót.~A
6 I | vette:~- Mi tetszik, ifjú úr: sör, vagy bor?~- Bor.~-
7 I | fizetek, tisztelt hitelezõ úr.~Laci homloka elborult.~-
8 I | Litmaneck Eduard hadnagy úr, hazamegy, felel rá, mire
9 II| Mindegy. Az éhség nagyobb úr a félelemnél. Akaratlanul
10 II| íme kisül, hogy mégis csak úr. Hát menjen a pokolba! Elfordult
11 II| hangon.~- Nem ismeri a molnár úr?~- Az öregapám se hallotta
12 II| vigyen át engem molnár úr a csónakján Szentendrére!~-
13 II| huszasa. Azzal pedig nem nagy úr az ember egy olyan gazdag
14 II| jobbat. Hisz most már õ úr. Beül egy kocsiba, bevásárol,
15 II| fölháborodás.~- No hallja, kasznár úr, maga ugyancsak rossz ember;
16 II| már istentelenség, kasznár úr.~Az öreg kasznár egy bölcs
17 II| lát engem még a méltóságos úr az én igazi ruhámban.~-
18 II| János levelének, a nótárius úr olvasta el, hát el is híresztelte.~-
19 II| alól.~- Áldassék érte az Úr szent neve! - felelte Inokay
20 II| Kehidára az öreg »tekintetes úr«-hoz, hogy a császár szeretne
21 II| legény elesett. A kasznár úr, vagy maga a báró úr olvasta
22 II| kasznár úr, vagy maga a báró úr olvasta az újságból. Sokan
23 II| kegyelmetek, öreg szülém, az úr a pokolban is úr, könyvekben
24 II| szülém, az úr a pokolban is úr, könyvekben hízott elméjével
25 II| még nem alszik, hadnagy úr?~- Nem, fenség.~- Talán
26 II| olaszé lett.~A professzor úr a gimnáziumban, ahol Inokay
27 II| ments. Mit gondol a báró úr? Hisz az nagy költséggel
28 II| évet töltene ott a báró úr rangjához illõn a családjával,
29 II| mutatott fel az igazgatótanár úr, dr. Bogdán Lukács, a következõ
30 II| fölszedték az aranyakat. Bogdán úr egy csomóba rakta a katedrára.
31 II| Nem a gimnáziumé, tanár úr - felelte pillanatnyi habozás
32 II| szaracénokon vett erõt.~- Úr vagy - mondá ottkünn, megszorítva
33 II| idején, mikoron számos nagy úr gyûlt be a vidékrõl a fehér
34 II| legjobban »A méltóságos úr mindig vagy túlkorán jön
35 II| bedõltünk a vízbe, a kasznár úr valahogy a kocsi alá került,
36 II| közömbösséggel.~- A kasznár úr új hordóért ment a pincébe…
37 II| Parancsoljon a méltóságos úr.~- Eredj le a pincébe, van
38 II| történhetik, a nemzetes úr lelkére, úgy gondolta, bizony
39 II| úgy nyisson be a plébános úr, mintha látogatni jönne,
40 II| Fõtisztelendõ Malinka János úr megértette a dolgot és úgy
41 II| No mi dolog az, kasznár úr? Mit látnak szemeim?~- Már
42 II| beteg önérzetesen.~Malinka úr meg nem állhatta, hogy hátra
43 II| Én vagyok itt, Borly úr.~- Ah, eljött a kisasszony.
44 II| istennek, mert a nemzetes úr is nagyon várja.~Mariska
45 II| talán nem halt meg a kasznár úr? - kérdé Gyuri, a gulyásbojtár.~
46 II| nem ok nélkül. A kasznár úr dohányát akarta egy kicsit
47 II| eseményét.~- A szegény nemzetes úr beadta a kulcsot.~S míg
48 II| bolondság, de a plébános úr, mikor meghallotta a kísérteties
49 II| mert látja azt a nemzetes úr. S mikor úgy déltájban azzal
50 II| bizonyosat, aki a nemzetes úr.~Kevéssel dél után csengõs,
51 II| különben, ahogy a főhadnagy úr parancsolja.~- Nem szeretném,
52 II| rektor -, mert a főhadnagy úr nem akarja a rántottával
53 II| kellene. Szerelem idején nem úr a gyomor.~Átment a rostélyos-illatoktól
54 II| Bizonyosan valami nagy úr. Meglehet, fõherceg.~Az
55 II| Ez Litmaneck fõhadnagy úr.~- És a hölgy?~- Az a felesége.~-
56 II| hogy nem tudom-e fõhadnagy úr nevét.~- Az én nevemet kérdezte?~-
57 II| parancsolsz valamit, kapitány úr?~- Egy kis lovagias szívességre
58 II| Szolgálatodra állok, kapitány úr.~- Köszönöm, kamerad. Akkor
59 II| barátságosan. »Igyék, kapitány úr, nem boldog a magyar«; fölemelem
60 II| szólok: »Ej, mit „kapitány úr”, legyünk per tu, kedves
61 II| Igen sajnálom, kapitány úr, de nekem fogadásom van,
62 II| dolgodat. Bocsásd meg, kapitány úr.~- De hisz az imént már
63 II| Nagyon szívesen, fõhadnagy úr.~Ünnepélyes, méltóságteljes
64 II| szemû férfiú, fõhadnagy úr, nem csoda, hogy errõl az
65 II| Eleven virágokat, fõhadnagy úr.~Telt az idõ, kétszer is
66 II| Igen sajnálom, kapitány úr.~- Psja krev (kutya vér) -
67 II| hogy önt kihívja, báró úr, s õ megtagadta.~- Hiszen
68 II| gyerek átvette a plébános úr kezébõl a szent füstölõt,
69 II| könnyû volt a nemzetes úr, mint a pehely). A bárói
70 II| Talán inkább a szolgabíró úr lesz szíves felolvasni.~
71 II| fog menni…« Bocsánat, báró úr, ha talán parancsolja, hogy
72 II| meg szavaimat, fõhadnagy úr, ha ilyen értelemben magyarázza
73 II| nagy teremben csak a három úr maradt, az ügyvéd, a szolgabíró
74 II| maga nem örökös. A báró úr lemondása különben már azért
75 II| érvényes, minthogy a fõhadnagy úr ezt el nem fogadta. Igaz
76 II| visszautasítása - az öné, fõhadnagy úr - szintén érvénytelen, mert
77 II| kutya feküdt, a méltóságos úr agaraiból.~- Cicke! - szólítá
78 II| Gyújtson rá, fõhadnagy úr, és üljön le egy kicsit
79 II| mintha mondaná: »Nem akarok úr lenni többé«, csapra eresztette
80 II| kedves mesécskét. A fõhadnagy úr le akar engem pipálni. A
81 II| engem pipálni. A fõhadnagy úr kincseket talál a nagyapó
82 II| a csóka.~- Bocsánat báró úr, de én sohase szoktam hazudni.~-
83 II| hangon. - És tudja a báró úr, milyenek a gyermekek, nem
84 II| ügyvéd úrral és Balassa báró úr õméltósága is bent van;
|