Rész
1 I | már nem félek. Jó lesz így?~- Jó. - Már nevetett is
2 I | felírva a verébannalesekben, így azonban nyomtalanul zajlott
3 I | kockáztatott vállalat mutatkozni.~Így múlt el az utolsó vakáció
4 I | bandzsalított rá a mester, majd így szólt az õ szokásos finom
5 I | elunta a monoton dolgot és így szólt:~- Ej, no ha eddig
6 I | Adom, nagyapa!~- No, így már jól van. Hát minden
7 I | meg egy percig. Ne hagyjon így el! Segítsen rajtam!~- Hogyan?
8 II| választottad volna, de csak így odamenni ágyútölteléknek
9 II| gondolat osztrák kaszárnyát így nevezni.) Szívesen látták
10 II| kezet, hogy nem haragszik. Így, ni! - S egy egész percig
11 II| férjem nem ad hozzá pénzt.«~Így szõtték-fonták a saját elméjük
12 II| csónakot, János, ha már így áll a dolog. Menjünk, fiatalember!~(
13 II| finom ruháit, úrias arcát és így szólt:~- Fizetsz kereken
14 II| esetleg meg is vétetnek.«~De így a batyuval restellt bemenni,
15 II| téli estén, egyszer csak így szól hozzá: »Mesélj valamit,
16 II| mint õ, Laci), mire aztán így szól: »Hát mit meséljek,
17 II| otthon nem volna, az öregnek.~Így ér be a fiú elveszésének
18 II| születik, - ámbár iszen így se végezte valami fringiásan.
19 II| forint húsz krajcár. És ez így ment mindig a tizenkettedik
20 II| én ágyam.~Hanem iszen nem így volt ez versbe rakva, ahogy
21 II| szeretne vele beszélni… és így szövődik a történelem olyan
22 II| közömbösen.~- És ezt maga csak így mondja.? Hisz ez nagy dolog!
23 II| dolmányára egy csillagot.~- Ha így fog haladni ez a fiú - mondogatták
24 II| úrhoz.~»Kedves nagyapka! (így szólt a levél.) E soraimat
25 II| nagyapa az újságokból) s így léptem megint elõre egy
26 II| növénytani óra volt, aztán így felelt meg hasonló ünnepélyes
27 II| alakzatokat bámulta hosszan, majd így szólt:~- Rosszul hajtanak
28 II| dominiumok, föl se venné, - de így egy pompás napot szereztek
29 II| hetvenedik tavaszban járt.~Így izmosodott szellemiekben
30 II| szisszenne, egyet se mukkanna, de így kitört belõle a keserûség.~
31 II| a gyerekkel betelni. Hát így megy ez itt is. A nagy urak
32 II| ember; õ maga (a komornyik) így is tett, de a kasznár makacs
33 II| a Rákóczi-idõkben, s az így karóba húzva is a borzasztó
34 II| Ezt velem fogja eltemetni. Így legyen a mellemen a halálom
35 II| beadta a kulcsot.~S míg így ment a hír fülbõl-fülbe,
36 II| ő kívánságára eltemetni. Így beszélte el nekem Perkálné.~
37 II| báró se lesz a temetésen, s így nem nyílik alkalma a kastélyba
38 II| kérdés, beszélhet-e vele?~És így tologatja az egyik gondolat
39 II| megszánja és okvetlenül így szól hozzá:~»Oh, Borly fõhadnagy,
40 II| Borly.~Kezet fogtak, s így szólt Litmaneck:~- Átjöttem
41 II| fölemelem a poharamat és így szólok: »Ej, mit „kapitány
42 II| hátraszegi fejét kevélyen s így szól kifogástalan udvariassággal: »
43 II| türtõztettem magamat, mert így gondolkoztam magamban: te
44 II| mialatt felkötni kezdte, így szólt:~- Hát kit is kell
45 II| felállította a feleket, aztán így szólt:~- Béküljenek ki,
46 II| hordágyra lenne szükség.~Így végzõdött a Brivinszky-Borly
47 II| napidíjat követel a szemtelen.~Így értek föl a lépcsõn a szarvas-agancsokkal
48 II| az érzés sugallta, hogy így édesebb pihenésem lészen
49 II| életemben félreismertem. - Így lesz, punktum, mert úgy
50 II| várjanak egy kicsit, mert így nem maradhat a dolog. Istenem,
51 II| hátratántorodott e bepillantásnál az így fölvetett kérdés belsejébe.
52 II| megcsömörülnék magamtól…~Így elmélyedve önmagában, dünnyögve
53 II| méltóztatik. Sajnos, ez a téma még így, négyszemközt is kényes
54 II| nevetett.~- Aha, ni! hát így sülnek ki a selymaságok?
55 II| hát üljön le, nem bánom.~Így ültek aztán ketten egymás
|