Rész

 1 I |             Oly régen van már az uram családjánál, hogy sokat
 2 I |       összeforrt a családdal, az uram nem jó néven venné, ha áskálódnám
 3 I |        jó napot, Disznósy Mihály uram - köszöntött rá Borly. -
 4 I |    beszélget kegyelmed?~Disznósy uram megrezzent, hátrafordult,
 5 I |        Elhoztam a fiút, Disznósy uram.~Lopva bandzsalított rá
 6 I |  egyenesre - jegyzé meg Disznósy uram, és kivette az egyik kezét
 7 I |          meg kegyelmed.~Disznósy uram föltette a rezes okulárét
 8 I |      városbíró.~De maga Disznósy uram hovatovább kezdett más nézeten
 9 I |        talált fel, hogy Disznósy uram majd megbolondult örömében,
10 I |     borogatni kellett a Disznósy uram fejét.~Mikor egy kicsit
11 I |          egész huszasokat.~Borly uram nagyon jó szívvel vehette
12 I |       azért a lakatért.~Disznósy uram komor méltósággal szólt
13 I |    hitelünk kimerült, méltóságos uram. A pénzintézetek nem adnak.~-
14 I |         megokosodtak, méltóságos uram.~- Hát mit csináljak? Vesztettem.
15 I |        aztán? Ej, ej, méltóságos uram!~- Borly! - szólt a báró
16 I |      mindig kevés a zsidó.~Borly uram figyelmesen nézett a gazdájára;
17 I |        Azt gondoltam, méltóságos uram, hogy talán, hm, a családi
18 I |        ládát aztán elvitte Borly uram Pestre, úgy, hogy az egész
19 I |          nem szabad. Nem szabad, uram!~Laci összerezzen, a tollkés
20 II|        is neki:~- Ide, ide, ifjú uram!~Laci észrevette most a
21 II|       napot.~- Hozta Isten, ifjú uram. Talán eltévedett?~- Bizony
22 II|      kell sietni. Üljön le, ifjú uram, és legyen vendégünk.~-
23 II|        taplót.~- Tudja mit, ifjú uram, mondok valamit. Menjen
24 II| tiszteletét üzeni Baligó Demeter uram (már mint én) és kéreti,
25 II|          vette.~- Baligó Demeter uram tiszteletét hoztam.~- No,
26 II|      teremtette!~- Bocsássa meg, uram - kérlelte Laci -, látom
27 II|         a csónakot, mire Gobóczy uram elõre tuszkolta a legénykét,
28 II|         sehová se való; Disznósy uram példának okáért beüzeni
29 II|          szõrös oldalával.~Borly uram vállat vont a hírre és beüzente
30 II|  gyerekkel.~- Elveszett, kasznár uram - mondá a lakatos ünnepélyes
31 II|           Szomorú volt?~Disznósy uram vállat vont.~- Minden lakatos
32 II|       kellene csinálni?~Disznósy uram gondolkodott, látszott,
33 II|       fiú bajban volna.~Disznósy uram megvetõleg fordított neki
34 II|       Istennek ajánlom, Disznósy uram!~Lassanként az egész környéken
35 II|          jót akartam, méltóságos uram. (Az öreg lehorgasztotta
36 II|          az eklézsia, méltóságos uram - panaszkodott Borly a veranda
37 II| szamárnak tart, Borly? Mi?~- Oh, uram, méltóságos uram!~- Csak
38 II|             Oh, uram, méltóságos uram!~- Csak vallja be. Maga
39 II|           higgye meg, méltóságos uram. Majd lát engem még a méltóságos
40 II|          volt), hogy ebben Borly uram is segít egy kicsit a gondviselésnek.
41 II|      alatt, de nehéz, méltóságos uram, csak egy sebet is begyógyítani.
42 II|          az új érát, hogy a bíró uram bemeszelteti a sárga-fekete
43 II|         baj lesz ebbõl, nemzetes uram, olyan tüdõgyulladást szed
44 II|             Itt vagyok, nemzetes uram.~- Ezt velem fogja eltemetni.
45 II|       tokaji borocskát, nemzetes uram?~Az öreg tagadólag rázta
46 II|          egy picinykét, nemzetes uram. Jaj, be finom, jaj, be
47 II|      magának.~- Egy szóra kérem, uram.~- Parancsoljon.~- Én Borly
48 II|      eljött, még Disznósy Mihály uram is, csak Borly István nem,
49 II|      nélkül ment végbe. A kántor uram versei nagyon tetszettek,
50 II|     onnan a szögletrõl, Disznósy uram pedig felhasználván az alkalmat,
51 II|       temetésen. Holott Disznósy uram is úgy értette, hogy kár
52 II|           Még tegnap, méltóságos uram!~- Hogyan, hiszen én úgy
53 II|           ki úgy vette ki magát, Uram bocsáss, a holdvilág arcával,
54 II|     láttam, hogy az én szeretett uram, Inokay Gottfried, úgy lelki
55 II|       lehet, megmentek az én kis uram, báró Inokay Pál és kis
56 II|       indulva.~- Nem, méltóságos uram. Mert én magam is felvilágosítom,
57 II|        kincs megvolt, méltóságos uram (a báró gúnyosan mosolygott),
58 II|             Köszönöm, méltóságos uram.~- Ha van túlvilági élet -
59 II|         S ez az eset, méltóságos uram? - kapott a szón Borly,
60 II|  mosolygott a báró.~- Méltóságos uram! Igaz lenne? Nem tréfa?
61 II|   katonásan, mint a nyíl, katona uram.~- Hát adja nekem feleségül
62 II|      fogott-e valamit?~- Semmit, uram, semmit. Nincs szerencsém.~-
63 II|      Tegyen jelentést, fõhadnagy uram!~- Hát csak az történt -
64 II|         leánykérésnek, fõhadnagy uram?~- Még el se értem odáig -