Rész

 1 I |                ezer ránccal az arcán. Mikor én gyerek voltam, még élt,
 2 I |             fejlõdtek fokozatosan, és mikor már azt hitte volna a társadalom,
 3 I |            arra is mutatkoztak jelek. Mikor új tornyot építettek a sulyomiak
 4 I |          látták Luca napján éjfélkor, mikor egy csomó kutya csörtetett
 5 I |           mint tavaly vagy harmadéve, mikor még az urasági park, tavával,
 6 I |            volt eltiltott paradicsom, mikor még együtt játszottak õk
 7 I |  gallyról-gallyra egy fészekért, hogy mikor a magasból letekintett,
 8 I |           legközelebbi napok egyikén, mikor Pestre ment (gyakran vonzotta
 9 I |        kellett a Disznósy uram fejét.~Mikor egy kicsit magához jött,
10 I |         Disznósy Mihály levelét, mert mikor a következõ hetivásárra
11 I |            mondá a báró a kasznárnak, mikor Pestrõl hazajött -, pénzre
12 I |              a húr a végsõig feszült, mikor az akasztófahumor elsõ csöppje
13 I |          váltani - vélte a kasznár.~- Mikor? - kérdé a báró.~- Valamikor -
14 I |             adta neki az eszmét, hogy mikor a kertész bent iszogat a
15 I |             Hogyne ijedtem volna meg, mikor a virágomat le akarta tépni.~-
16 I |             ki akkorára, édes lányom, mikor mi a búcsúra megyünk.« »
17 I |          lehoztam a fáról… emlékszik: mikor?~A kis baronesz elpirult.~-
18 I |         szamár fülébe, és mi, itthon, mikor senki se látja, kivesszük
19 I |           Micsoda asszony lesz ebbõl! Mikor már mint palánta is ilyen.
20 II|               abban az évben történt, mikor az uralkodó azt a szinte
21 II|               helyette az ifjú felel. Mikor érünk Kopolyházára? Lehet-e
22 II|            elsõ emberek, Ádám és Éva, mikor még nem volt szakácsné?~
23 II|               a híres Patkó ütött le, mikor tízezer forint volt a kocsiban;
24 II|             nem fél az ágyba feküdni, mikor minden ismerõse az ágyban
25 II|              ott vagyunk.~- Hát Vácra mikor érünk?~- Gyertyagyújtáskor.~
26 II|       megindult és meg sem állt, csak mikor már odaért, pedig egészen
27 II|           gyerek korában a nénikével, mikor még itt tartották az üres
28 II|              hajította le nekem most, mikor a legnagyobb szorultságban
29 II|                mint otthon Sulyomban, mikor a madárfészekbe benyúlt
30 II| elkedvetlenedés vett rajta erõt, mint mikor az ember valami nagy polcról
31 II|            ezzel megrázta magát, mint mikor a pulyka fölborzolja a tollait. -
32 II|                ugrott fel a székérõl, mikor látta, hogy Laci távozni
33 II|          aztán, ha hosszú évek múlva, mikor már öregek lesznek, a kandallónál
34 II|             Már delet is harangoztak, mikor végre lement az ebédlõbe,
35 II|           feleségével és a leányával, mikor a postás csomagot hozott
36 II|            aki vele járt mindenütt, s mikor Borly hazakerült, õ visszavásárolta
37 II|        drámáknak, az csak olyan, mint mikor a finom pernye leszáll a
38 II|          voltak. Nagy dolog lehetett, mikor úgy befelé fordult a világ,
39 II|              imponált neki a kasznár, mikor még egyszer visszafordult
40 II|          mióta egyre szegényebb lett. Mikor utolsó forintját költötte,
41 II|            utolsó forintját költötte, mikor az ínség beköszöntött (mert
42 II|              rögök is. Nagy dolog az, mikor egy egész nemzet reménykedik,
43 II|             ereszté fejét a vánkosra, mikor már az elõõrsök puskalövései
44 II|               szerencsét hozott. Mert mikor a Mincio mellett feküdtünk
45 II|              is elvesztjük a csatát - mikor a béke azért úgy lett megkötve,
46 II|           Hanem az már itt is valami, mikor egyszerre csak nemzetiszín
47 II|            szeretne lenni Tóth János.~Mikor húsvétkor otthon volt, eljárt
48 II|          ezrest adott neki naponként, mikor pedig állandóan akarta volna
49 II|               egyre levertebb lett, s mikor végre egy kanyarodónál elõbukkant
50 II|             mit fog mondani Borlynak, mikor majd reggel útnak kell indítani
51 II|             nem olyan borzasztó, mint mikor a vén gazember rámereszti
52 II|               eszembe.~Úgy volt, mint mikor az ijedt ember éjjel egyedül
53 II|              részleteket, õvele volt, mikor feldõltek.~A Johann éppen
54 II|          ahogy sajnálom a kis csikót, mikor a paraszt idõ elõtt hámba
55 II|              nyerte vissza öntudatát. Mikor délután eljött a kis Pál
56 II|           kasznár betegápoldájában, s mikor kibukkant virradat után
57 II|            intett, hogy meghalt.~- És mikor halt meg? - kérdé egykedvûen
58 II|          bolondság, de a plébános úr, mikor meghallotta a kísérteties
59 II|            látja azt a nemzetes úr. S mikor úgy déltájban azzal bízta
60 II|               végtelen szomorúsággal, mikor kijött. - Mi baja volt?~-
61 II|            földesúr, bolond, ha tûri. Mikor új csizmát kaptak vagy új
62 II|         szinte már tíz óra is elmúlt, mikor eszébe jutott, hogy vacsorálni
63 II|              szónok dolgozik odabent.~Mikor a pincér elhozta az ételt,
64 II|         együtt utazott a postakocsin, mikor katonának ment Pestre.~Elfordítá
65 II|   lábszárairól lehet felismerni.~- És mikor lenne ez? - kérdé csendesen.~-
66 II|          felelte Borly.~- Jó hely. És mikor?~- Most mindjárt.~- Jobb
67 II|              eleinte vállalta és csak mikor önt megnevezte, hátrált
68 II|                a tiszthez fordulva. - Mikor jött?~- Még tegnap, méltóságos
69 II|        panaszkodott útközben. - Most, mikor idáig vagyunk! (Ujját a
70 II|            elrúgja, mert kevély.~- De mikor a kevélység úgy megszépíti
71 II|               ravaszsága. Elpirultál, mikor kérdeztem. Látni akartam,
72 II|              maguknak el nem árultuk, mikor mint gyerekek itt szaladgáltak,
73 II|               nem volt józan eszénél, mikor a végrendeletet csinálta.~-
74 II|              elváltozott hangon, mint mikor az oskolás fiú olyan témából