Rész
1 I | várok tõle, õ adjon nekem (no iszen, csak azt lesse a
2 I | lábacskáját; ne féljen semmit.~- No, már nem félek. Jó lesz
3 I | de az inas visszahozta.~- No, mi az? Nem volt a fiú otthon?~-
4 I | kitanítja a mesterségre.~- No, no - bólintott fejével
5 I | kitanítja a mesterségre.~- No, no - bólintott fejével a mester.~-
6 I | keserûen.~- Ebben maradunk.~- No, no - bólintott ismét a
7 I | Ebben maradunk.~- No, no - bólintott ismét a lakatos.~-
8 I | dolgot és így szólt:~- Ej, no ha eddig stimmelt, ezután
9 I | pompás óra lesz a zsebedben. No, adod a kezedet vagy nem
10 I | adod?~- Adom, nagyapa!~- No, így már jól van. Hát minden
11 I | hiszem, hogy van lelke.~- No, az meglehet, de azt látom,
12 I | lakatosság? Hisz nem bûn.~- No, tudja, én se hiszem, hogy
13 I | el az arca.~- Hehe, hehe! No, szépen vagyunk! Huj, huj,
14 II| Gézának a fia?~- De igen.~- No, hát akkor nem jól van! -
15 II| szándékod?~- Megmásíthatlan.~- No, abból semmi se lesz. Én
16 II| parasztgyerekek szokták. No, ez már nem volt úri modor.
17 II| Három páva« utcában.~- No, az se rossz, kivált ha
18 II| édesdeden.~- Ah, kis skorpió! No, lássa az ember! Még csípni
19 II| mondta volna a királyné: no, az uramnak sok baja lészen
20 II| emberséges vendéglátást.~- No, az ugyan szót se érdemel.
21 II| de nem haragudott meg.~- No no, csak tegye azt, amit
22 II| nem haragudott meg.~- No no, csak tegye azt, amit én
23 II| fiatalúr keresi gazduramat.~- No, mit akar? - kérdezte haragosan. -
24 II| uram tiszteletét hoztam.~- No, az ugyan kevés, nem tört
25 II| vet ki a nyegleségekre. No, hát add ide azt az egy
26 II| pohár szilvóriumot. Ejnye no, mit tegyen mármost? Most
27 II| kölykeznek meg maguktól. No, semmi, ott a verbunk, lesz
28 II| becses kõre s megörült neki: »No, ezt egyenesen az Isten
29 II| fölborzolja a tollait. - No hallja, fiatalember, miféle
30 II| van benne. Aztán a lakat. No, a lakatot meg éppen nem
31 II| Laci a homlokára ütött.~- No, erre igazán nem gondoltam
32 II| Elküldtük az ötvösnek Pestre.~- No, és az mostan visszaküldte.
33 II| ilyen nevû lányunk van.~No, már erre Mariska arcán
34 II| Hisz ez képtelenség!~- No, látod!~- Nincs valami kísérõ
35 II| elküldte ajándékba Micinek?~- No, persze - nevetett gúnyosan
36 II| uramból a fölháborodás.~- No hallja, kasznár úr, maga
37 II| lehet egy napon említeni.~- No igen, a Pali izé, csinos
38 II| bolondság nagy esemény.~- No, hát jó is - mondják -,
39 II| mármost a pénz, ha nem a tied? No, ne habozz, mondd ki bátran,
40 II| az öreg Borlyt kivéve.~- No, ez ugyan nem küldte a száz
41 II| Hátha õ küldte a pénzt?~- No, ez ugyan nem küldte - nevetett
42 II| fiam majdnem megnyert.~- No, hát csak vidd el most még
43 II| amint Perkálné mondta.~- No mi dolog az, kasznár úr?
44 II| felelte a beteg nyugodtan.~- No, ha paratus, annál jobb,
45 II| szóljon halkan Perkálnénak:~- No hallja, ez már mégis nagy
46 II| otthon följegyzi magának. No, jöjjön hát, még közelebb!~-
47 II| billikomokat pillantja meg. No, ez éppen jó lesz, fedele
48 II| magam. Jön már a Pali!~- No, hála istennek, mert a nemzetes
49 II| parancsolta a doktor.~- No, ugyan. Csak egy picinykét,
50 II| szakács a reggelit fõzte.~- No, bezzeg a kasznár is elment
51 II| földesúr?~- Az nem szerette.~No, azt bizony magától is gondolta
52 II| lenne holnap a temetésre?~- No, azt már mégse teszi. Csak
53 II| hogy Inokay mindent tud.~No, mármost kész gyûlölet,
54 II| árult Törökországban.~- No, azt nem lehet éppen rút
55 II| lába között futott el.~- No nézd, még ez is mit mer.
56 II| mellét a düh meg a szégyen. No nézd, a nyálas kölyköt,
57 II| részre hasítom a fejedet. No most, no most, és villan,
58 II| hasítom a fejedet. No most, no most, és villan, lecsap
59 II| hogy te vagy a kántor, no, majd mindjárt megtanítlak
60 II| efféle felbuzdulásokat.~- No, no, a báró nagyon makacs
61 II| efféle felbuzdulásokat.~- No, no, a báró nagyon makacs ember,
62 II| tantika, gonosz tantika.~- No, no, ne sírj hát azért.
63 II| tantika, gonosz tantika.~- No, no, ne sírj hát azért. Legyen
64 II| diadalát élvezni fenékig.~- No, ugye megvan az arkánum?
65 II| legott átszalad hozzá.~- No, az ördögbe is, ugye nem
66 II| kincsek lehetnek elásva.~- No és? - vágott közbe a báró
67 II| sohase szoktam hazudni.~- No, no, édes fiam - szólt a
68 II| sohase szoktam hazudni.~- No, no, édes fiam - szólt a báró
69 II| se lehet azt mondani.~- No, iszen akkor mégis nekem
70 II| enged magához leülni?~- No, hát üljön le, nem bánom.~
71 II| pedig nem érzem a hiányát.~- No, ugyan melyik két növény
72 II| odabocsátotta a pitypang mellé.~- No, ezek, mondhatom, nem valami
73 II| Mária újból nem felelt.~- No, felelj hát. Nagyon akartad
|