Rész
1 I | nyakamba, baroneszka, én majd leviszem.~A kis lány átfogta
2 I | bandzsalított rá a mester, majd így szólt az õ szokásos
3 I | már itt marad, a ládáját majd idehozzák, ott van a kocsin.
4 I | fel, hogy Disznósy uram majd megbolondult örömében, jeges
5 I | még talán az uraság is, majd elbúcsúzván Disznósyéktól,
6 I | hangra, ijedten néz fel, s majd sóbálvánnyá mered, fojtott,
7 I | a kedves csacsogását és majd fölfalta tekintetével az
8 I | róla, én mosom a kezeimet - majd látva a Laci szomorúságát,
9 II| kincset, a levelet, hogy majd az úton milliószor átolvassa,
10 II| biz a Lackó azt se látta.~Majd az egyik kosarába nyúlt
11 II| gyorsan. Az a fõdolog. (Majd Laci felé fordult.) Legyen,
12 II| elõjáróba egy-két kortyot.~- Majd ha eszünk - hárította el
13 II| szimatolni kezdett az öreg, majd rárivallt a legényére~-
14 II| vörös lett, mint a paprika, majd holthalavány.~- Hogyan? -
15 II| Ohó, a vasláda! Bizony, majd elfelejtette. Teringette,
16 II| valamelyikhez odaér. A helyszínén majd megösmerem, melyik volt.~
17 II| forintos bankót adott neki, majd föltette poggyászát a kocsira
18 II| azoknak örülni, hogy ugrál majd a tükör elõtt, mint egy
19 II| Minek most mérget nyelni? Majd elõveszi máskor. Már azért
20 II| de ez az esemény, hiszen majd megjön a nyitja, azt engedi
21 II| mostanában, hanem azért majd megmondják, ha otthon volna,
22 II| hogy meg lehessen találni. Majd elõkerül, ha akarja. Bízzuk
23 II| gondolta magában a báróné.)~- Majd megmutatkozik az én igaz
24 II| higgye meg, méltóságos uram. Majd lát engem még a méltóságos
25 II| elõtoppant valamivel:~- Nini, majd el is felejtettem, itt járt
26 II| vállalkozott a szakácsné.~- Majd magam megyek, hol van?~-
27 II| Benedek. Hanem ebbõl a fiúból, majd meglássák, valami Savoyai
28 II| alakzatokat bámulta hosszan, majd így szólt:~- Rosszul hajtanak
29 II| múltak a napok és valahogy majd csak mindig lesz. Apró örömei
30 II| vers is jó legyen. Ámbár majd kitudódik, elmegy a vizsgára,
31 II| csúfjára fogadott kocsin. Majd ideadod õket õsszel vagy
32 II| otthagyom használatra.~- Majd bolond vagyok, hogy az én
33 II| mondani Borlynak, mikor majd reggel útnak kell indítani
34 II| egymást a keserû gondolatok, majd szétlökték a koponyáját,
35 II| tüdõgyulladást szed fel, majd meglássa, hogy fûbe harap
36 II| Hozd el a csibukomat! (Majd a bárónéhoz fordult.) Önkívületben
37 II| pogány, a fal felé dõlt. Majd az a vágya támadt, hogy
38 II| öreg a rózsát nézegetve, majd reszketeg kezével utána
39 II| zöldes fény csillant meg, majd behunyta azokat:~- Budán
40 II| valami. Érdekes kis fészek, majd meglássa. Ami benne van,
41 II| fogja, Perkálné, a pohárért majd eljövök én magam. Jön már
42 II| ettõl a halálos beteg is. Majd meglássa, milyen erõs lesz
43 II| Isten tudja, hogy fogadja majd a báró. Hiszen az utolsó
44 II| tûnõdött rajta, honnan ösmeri. Majd úgy találgatta, hogy az
45 II| az arcvonásait vizsgálta, majd úgy, hogy behunyta a szemeit
46 II| elégtételt ettõl az embertõl, és majd meglássátok, mi lesz vele.~-
47 II| fortyant fel Brivinszky és majd felöklelte a rettenetes
48 II| A megboldogult ismerõsei majd mind eljöttek a végtisztességtételre,
49 II| hogy te vagy a kántor, no, majd mindjárt megtanítlak én
50 II| végrendeleten kell átesned, azután majd szabad léssz és velem is
51 II| berepesztett végrendeletet, majd magához intve lányát, eltávozott,
52 II| Gyengõ fiskális mosolygott:~- Majd elõveszi a jobbik eszét.
53 II| szokták, karddal.~- Hát majd szétvágom én! - kiáltott
54 II| bútor pattant. Összerezzent. Majd egyszerre látománya támadt,
55 II| gyüremléseit lesimítani. Majd megjelenik szemeiben a halálos
|