Rész

 1 II|   kitüntetések értek. Közkatonából fõhadnagy lettem rövidesen. Amiben
 2 II|          Én vagyok - szólt mohón a fõhadnagy. - Hogy van a nagyapa?~Perkálné
 3 II|         fekszik? - kérdé sötéten a fõhadnagy.~Perkálné némán mutatott
 4 II|         így szól hozzá:~»Oh, Borly fõhadnagy, ne légy olyan ostoba, hiszen
 5 II|     temiattad. Oh, te ostoba Borly fõhadnagy, gazdagabb vagy te Rotschildnál,
 6 II|           szopnia kellene!~- S már fõhadnagy! Bizonyosan valami nagy
 7 II|            De igenis. Ez Litmaneck fõhadnagy úr.~- És a hölgy?~- Az a
 8 II|            tõlem, hogy nem tudom-e fõhadnagy úr nevét.~- Az én nevemet
 9 II|       kacérsággal vágott a gyermek fõhadnagy felé. A fõhadnagy se aludttej;
10 II|          gyermek fõhadnagy felé. A fõhadnagy se aludttej; tûnõdött rajta,
11 II|        mosolyról ráösmer a gyermek fõhadnagy. Ahá, ni! Hiszen ez a váci
12 II|    Brivinszky.~- Borly - felelte a fõhadnagy csendesen.~- Nyugalmazott
13 II|          dölyfös sértegetõt.~A kis fõhadnagy érdeklõdéssel vizsgálta
14 II|    szisszent fel. - Ítéld meg, kis fõhadnagy. Két gentleman ül egymás
15 II|         Gottfried nevût.~A gyermek fõhadnagy elsápadt erre a névre, kiejté
16 II|   Litmaneck nevetve, mialatt a kis fõhadnagy lehajolt a kardért. - Úgy
17 II|           Parancsoljon.~- Én Borly fõhadnagy vagyok; egy kis afférom
18 II|      meghajolt.~- Nagyon szívesen, fõhadnagy úr.~Ünnepélyes, méltóságteljes
19 II|         valóban éles szemû férfiú, fõhadnagy úr, nem csoda, hogy errõl
20 II|             jegyezte meg a gyermek fõhadnagy.~- Különben nem rossz ember -
21 II|      csúnyább volna - mosolygott a fõhadnagy -, ha az elõbbi felesége
22 II|       tartani.~- Eleven virágokat, fõhadnagy úr.~Telt az idõ, kétszer
23 II|         kell - türelmetlenkedett a fõhadnagy.~- Tudom - szólt az ügyvéd -,
24 II|          kérdezi, ki az? Litmaneck fõhadnagy, hallatszott tisztán a folyosó
25 II|          Egy gyerkõc. Valami Borly fõhadnagy.~- Borly fõhadnagy? Hát
26 II|           Borly fõhadnagy.~- Borly fõhadnagy? Hát itt van? Igaz, persze.
27 II|             akik a legendárius kis fõhadnagy látására kászmálódtak föl
28 II|        koporsónál csak maga a szép fõhadnagy állt. Az se sírt, csak állt
29 II|      mennybemenetelét ragasztva. A fõhadnagy is ott állt megilletõdve,
30 II|        eljött, Pál báró? - szólt a fõhadnagy meglepetve.~- Csak nem akarsz
31 II|         gúnyosan mosolygott. Borly fõhadnagy lesütötte szemeit. Mária
32 II|           két unokám, Borly László fõhadnagy és Borly István tanuló között,
33 II|            csodálkozva hallgatta a fõhadnagy heves kifakadását, s ez
34 II|       rosszul ítéli meg szavaimat, fõhadnagy úr, ha ilyen értelemben
35 II|          ügyvéd, a szolgabíró és a fõhadnagy. Az inas hûsítõket hozott
36 II|          mit csináljunk? - kérdé a fõhadnagy.~- Azt hiszem, valami jegyzõkönyvet
37 II|            se érvényes, minthogy a fõhadnagy úr ezt el nem fogadta. Igaz
38 II|          visszautasítása - az öné, fõhadnagy úr - szintén érvénytelen,
39 II|           hozni, hogy egy császári fõhadnagy állásánál fogva nagykorúnak
40 II|     szétvágom én! - kiáltott föl a fõhadnagy kipirulva.~- Hogyan? - kérdezték
41 II|               A dolog menni fog. A fõhadnagy derék ember, nem fog nehézségeket
42 II|          elõbbi nõi hang. - Minden fõhadnagy egyforma, mind flasztertretter.
43 II|            bizonyítá a báróné. - A fõhadnagy engem is bámulatba ejtett,
44 II|            azért.~Hej, pedig már a fõhadnagy is csak egy kis híja volt,
45 II|            Ah, ön megijedt, kedves fõhadnagy. Persze nem gondolta, hogy
46 II|         megkínálta.~- Gyújtson rá, fõhadnagy úr, és üljön le egy kicsit
47 II|          mit csináljunk? - szólt a fõhadnagy szinte megijedve. - Mert
48 II|        furcsa - vette fel a szót a fõhadnagy -, hogy végre is oda kellene
49 II|         belsejébe. Úgy van, úgy, a fõhadnagy igazat beszél! Inokay Gottfrieden
50 II|           istállóban.~- Igaza van, fõhadnagy, igaza van - motyogta elszontyorodva -,
51 II|            virágos ága behajolt. A fõhadnagy azzal mulatta magát, hogy
52 II|     felkiáltott:~- Hopp! Megvan!~A fõhadnagy kérdõleg tekintett rá.~-
53 II|       részét? - ismétlé zavartan a fõhadnagy, és olyan piros lett, mint
54 II|     Köszönöm a kedves mesécskét. A fõhadnagy úr le akar engem pipálni.
55 II|           le akar engem pipálni. A fõhadnagy úr kincseket talál a nagyapó
56 II|          figyelem. De mondja csak, fõhadnagy, tudta már ön akkor a végrendelet
57 II|          Kínos verejték ütött ki a fõhadnagy homlokán, míg arca csupa
58 II|           érthetnõk meg egymást.~A fõhadnagy lehunyta szemeit és a kardjába
59 II|     megoldás.~- Hogyan? - nyögte a fõhadnagy, kételkedõ, réveteg tekintettel.~-
60 II|   fõhadnagynak mind a két kezét.~A fõhadnagy pedig lehajolt, elöntötték
61 II|         menjünk a galambok után! A fõhadnagy irányt változtatott. Hiszen
62 II|            vér, mozdulni se tud. A fõhadnagy jön.~Az elsõ ösztönszerû
63 II|      meghal a szégyentõl, ha ezt a fõhadnagy meglátja.~- Le a szoknyákat! -
64 II|          már ekkorára oda is ért a fõhadnagy nagy sebbel-lobbal s messzirõl
65 II|    szegélyzett parton, míg végre a fõhadnagy talált alkalmas helyet egy
66 II|    megláthassa alulról a bokáit. A fõhadnagy édesdeden nevetett az efféléken,
67 II|      alkalmas gondolat, amellyel a fõhadnagy megkezdhetné a rohamot.~-
68 II|       növény körül jár - felelte a fõhadnagy rejtélyes arccal -, azokból
69 II|        hernyót a nyakán, megérzi a fõhadnagy izzó, lüktetõ ujjait, felugrik,
70 II|  hátralegyint a tenyerével, hogy a fõhadnagy kezét megüsse, de éppen
71 II|           a nyakáról - védekezik a fõhadnagy elszontyolodva, s arca kipiroslik,
72 II|             Nos? Tegyen jelentést, fõhadnagy uram!~- Hát csak az történt -
73 II|            rohant a leánykérésnek, fõhadnagy uram?~- Még el se értem
74 II|           se értem odáig - szólt a fõhadnagy sóhajtva.~- De hát akkor
75 II| megdicsõülés verõfénye ragyogott a fõhadnagy arcán. Lehajolt, megcsókolta
76 II|   meglepetve.~- Örökre - felelte a fõhadnagy boldogan.~- Hát mégis szereted? -