Rész
1 I | bandzsalított rá a mester, majd így szólt az õ szokásos finom módján,
2 I | a monoton dolgot és így szólt:~- Ej, no ha eddig stimmelt,
3 I | Disznósyéktól, ekképpen szólt:~- Hanem most pünkösdre
4 I | Disznósy uram komor méltósággal szólt közbe:~- Megfogja a macska
5 I | méltóságos uram!~- Borly! - szólt a báró szigorúan. - Ne tartson
6 I | helyzet, de nem reménytelen - szólt azután -, egy mód még van.~-
7 I | sört.~- Friss csapolás - szólt a vendéglõs.~A pincér észrevette
8 I | Hát a maga virágja? - szólt a fiú csendesen, tompán. -
9 I | többi.~- Nagy szerencse - szólt Laci álmodozó hangon -,
10 I | fiókmacska.~- Nem emlékszem - szólt vontatottan és megrázta
11 I | elpirult.~- Aha, tudom már - szólt nyugtalanul, szétnézve,
12 I | hiszem, hogy bûn volna - szólt húzódozva -, de ha egyszer
13 I | eltakarta.~- Akarja-e - szólt a fiú eltökélt hangon -,
14 I | szemöldjein.~- Hát az jó volna - szólt a leány hanyagul, felületesen -,
15 I | körülnézett.~- Pszt, csendesen! - szólt a leány elkomolyodó homlokkal. -
16 I | te cudar! (Ez a darázsnak szólt.)~- Valakit ki kell eresztenie,
17 I | Hiszen megyek már, megyek - szólt egyszerre megjuhászodva. -
18 II| örömében, az egyik levél neki szólt (a másik Litmanecknek),
19 II| Menjünk be az ebédlõbe - szólt az asszony.~Laci megtapogatta
20 II| az ajtón. Potifárné utána szólt: »Mi lelte magát?« Azt hitte,
21 II| Elaludtam egy kicsit - szólt röstelkezve.~- Én pedig
22 II| ruháit, úrias arcát és így szólt:~- Fizetsz kereken egy pengõ
23 II| kicsinyeket.~- Itt vagy, kutya? - szólt végre, a kezét egész hónaljig
24 II| nem a kis láda tartalmának szólt - mert a lakat szerkezete
25 II| zálogházakat?~- Hogyne - szólt az röhögve. - Többet járok
26 II| igazán nem gondoltam volna - szólt felvillanyozva, s mohón
27 II| világosságot áraszthatna?~- Nincs - szólt a báró, megvizsgálva a dobozt. -
28 II| egyebet nem mondott?~- Nem szólt egy kukkot se.~- Szomorú
29 II| bizonytalanul.~- Eh, bolondság - szólt a nagyapa. - Nem mopszli
30 II| finom, elõkelõ lélek - szólt Borly. - Más anyag, egészen
31 II| Mindig eszembe jutott, izé - szólt a felesége felé fordulva. -
32 II| Napló«-t.~- Olvassa el - szólt mohón -, hogy mit mûvel
33 II| jelentést teszek neki.~- Ah - szólt a fõherceg meglepetve. -
34 II| Kedves nagyapka! (így szólt a levél.) E soraimat Bécsbõl
35 II| bámulta hosszan, majd így szólt:~- Rosszul hajtanak a kopók!~
36 II| nézte.~- Igen különös - szólt most a tanár. - E levél
37 II| aztán még arra kérlek - szólt oda Radvánszkyhoz -, hogy
38 II| az öregjét, egy szót se szólt, csak a fejét horgasztotta
39 II| felelte a báróné.~- Ejnye - szólt megkönnyebbülten a báró. -
40 II| ezt, ha az orvos semmit se szólt?~- Abból látom, hogy délelõtt
41 II| Hazahozhattuk volna szegény Pistát - szólt közbe Pál báró megdöbbentõ
42 II| Senki se tiszta ezektõl - szólt a pap szigorúan.~- Én az
43 II| kenetet. »Aludni akarok«, szólt, és mint egy pogány, a fal
44 II| Ne sírjon, kisasszonyka - szólt a beteg -, jól esik nekem,
45 II| tokaji borunk.~- Hát mért nem szólt? - mondá a bárókisasszony. -
46 II| A Lacika!~- Én vagyok - szólt mohón a fõhadnagy. - Hogy
47 II| Nem sokat változott meg - szólt végtelen szomorúsággal,
48 II| tisztességes eltakarítását - szólt keserûen. - Mi történt már
49 II| hevült arccal.~- Csinos - szólt a főhadnagy szórakozottan,
50 II| abba a sírást, Perkálné - szólt közbe a rektor -, mert a
51 II| láthatott be) cigánymuzsika szólt, s ha néha kinyílott az
52 II| terembõl, hol a muzsika szólt, egy nagy szakállú, robosztus
53 II| Borly.~Kezet fogtak, s így szólt Litmaneck:~- Átjöttem az
54 II| Mindenekelõtt az a kérdés - szólt Borly -, hogy van-e rá elegendõ
55 II| mialatt felkötni kezdte, így szólt:~- Hát kit is kell kihíni?~-
56 II| hullott alá.~- Rossz omen - szólt Litmaneck nevetve, mialatt
57 II| magadra hagylak.~- Jól van - szólt Brivinszky tompán, sziszegõn -,
58 II| alkalmatlanságot szereztem - szólt Borly -, de bizalmam volt
59 II| vennék azt rossz néven - szólt közbe Gyengõ ügyvéd -, inkább
60 II| türelmetlenkedett a fõhadnagy.~- Tudom - szólt az ügyvéd -, ön temetésre
61 II| amit akarsz« a segédjének szólt, hogy fésülje meg, cicomázza
62 II| felállította a feleket, aztán így szólt:~- Béküljenek ki, uraim,
63 II| öregúr.~- Nincsen kizárva - szólt a báró ásítva.~- Tehát méltóságod
64 II| Mária és elpirult.~- Úgy - szólt a vén dáma a fejével bólingatva -,
65 II| ön is eljött, Pál báró? - szólt a fõhadnagy meglepetve.~-
66 II| szépet hallottam felõled - szólt nyájasan a vidéki dzsentri
67 II| Ah, a mi fõhadnagyunk! - szólt könnyedén, a tiszthez fordulva. -
68 II| Foglaljanak helyet, uraim - szólt a báró -, és essünk át a
69 II| végintézkedést teszem.~- Halljuk - szólt az ügyvéd, elfelejtve, hogy
70 II| dolgában.~- Menjünk tovább - szólt közbe a báró közömbösen.~-
71 II| Dehogy. Csak folytassa - szólt a báró hidegen. - Sõt csak
72 II| neki.~- Értelek, Inokay - szólt és eltûnt szobája ajtaján.~
73 II| jegyzõkönyvet kellene felvenni - szólt a szolgabíró habozva.~Az
74 II| Szörnyûség ilyet tenni! - szólt egy rezes, tompa hang. -
75 II| Balassa.~- A báró van itt? - szólt Borly megütõdve. - Megállj
76 II| akkor mit csináljunk? - szólt a fõhadnagy szinte megijedve. -
77 II| hazudni.~- No, no, édes fiam - szólt a báró a rokonszenves melegség
78 II| Fiatal gyermek voltam akkor - szólt elhaló, rekedt hangon. -
79 II| elítélt.~- Ha szeretem-e? - szólt szenvedéllyel, álmodozón. -
80 II| pedig két kézzel adom oda - szólt egyszerûen, minden ünnepélyesség
81 II| dolgokról beszéltek. Kakukk szólt valahol. Annak a szavát
82 II| Még el se értem odáig - szólt a fõhadnagy sóhajtva.~-
83 II| Hiszen csak a kezét akartam - szólt Mária elpityeredve.~- És
84 II| Hát mégis szereted? - szólt Inokay nevetve.~A leány
|